A földönkívüli élet létezésének kérdése régóta foglalkoztatja a tudósokat és a közvéleményt egyaránt. Egy nemrégiben publikált, figyelemre méltó tanulmány most egy egészen új perspektívát kínál erre a témára: felveti annak lehetőségét, hogy a Földről származó életformák, pontosabban baktériumokat hordozó részecskék, eljuthattak a Jupiter egyik holdjára, az Európára. A kutatás szerint ez a gondolat korántsem olyan elrugaszkodott, mint amilyennek elsőre tűnhet.
A tanulmány a pánspermia elméletének egyik változatára épül. Ez a hipotézis azt feltételezi, hogy az élet nem csupán a Földön alakult ki önállóan, hanem a világegyetemben utazva, például üstökösök vagy aszteroidák közvetítésével terjedhet. A pánspermia egy merészebb változata szerint nemcsak az élet kialakulásához szükséges szerves anyagok, hanem akár élő mikroorganizmusok is képesek átszelni a kozmoszt, és eljutni más égitestekre.
A grúziai Tbiliszi Szabadegyetem tudósa, Zaza Osmanov egy érdekes megközelítéssel vizsgálta ezt a lehetőséget. A kutató fordítva kezdett el gondolkodni, és arra kereste a választ, hogy a Föld mennyi port és baktériumot juttathatott ki a Naprendszerbe, és ebből a mennyiségből mennyi érhette el pontosan az Európát. Korábbi vizsgálatok már kimutatták, hogy a Föld légkörének magasabb rétegeiben lévő porszemcsék kozmikus porrészecskékkel ütközve elméletileg elérhetik a szökési sebességet, így megkezdhetik útjukat a világűrön keresztül.
Osmanov tanulmánya erre az észlelésre alapozva teszi fel a kérdést, hogy ha ez a mechanizmus működik, akkor a Föld „megfertőzhetett-e” élettel más égitesteket.
Mivel a földi élet kialakulása legalább 3,55 milliárd évvel ezelőttre tehető, bolygónk nagyjából ennyi ideje bocsáthat ki magából életet tartalmazó részecskéket. Az Europa hold kiválasztása a kutatás fókuszába nem véletlen: a tudósok régóta úgy vélik, hogy a vastag jégpáncélja alatt egy hatalmas, folyékony vizű óceán rejtőzhet, amely potenciálisan alkalmas lehet az élet fenntartására.
Zaza Osmanov a számításait olyan porszemcsékre korlátozta, amelyek elég nagyok ahhoz, hogy baktériumokat hordozhassanak, és olyan ütközésekre, amelyek nem eredményezik a baktériumok pusztulását. Ezután becsléseket végzett a Földről távozó por mennyiségére, valamint arra, hogy ebből mennyi juthat el a Jupiterig, és végül mennyi hullhat le az Európára. Az International Journal of Astrobiology című tudományos lapban publikált tanulmány szerint akár 300-800 trillió ilyen részecske is eljuthatott a Jupiter jeges holdjára.
Ez a felfedezés, ha bebizonyosodik, alapjaiban változtathatja meg az univerzumról és az élet eredetéről alkotott elképzeléseinket, és új irányt szabhat a földönkívüli élet kutatásának.
📰 Forrás: Index — Eredeti cikk elolvasása