Franco Baresi, az olasz futball és az AC Milan ikonikus alakja 66 éves korában elhunyt. A legendás védő pályafutása során több mint hétszáz mérkőzésen lépett pályára a milánói klub színeiben, jelentősen hozzájárulva annak történelmi sikereihez. Nemzetközi szinten is kiemelkedő volt, tagja volt az 1982-es világbajnok olasz válogatottnak.
A halálhírt péntek reggel jelentette be egykori klubja, az AC Milan. Baresi 719 hivatalos mérkőzésen szerepelt a piros-feketék színeiben, hat olasz bajnoki címet és három BEK-/Bajnokok Ligája-trófeát nyert csapatával. Az olasz nemzeti tizenegyben 81 alkalommal húzta magára a mezt, és az 1982-es spanyolországi világbajnokságon aranyérmet szerzett. Tavaly egy rutinvizsgálat során tüdőcsomót diagnosztizáltak nála, amelyet sikeresen megoperáltak.
Franco Baresi 1960. május 8-án született a lombardiai Travagliatóban. Gyermekkorában, 14 évesen elveszítette szüleit, ekkor az AC Milan vált számára egyfajta családdá és biztos ponttá. Érdekesség, hogy bár gyermekként az Internek szurkolt, a városi rivális túl gyengének ítélte és elutasította, így végül a Milanhoz került, míg bátyja, Giuseppe az Inter utánpótlásában nevelkedett. Nils Liedholm edző fedezte fel tehetségét, aki 1978. április 23-án lehetőséget adott neki a Serie A-ban való bemutatkozásra. A következő idényben már alapemberré vált, és bajnoki címet ünnepelhetett a csapattal. Mindössze 22 évesen ő lett a Milan csapatkapitánya, ami kivételes vezetői képességeit és tekintélyét bizonyította a pályán. Baresi az 1982-es világbajnokságon is részt vett, ahol Gaetano Scirea mögött tartalékként lett világbajnok. Később, a Milan nehéz időszakaiban is hűséges maradt a klubhoz, számos európai nagycsapat csábítását visszautasítva, még a kiesés időszakában is kitartott.
A klub sorsa 1986-ban fordult jobbra, amikor Silvio Berlusconi megvásárolta az AC Milant, megmentve azt a csődtől. Arrigo Sacchi edző és a holland triumvirátus, Ruud Gullit, Marco van Basten, valamint Frank Rijkaard érkezésével a csapat ismét Európa élvonalába került. Ekkor nyerték meg az 1988-as olasz bajnoki címet, majd 1989-ben és 1990-ben is elhódították a Bajnokcsapatok Európa Kupáját, ezzel megalapozva a klub modernkori dominanciáját. Fabio Capello irányítása alatt a Milan tovább folytatta sikersorozatát, újabb négy bajnoki címet és az 1994-es Bajnokok Ligája trófeát is megszerezve, rácáfolva azokra a kritikusokra, akik leírták a Sacchi-korszak játékosait. A válogatottban is kulcsfontosságú játékos maradt, és Sacchi rábeszélésére folytatta pályafutását az 1994-es világbajnokságig. Kapitányként vezette az olasz csapatot a döntőig, ahol Brazília ellen tizenegyespárbajban maradtak alul, Baresi kihagyta az első olasz büntetőt. Utolsó nagy sikere az 1996-os olasz bajnoki cím volt, mielőtt 1997 júniusában bejelentette visszavonulását.
Franco Baresi nem csupán egy kiváló védő volt, hanem egy korszakos egyéniség, akinek neve összeforrt az AC Milan aranykorával és az olasz futballal. Pályafutása során példát mutatott hűségből, kitartásból és vezetői erényekből, amiért a szurkolók és a szakma egyaránt tisztelték és elismerték. A 6-os mezszámának örökös visszavonultatása a Milan által egyértelműen jelzi, mekkora hatással volt a klubra és annak identitására, szimbólumává vált. Játékstílusa, a védelem irányítása, a labdával való kiváló bánásmódja és a tekintélyt sugárzó jelenléte miatt a modern védők egyik előfutárának tekinthető, aki új szintre emelte a posztot.
Visszavonulása után, 1997 júniusában, Baresi sem szakadt el szeretett klubjától. Az AC Milan alelnökeként és az utánpótlás-nevelés vezetőjeként is tevékenykedett, tapasztalatait átadva a következő generációknak, ezzel is hozzájárulva a klub jövőjéhez. Rövid időre, 2002-ben, a Premier League-ben szereplő Fulham technikai igazgatói posztját is betöltötte, de ez az időszak kevesebb mint három hónapig tartott. Öröksége azonban messze túlmutat az edzői vagy vezetői szerepeken; Franco Baresi neve örökre beíródott a futballtörténelembe, mint egy olyan játékos, aki a pályán és azon kívül is a sportág igazi nagykövete volt. Halála mély űrt hagy maga után a futballvilágban, de emléke és eredményei generációk számára maradnak inspirációként.
📰 Forrás: Telex — Eredeti cikk elolvasása