A Sziget Fesztivál idén is megnyitja kapuit az Óbudai-szigeten, ám néhány hónappal ezelőtt még bizonytalan volt a 2026-os rendezvény sorsa. A nemzetközi tulajdonos kivonulása, a cég pénzügyi nehézségei és a fővárossal folytatott elhúzódó engedélyeztetési tárgyalások miatt a több mint három évtizedes történet megszakadni látszott. Végül Gerendai Károly, a fesztivál egyik alapítója ismét tulajdonosként tért vissza, ezzel megmentve az eseményt, amely augusztus 11. és 15. között, mínusz egyedik és nulladik nappal kiegészülve várja a látogatókat.
A fesztivál megmentésével párhuzamosan érdemes felidézni, hogyan is indult ez a mára világhírű rendezvény. Az alapítók, Gerendai Károly és Müller Péter Sziámi egy Fehérvári úti éjjel-nappali közértben találkoztak először, ahol Gerendai felesége dolgozott, Müller pedig apósáéknál volt látogatóban. Gyorsan megtalálták a közös hangot, és hamarosan együtt is kezdtek dolgozni.
Gerendai egy lemezkiadónál helyezkedett el, ahol a Sziámi zenekar lemezeit is megjelentették, majd ő intézte a zenekar koncertjeit és budapesti ügyeit. Müller Péter Sziámi rendkívül precíz, korrekt és szerethető szervezőként jellemezte Gerendait, aki innovatív marketingötletekkel, például sorsjegyekkel növelte a lemezeladásokat. Emellett Gerendai személyesen járta az országot, plakátokat ragasztott, szponzorokat keresett és minden koncertet aprólékosan előkészített, ami jelentős sikereket hozott.
A munkakapcsolatuk gyorsan túlnőtt a szakmai kereteken, és barátsággá, sőt, egyfajta apa-fiú viszonnyá alakult a jelentős korkülönbség ellenére. Gerendai számára, aki fiatalon elvesztette édesanyját, Müller Péter fontos mentori szerepet töltött be, aki számos ajtót nyitott meg előtte a művészvilágban. Müller Péter is fiaként szerette Gerendait, büszkén és aggódva követte merész szárnypróbálgatásait, miközben bátorította is őt a kockázatok vállalására.
A Sziget megszületésének közvetlen előzménye egy nyári tábor volt, nem pedig egy fesztivál. A Sziámi zenekar körüli hatalmas rajongói közösség miatt 1992-ben Zalaegerszeg mellett szerveztek egy tábort száz fő részére, koncertekkel, filmvetítésekkel és beszélgetésekkel. Az első tábor váratlan sikert aratott, és a következő évben nyolcvan férőhelyre 8500 jelentkező akadt, ami világossá tette, hogy a közösség kinőtte a tábor kereteit.
Az alapítók felismerték, hogy a tábor közönségét nem lehet a meglévő eseményekbe integrálni, ezért egy saját fesztivál létrehozása mellett döntöttek. A fesztivál elindításához azonban pénzre volt szükség, ami nem állt rendelkezésükre. Gerendai Károly édesapjától kapott 500 ezer forintot egy önkormányzati lakás megvásárlására, miközben felesége terhes volt, ami a családjával való újbóli szorosabb kapcsolat kezdetét jelentette.
Müller Péter Sziámi ekkor merész javaslattal élt: mivel ők egy filléres nyaralóba költöztek Zalában, felajánlotta pesti lakásukat Gerendaiék számára. Így Gerendai lakáspénzét a fesztivált szervező cég elindítására fordíthatták. Egy harmadik társ, Szekfű Balázs apja, Szekfű András filmesztéta segített a cégalapításban, így 1993-ban meg tudták rendezni az első Diákszigetet az Óbudai-szigeten, nagyjából tízezer látogatóra számítva.
Ez a kezdeti, szokatlan finanszírozási megoldás és az alapítók közötti mély barátság teremtette meg a Sziget Fesztivál alapjait. A Diákszigetből kinövő rendezvény az évek során Európa egyik legjelentősebb kulturális eseményévé vált, amely évente több százezer látogatót vonz. Az alapítók eredeti víziója és áldozatvállalása nélkül a magyar fesztiválkultúra ma valószínűleg másképp nézne ki.
Gerendai Károly visszatérése a tulajdonosi körbe biztosítja a fesztivál további működését, ezzel is tisztelegve a több mint három évtizedes örökség előtt. A Sziget története jól példázza, hogyan válhat egy baráti kezdeményezésből és egy kis közértben született találkozásból egy nemzetközi szinten is elismert, sikeres kulturális intézmény.
📰 Forrás: Index — Eredeti cikk elolvasása