A nyári hőhullámok idején gyakran a nappali csúcshőmérsékletek állnak a figyelem középpontjában, azonban az egészségügyi terhelés szempontjából legalább ilyen fontos, ha nem mérvadóbb, az éjszakai minimumhőmérséklet. Amennyiben a hőmérséklet hajnalra sem csökken 20 °C alá, úgynevezett trópusi éjszakáról beszélünk, amely megakadályozza a szervezet megfelelő regenerálódását. Az ELTE Meteorológiai Tanszékének kutatói, Kis Anna és Pongrácz Rita, az elmúlt fél évszázad adatait elemezve jelentős növekedést mutattak ki ezen éjszakák gyakoriságában Magyarországon.
A kutatók a HungaroMet HuClim-adatbázisának 1971 és 2025 közötti méréseit vizsgálva megállapították, hogy az ezredforduló óta országos átlagban megháromszorozódott a trópusi éjszakák előfordulása. Ez a jelenség egyre hosszabb időszakot ölel fel a nyári hónapokból, ami komoly kihívást jelent a lakosság számára. Az idei nyár is rávilágított erre a problémára, hiszen a 2026-os június 22,5 °C-os átlaghőmérsékletével a második legmelegebb volt 1901 óta, 2,7 °C-kal haladva meg az 1991–2020-as átlagot.
Már június elején, a hónap 9. napján is regisztráltak trópusi éjszakát az ország egyes részein, majd június 18-tól kezdődően egyre nagyobb területeken maradt 20 °C fölött a napi minimum. Ez a tartós éjszakai meleg megakadályozza a test regenerálódását a nappali hőterhelés után, ami alvászavarokhoz és a szív- és érrendszeri stressz fokozódásához vezethet. Az adatok szerint a 23 °C fölötti napi minimumok az elmúlt húsz évben 2040-szer fordultak elő Magyarországon, míg az 1971–1990 közötti időszakban mindössze 31-szer.
Az éjszakai lehűlés hiánya alapvető fontosságú a szervezet számára, hogy kipihenje magát a nappali hőség után. Ha ez elmarad, az alvásminőség romlik, és a szív- és érrendszeri megbetegedések kockázata növekszik. Különösen veszélyeztetettek az idősek, a kisgyermekek, a várandós nők, a krónikus betegségekkel élők, valamint a szabadtéren dolgozók, de a tartós és szélsőséges hőség bárki egészségét megterhelheti.
A városi környezetben a hősziget-hatás tovább súlyosbítja az éjszakai meleget. A beton és az aszfalt nappal elnyeli a napsugárzást, majd este fokozatosan visszasugározza a felhalmozott hőt. A viszonylag kevés zöldfelület és vízfelület a városokban korlátozottan képes segíteni a hőmérséklet csökkenését, így a városlakók még inkább ki vannak téve a trópusi éjszakák hatásainak.
Az elemzett adatok drámai változást mutatnak az éjszakai hőmérsékleti mintázatokban. Míg 1971–1990 között a nyári napi minimumok jellemzően 11–16 °C között alakultak, addig 2006–2025 között már a 13–17 °C közötti értékek váltak gyakoribbá. Ez a tendencia azt jelzi, hogy az éjszakák egyre melegebbé válnak, ami közvetlenül befolyásolja az emberi egészséget és komfortérzetet.
Az 1971–1990 közötti időszakban az ország nagyjából felén egyáltalán nem volt jellemző a trópusi éjszaka, és ha előfordult, az első és az utolsó eset között nem telt el harminc napnál több. Ezzel szemben az elmúlt húsz évben már szinte minden országrészben regisztráltak ilyen éjszakákat, sőt, több térségben az első és utolsó előfordulás közötti időtartam 40–50 napra nőtt. Ez a kiterjedés és tartósság a jelenség súlyosbodását jelzi.
Budapest belterületén különösen szembetűnő a változás. Az 1971–1990 közötti átlagos évi hat trópusi éjszakával szemben az utóbbi húsz év átlaga tizenhétre emelkedett. 2000 előtt mindössze két olyan év volt, amikor a számuk meghaladta a tizenötöt, míg a századforduló óta ez a szám már tizenegy. 2015-ben és 2024-ben pedig harmincnál is több ilyen éjszakát regisztráltak a fővárosban, ami a városi hősziget-hatás erősödő szerepére is utal.
A globális felmelegedés következtében várhatóan a napi minimum-hőmérsékletek további növekedésére számíthatunk a következő évtizedekben. Ennek mértéke azonban nagymértékben függ attól, hogy mikor és milyen mértékben kezdődik meg az üvegházhatású gázok kibocsátásának mérséklése, valamint milyen konkrét forgatókönyvek valósulnak meg az évszázad végéig. A kutatók hangsúlyozzák, hogy a trópusi éjszakák sokasodásának valószínűségét csak jelentős kibocsátáscsökkentéssel lehet mérsékelni.
A probléma kezelése érdekében minél hamarabb el kell kezdeni a fosszilis energiaforrások felhasználásának csökkentését, és a kibocsátáscsökkentést gyorsan, hatékonyan kell végrehajtani. A városi környezetben a kék-zöld infrastruktúra, például a több növényzet és vízfelület kialakítása, valamint egyéb természetalapú megoldások segíthetnek a hősziget-hatás enyhítésében és az éjszakai lehűlés elősegítésében. Ezek az intézkedések kulcsfontosságúak a jövőbeli hőhullámok egészségügyi kockázatainak csökkentésében.
📰 Forrás: Telex — Eredeti cikk elolvasása