Az Amazonas sűrű dzsungelének mélyén, Dél-Amerika szívében egy korábban ismeretlen, multikulturális civilizáció nyomaira bukkantak kutatók. A repülőgépekre szerelt lézeres letapogató, azaz LiDAR technológia segítségével azonosították az Aquiry néven emlegetett régészeti-kulturális komplexumot. Ez a felfedezés alapjaiban írhatja át az Amazonas-medence ősi népességéről alkotott képünket, jelentősen magasabb lakosságszámot feltételezve a korábbi becsléseknél.
A finn kutatók által vezetett, a Nature folyóiratban publikált tanulmány részletesen bemutatja a felfedezés eredményeit. A LiDAR technológia lehetővé tette, hogy a kutatók a sűrű lombkorona alatt rejtőző, ember alkotta struktúrákat is azonosítsák. A délnyugat-amazóniai régióban feltárt Aquiry társadalom i.e. 600 és i.sz. 850 között élte fénykorát.
A régészeti komplexum nyomai egy hatalmas, mintegy 183 ezer négyzetkilométeres területen találhatók, ami Szíria méretének felel meg. Egy kisebb, 4500 négyzetkilométeres mintaterületen több mint 400 kiválóan megőrzött, monumentális ceremoniális központot tártak fel. A kutatók becslései szerint a teljes régióban több mint 20 ezer ilyen hatalmas földsáncrendszer rejtőzhet, melyek közül a legnagyobbak az 50 hektárt is elérhetik.
A legmegdöbbentőbb adat a lakosságszámra vonatkozik. Radiokarbonos kormeghatározások és kiterjedt felmérések alapján az Aquiry terület, amely a Nagy-Amazonas térség kevesebb mint három százalékát teszi ki, az első évezred hajnalán már 1,25–3 millió embernek adott otthont. Ez a felfedezés megerősíti a korábbi, magasabb népességbecsléseket, amelyek szerint az Amazonas-medence sokkal sűrűbben lakott volt, mint azt sokáig gondolták.
Az Aquiry civilizáció rejtve maradását elsősorban a földrajzi adottságok magyarázzák. Mivel a régióban kevés építkezésre alkalmas kő állt rendelkezésre, az ott élők nem építettek kőpiramisokat, mint a maja vagy inka kultúrák. Ehelyett monumentális, geometriai formákba rendezett földsáncokat és árkokat, úgynevezett amazonasi geoglifákat emeltek.
Ezeket a növényzet alá rejtett gigantikus struktúrákat és az azokat összekötő nyílegyenes utakat mutatta ki a LiDAR technológia. Juha Hyyppä, a Finn Térinformatikai Kutatóintézet professzora szerint a repülőgépekkel 450 kilométer hosszú, egyenes vonalú pásztázásokat végeztek a lombkorona alatti területek feltérképezésére. A régészeti adatok és a szájhagyomány szerint ezek a központok nem egyetlen központosított birodalomhoz tartoztak, hanem egy kiterjedt, lazán kapcsolódó közösségi hálózatot alkottak.
A tereket vallási szertartásokhoz, politikai döntéshozatalhoz, rituális táncokhoz, zenéléshez és hatalmas lakomákhoz használták. Az Aquiry elnevezés a helyi őslakosok Acre-folyóra használt nevéből ered, mivel az egykori lakók önelnevezése vagy nyelvei máig ismeretlenek.
Az újonnan felfedezett civilizáció nem csupán épített, hanem radikálisan át is formálta a tájat. A kutatás rávilágított arra, hogy az emberi beavatkozás mértéke az Amazonas vidékén sokkal nagyobb volt a korábban feltételezettnél. Az Aquiry népe kiterjedt, bambuszdomináns erdőket égetett fel, hogy helyet biztosítson monumentális központjainak, széles útjainak és hatalmas kukorica-, tök- és maniókaültetvényeinek.
Emellett a dzsungel fáit is tudatosan „menedzselték”. Számos fehérjében gazdag fafaj, mint például a brazil dió, a barackpálma és más gyümölcstermő fák elterjedése több évszázados emberi gondoskodás nyomait viseli magán. Az Aquiry tudatosan segítette elő a számukra kulturálisan és táplálkozás szempontjából fontos fák szaporodását más fajok rovására.
Ez a felismerés olyan horderejű, hogy a tudósok szerint az egykori tájátalakítás hosszú távú hatását a régió szénkörforgására és szénraktározó képességére a jövőbeli klímamodellekben is érdemes figyelembe venni. A felfedezés tehát nemcsak a régészet, hanem a környezettudomány és a klímakutatás számára is új perspektívákat nyit.
A legégetőbb kérdés az, hogy hová tűnt ez a sokmilliós civilizáció. Az Aquiry kulturális hálózatának régészeti nyomai i.sz. 850 körül hirtelen megszakadnak, hasonlóan számos más összetett társadalom történetéhez. A kutatók egyelőre nem tudják biztosan, mi okozta a hanyatlást, és a jelenlegi bizonyítékok alapján nem nevezhető meg egyetlen ok.
Elképzelhető, hogy több tényező, például társadalmi átalakulás, a településhálózat átszerveződése vagy környezeti változások együttesen vezettek a rendszer felbomlásához. Érdekes egybeesés, hogy nagyjából ugyanebben az időszakban Közép-Amerikában a klasszikus maja civilizáció is egy máig sokat kutatott és vitatott hanyatlási folyamaton ment keresztül.
Bár a két esemény között nincs ismert közvetlen kapcsolat, időbeli egybeesésük további kérdéseket vet fel a korszak nagy civilizációinak történetével kapcsolatban. A válaszok továbbra is a dzsungel mélyén rejtőznek, további kutatásokra várva, amelyek feltárhatják az Aquiry népének teljes történetét és eltűnésének okait.
📰 Forrás: Index — Eredeti cikk elolvasása