Az Eurostat friss jelentése szerint a magyar háztartások egyéni fogyasztása 2025-ben az Európai Unió tagállamai közül a legalacsonyabb volt, Lettországgal holtversenyben. Ez a mutató, amely a lakosság jólétét hivatott tükrözni, aggasztó képet fest a hazai fogyasztási lehetőségekről és az életszínvonalról. A rangsorban történt visszaesés rávilágít a gazdasági felzárkózás kihívásaira.
A ma közzétett Eurostat adatok alapján a magyar háztartások végső fogyasztása, az úgynevezett egyéni fogyasztás (AIC), az uniós átlag 73%-án állt 2025-ben. Ezzel az eredménnyel Magyarország Lettországgal együtt az utolsó helyre került a 27 tagállam között. Ez a helyzetromlás a korábbi évekhez képest is kedvezőtlen, hiszen 2024-ben még Bulgáriával holtversenyben az utolsó előtti pozíciót foglaltuk el.
Míg 2024-ben Lettország lakossága az uniós átlag 72%-án állt, mi Bulgáriával 73%-on voltunk. 2025-re azonban a bolgár és a lett mutató is javulást mutatott, így Magyarország került a rangsor végére. Ez a tendencia azt jelzi, hogy a régiós versenytársakhoz képest a magyar háztartások fogyasztási szintje relatíve romlott.
Az egyéni fogyasztás (Actual Individual Consumption, AIC) a nemzeti számlák rendszerében a háztartások végső fogyasztását jelenti. Ez a mutató magában foglalja a lakosság által vásárolt termékeket és szolgáltatásokat, valamint az úgynevezett természetbeni fogyasztást is. Utóbbi olyan szolgáltatásokat takar, mint az egészségügy vagy az oktatás, melyekért az adófizetők fizetnek.
Az Eurostat előszeretettel használja az AIC-t a jólétérzet mérésére, mivel ez a legszélesebb körű fogyasztási kategória. Bár nem tökéletes mérőszám, jól jelzi a lakosság rendelkezésére álló fogyasztási lehetőségeket, melyeket objektív és szubjektív tényezők egyaránt befolyásolnak. Vásárlóerő-paritáson számolva a német, holland és osztrák háztartások élvezik a legmagasabb fogyasztási szintet az EU-ban.
A régióban a lengyel háztartások fogyasztása az uniós átlag 88%-át éri el, megelőzve ezzel Litvániát (87%) és Szlovéniát (86%) is. Ez a különbség rávilágít arra, hogy a visegrádi országok között is jelentős eltérések mutatkoznak a lakossági fogyasztás terén, és Magyarországnak lenne hová fejlődnie.
A magyar relatív fogyasztási szint még a gazdasági fejlettségi szintünkhöz képest is alacsonyabb. Ennek több strukturális oka van, melyek mélyen gyökereznek a gazdaság működésében. Az egyik fő tényező a magas beruházási ráta, amely jelentős részben a drága beruházásokból adódik, és kevesebb forrást hagy a fogyasztásra a GDP-ből.
Emellett a lakosság nem pörgeti érdemben a vásárlásait hitelből vagy importból, ami szintén hozzájárul az alacsony fogyasztási szinthez. Mindezzel összefüggésben a háztartások jövedelmei sem érik el a régiós vagy uniós átlagot, ami közvetlenül befolyásolja a vásárlóerőt és a fogyasztási lehetőségeket.
A gazdasági fejlettség legelfogadottabb mérőszáma az egy főre jutó GDP, vásárlóerő-paritáson számolva. Ebben a mutatóban Magyarország 2025-ben a 23. helyen állt a 27 tagú Európai Unióban, az EU-átlag 76%-át elérve. Ez a pozíció azt jelzi, hogy a gazdasági teljesítményünk sem éri el az uniós átlagot, bár a fogyasztási mutató még ennél is rosszabb képet mutat.
