Az elmúlt időszakban a befektetői körökben gyakran felmerült az a nézet, hogy a japán kötvénypiacon tapasztalható változások húzzák magukkal a világ többi részének kötvényhozamait. A tízéves japán államkötvény hozama és a Japán Nemzeti Bank irányadó kamata olyan szintekre emelkedett, amelyekre utoljára az 1990-es évek közepén volt példa. Ebből sokan arra következtetnek, hogy a japán fordulat az elsődleges oka a globális hozamok emelkedésének, azonban a Bank of America Global Research egy friss elemzése ezt a narratívát vitatja.
A piaci szereplők körében elterjedt magyarázat szerint a japán kötvénypiac ébredése a globális hozamemelkedés kiváltó oka. A japán tízéves államkötvény hozama és a Japán Nemzeti Bank (BoJ) irányadó kamata is olyan szintekre kúszott fel, amelyekre utoljára az 1990-es évek közepén volt példa. Ez a változás sokak szerint azt jelenti, hogy a globális kötvénypiaci fordulat Japánból indul ki, és onnan terjed tovább a világ többi részére.
A Bank of America (BofA) elemzése azonban rávilágít arra, hogy a korreláció nem feltétlenül jelent okozati összefüggést. A bank szakértői szerint a piaci narratíva, miszerint Japán a globális hozamemelkedés motorja, téves. Az elemzés célja az volt, hogy adat alapon vizsgálja meg, valóban tetten érhető-e az a hatás, amit a piac feltételez.
Japán évtizedeken keresztül a nulla közeli, sőt negatív kamatok környezetében élt, ami jelentősen befolyásolta a hazai befektetői magatartást. Emiatt a japán megtakarítók és nagy intézmények, mint például a nyugdíjalapok, tömegesen vásároltak külföldi kötvényeket. Ezek jellemzően amerikai és európai állampapírok voltak, amelyek legalább valamennyi hozamot kínáltak a japán piacon elérhető nulla vagy negatív hozamokkal szemben.
A japán kamatok emelkedésének megindulásával sokan attól tartanak, hogy ez a jelentős tőke hazaáramlik. A félelem szerint a japán befektetők eladják külföldi kötvényeiket, hogy hazai, immár vonzóbb hozamú eszközökbe fektessenek. Ez a feltételezett tőkeáramlás globálisan is felnyomná a hozamokat, mivel a külföldi kötvények eladása csökkentené azok árát és növelné a hozamukat.
A BofA elemzése több szempontból is körüljárta a kérdést, különös hangsúlyt fektetve az úgynevezett lejárati prémium (term premium) alakulására. A lejárati prémium azt a többlethozamot jelenti, amit a befektetők elvárnak egy hosszú lejáratú kötvény tartásáért cserébe, figyelembe véve a hosszú távú kockázatokat. Ha ez a prémium emelkedik, az arra utal, hogy a piac egyre kockázatosabbnak ítéli a hosszú távú kötvénybefektetéseket.
Az elemzés megállapította, hogy az elmúlt egy évben Japánban a lejárati prémium jelentősen megnőtt. Ezzel szemben az Egyesült Államokban és az euróövezetben ez a prémium nagyrészt változatlan maradt, sőt egyes esetekben még csökkent is. Amennyiben Japán lenne a globális hozamemelkedés mozgatórugója, akkor a nyugati piacokon is hasonló emelkedést kellett volna tapasztalni a lejárati prémiumban, ami azonban nem történt meg. Ez arra utal, hogy a hozamemelkedés Japánban és a nyugati piacokon eltérő dinamikák szerint zajlik.
A BofA konklúziója szerint Japán évtizedeken át a defláció és a nulla kamatok csapdájában ragadt, és most zárkózik fel a többi jegybankhoz. Ezek a jegybankok már korábban megkezdték a kamatemelési ciklusokat a globális monetáris politikai normalizáció részeként. A japán kamatok emelkedése tehát inkább ennek a globális folyamatnak a következménye, semmint annak kiváltó oka.
A befektetők számára a legfontosabb tanulság, hogy a „Japán robbantja a globális kötvénypiacot” típusú címeket óvatosan kell kezelni. A globális hozamemelkedés valódi mozgatórugója az elemzés szerint a világ nagy jegybankjait egyszerre érintő, járvány utáni monetáris politikai fordulat. Japán ebben a folyamatban nem a motor, hanem a legkésőbb csatlakozó szereplő.
Fontos azonban megjegyezni, hogy a BofA elemzése nem tér ki arra a hosszú távú kockázatra, hogy a japán államadósság magasabb kamatok mellett újraárazódik. Ez folyamatos megszorítási kényszert jelenthet Tokió számára, ami idővel globális kötvénypiaci turbulenciákhoz vezethet. Az elemzés tehát rövid távon mutatja be, hogy Japán nem a volatilitás forrása, de a hosszú távú kockázatok továbbra is valósak és jelentősek.
📰 Forrás: Portfolio.hu — Eredeti cikk elolvasása