Janisz Varufakisz, korábbi görög pénzügyminiszter, az Egyesült Államok megalapításának 250. évfordulója alkalmából szokatlan módon, személyes és érzelmi szemszögből vizsgálja a globális hegemón útját. Elemzésében arra keresi a választ, hogy az USA fejlődése során hogyan alakult a katarzis, azaz a megtisztulás és felszabadulás lehetősége, amely Arisztotelész szerint a tragédia elengedhetetlen része.
Az első meghatározó élménye 1968 júniusára datálódik, amikor édesanyja Robert F. Kennedy halálát hallva könnyekben tört ki, mondván: „Ő volt az utolsó reményünk”. Ez a pillanat mélyen bevésődött Varufakiszba, mint az amerikai belső feszültségek és a globális remények szimbóluma. Korábban Martin Luther King Jr. és Malcolm X meggyilkolása, majd a vietnámi háború és a Watergate-ügy is rávilágított az amerikai társadalom problémáira.
Ezeket a nehéz időszakokat azonban az amerikai önkritika kiegyensúlyozta, amely a szerző szerint megrendítő, árnyalt és kifinomult volt. Az amerikai írók, zenészek és filmrendezők, mint például a rock and roll és a rhythm and blues előadói, vagy Donald Judd szobrász, nyitottan szembesültek az ország ellentmondásaival. Az amerikai szabadság és annak hiánya, valamint az ipari termékek kulturális lenyomata mind hozzájárultak egyfajta közösségi, kreatív önvizsgálathoz.
Ez az időszak magában hordozta a katarzis lehetőségét, ahol a művészet egyfajta ítélőszékként funkcionált. Az alkotók a legmélyebb aggodalmaikat tárták fel, bemutatva a tragikus hősök – mint Oidipusz vagy Antigoné – dilemmáit. Ezen hősök saját igazságérzetük szerint cselekedtek, de tetteik elsöprő erőkké változtak, szenvedést okozva. A közönségben felgyülemlett könyörület és félelem megtisztulása jelentette volna a katarzist, ám ez a pillanat Amerikától végül elmaradt.
Arisztotelész „Poétikájában” kifejtette, hogy a tragédia nem csupán szórakoztatás, hanem egyfajta ítélőszék. A tragikus hősök, mint Oidipusz vagy Prométheusz, nem eleve jók vagy rosszak, hanem saját belső igazságérzetük szerint cselekszenek. Tetteik azonban az univerzum, vagy a polisz erejével szembefordulva tragikus következményekhez vezetnek.
Az ebből fakadó szenvedés tanújaként a közönségben felgyülemlett könyörület és félelem megtisztul, majd felszabadul. Ez a katarzis pillanata, amelytől Amerikát végül megfosztották. A 20. század közepén még látható volt ez a fajta önreflexió az amerikai művészetben és kultúrában, amely a társadalmi feszültségeket és ellentmondásokat dolgozta fel.
A katarzis elvesztésének oka a gazdaság drasztikus átállása volt, amelyet az 1971-es Nixon-sokk, a Bretton Woods-i rendszer felbomlása szimbolizált. Az Egyesült Államok a többletet termelő gazdaságból hiányt felhalmozó gazdasággá vált. Az 1980-as évekre az önreflexív művészeti alkotásokat felváltották a túlzott nacionalizmus termékei, mint a Rambo, a Top Gun, vagy Francis Fukuyama „A történelem vége” című műve.
Az amerikai elit sikeresen alakította át az USA deficitjét hatalmas nyers erőforrássá. A külföldi tőke New Yorkba áramlott, profitokat és járadékbevételeket generálva, amit Oliver Stone „Tőzsdecápák” című filmje is hitelesen ábrázolt. Ez a folyamat a gazdasági bizonytalanság folyamatos terjedésével járt, sokakat elszegényítve az USA-ban és a Nyugat más részein, miközben a dollárban denominált tőkével rendelkezők mesés gazdagságra tettek szert.
Több mint négy évtizede tartó globális osztályharc folyik a dolgozó emberek ellen, különösen az Egyesült Államokban, ami megakadályozza az amerikai tragédia öntisztító feloldását. A pénzügyi szektor dominanciája, valamint a felhőalapú tőke, a Big Tech és a mesterséges intelligencia térnyerése tovább mélyíti az amerikai társadalmon belüli szakadékot. Ez a folyamat vezetett el végül Donald Trump elnökségéhez is.
Ennek következtében Amerika jelenleg fékevesztett nyers hatalmat és rohamosan súlyosbodó instabilitást termel. A katarzis lehetősége, amely az USA megalapításának kétszázadik évfordulóján még megvolt, fél évszázaddal később már alig képzelhető el. Ez a helyzet nem csupán az Egyesült Államok, hanem az egész világ számára hátrányos következményekkel jár.
📰 Forrás: Portfolio.hu — Eredeti cikk elolvasása