Az elmúlt évtizedben több ország is megelőzte Magyarországot ebben a rangsorban. Románia és Horvátország is elénk került (78%), de korábban a lengyelek (2018), a litvánok (2016) és az észtek (2006) is előztek. Az uniós csatlakozásunk óta összesen négy pozíciót veszítettünk a fejlettségi rangsorban, ami a relatív lemaradás tartós jelenségére utal.
Az egyéni fogyasztás mutatója kulcsfontosságú a lakosság jólétének és életszínvonalának megítélésében. Bár nem tökéletes mérőszám, közvetlenül jelzi, mennyi termékhez és szolgáltatáshoz juthat hozzá egy átlagos háztartás, beleértve az államilag finanszírozott egészségügyi és oktatási szolgáltatásokat is. Az alacsony fogyasztási szint tehát egyértelműen a szegényesebb életminőségre utal.
A rangsorban elfoglalt utolsó hely azt jelenti, hogy a magyar háztartásoknak van a legkevesebb vásárlóereje és fogyasztási lehetősége az EU-ban. Ez nem csupán statisztikai adat, hanem a mindennapi életben megnyilvánuló nehézségeket, korlátozott választékot és alacsonyabb életszínvonalat jelent. Az alacsony fogyasztás gátolja a belső piac fejlődését és a gazdasági növekedést is.
A fogyasztási mutató és a GDP/fő közötti különbség is figyelmet érdemel. Míg a GDP/fő rangsorban a 23. helyen állunk, a fogyasztásban az utolsók vagyunk. Ez arra utal, hogy a megtermelt javakból aránytalanul kevesebb jut vissza a háztartásokhoz fogyasztás formájában, ami egyenetlen elosztásra vagy a termelés és a fogyasztás közötti strukturális eltérésekre utalhat.
A tartós relatív lemaradás a régiós versenytársakhoz képest hosszú távon aláássa a felzárkózás esélyeit. A lengyel, litván és szlovén háztartások fogyasztási szintje jelentősen meghaladja a magyart, ami egyértelműen mutatja, hogy a hasonló fejlettségű országok képesek voltak nagyobb mértékben növelni lakosságuk jólétét.
A magyar háztartások uniós rangsorban elfoglalt utolsó helye komoly kihívásokat vet fel a jövőre nézve. A tartósan alacsony fogyasztási szint gátolja a gazdasági konvergenciát és a lakosság életszínvonalának érdemi javulását. Ahhoz, hogy ezen a helyzeten változtatni lehessen, átfogó gazdaságpolitikai intézkedésekre van szükség.
A jövedelmek növelése, a beruházások hatékonyságának javítása és a belső fogyasztás ösztönzése kulcsfontosságú lehet. Emellett a hitelpiac élénkítése és a háztartások megtakarítási képességének erősítése is hozzájárulhatna a fogyasztási lehetőségek bővítéséhez. A strukturális problémák kezelése nélkül a felzárkózás esélyei továbbra is korlátozottak maradnak.
A régiós országok példája azt mutatja, hogy van lehetőség a javulásra és a felzárkózásra. A lengyel, litván és szlovén gazdaságok sikeresen növelték háztartásaik fogyasztási szintjét, ami inspirációt adhat a magyar gazdaságpolitika számára. A cél az kell legyen, hogy a magyar lakosság is érezhetően profitáljon a gazdasági növekedésből.
A jövőbeni gazdasági stratégiáknak kiemelten kell kezelniük a háztartások jólétének és fogyasztási lehetőségeinek javítását. Enélkül a gazdasági növekedés nem lesz fenntartható és nem fogja szolgálni a társadalom egészének érdekeit. Az uniós átlaghoz való felzárkózás nem csak a GDP-ben, hanem a mindennapi életminőségben is meg kell, hogy mutatkozzon.
📰 Forrás: Portfolio.hu — Eredeti cikk elolvasása