Egy friss oknyomozás szerint Oroszország hosszú távú destabilizációs műveletet hajt végre Moldova ellen, Ukrajna mellett a második legfontosabb célpontként tekintve az országra. A The New York Times augusztus 14-én publikált vizsgálata kiszivárgott dokumentumokra, valamint moldovai, európai és amerikai biztonsági tisztviselőkkel készült interjúkra támaszkodik, több ezer bizonyítékot gyűjtve össze a Kreml befolyásolási kísérleteiről.
Vlagyimir Putyin orosz elnök célja az oknyomozás szerint Dél-Ukrajna megszerzése, amivel szárazföldi folyosót hozna létre Oroszország és Moldova között. Az orosz elnöki adminisztráció helyettes vezetője, Szergej Kirijenko irányítja a destabilizációs tevékenységeket, melyekben Ilan Sor, egy szökésben lévő, banki csalásért elítélt moldovai üzletember működik közre.
Sor a 2025-ös őszi parlamenti választások előtt több mint 150 ezer moldovai állampolgárt toborzott és fizetett le. Ez a szám a regisztrált választók mintegy 4,5 százalékát teszi ki, akiknek meghatározott jelöltekre kellett szavazniuk, valamint szervezett tüntetéseken kellett részt venniük. A 2024-es uniós csatlakozási népszavazás előtti négy hónapban közel 20 millió dollárt osztottak szét 38 ezer toborzott személy között, akiknek kormányellenes tartalmakat kellett posztolniuk, illetve Maia Sandu elnök, a kormánypárt és az EU-csatlakozás ellen kellett szavazniuk.
Ezek a műveletek nem csupán online befolyásolásra korlátozódtak, hanem fizikai kiképzőtáborokra is kiterjedtek. Az orosz katonai hírszerzés, a GRU által működtetett létesítményekben, melyek Szerbiában, Boszniában és Moszkva környékén találhatók, moldovai fiatalokat képeztek ki. A képzések során rendőrsorfal áttörését, épületek felgyújtását, robbanószerek és gyújtóeszközök készítését, valamint drónok kezelését gyakorolták.
A politikai és fizikai destabilizációs kísérletek mellett az orosz ortodox egyház is szerepet kapott a befolyásolási stratégiában. 2024 nyarától több száz moldovai papot szállítottak Oroszországba, ahol a Kremlhez kötődő Eurázsia szervezettel kötöttek szerződést. Ezek a papok a Promszvjazbanktól kapott bankkártyákon keresztül fejenként mintegy ezer dollárt kaptak az EU-integráció elleni agitációért, ezzel is erősítve az orosz narratívát a moldovai társadalomban.
Az orosz befolyásolási kísérletek széles spektrumon mozogtak, a választási manipulációtól a fizikai kiképzésen át a vallási vezetők bevonásáig. A cél az volt, hogy aláássák a moldovai kormány stabilitását és az ország nyugati integrációs törekvéseit. A módszerek sokfélesége rávilágít a Kreml hosszú távú és többdimenziós stratégiájára a régióban.
Amikor a rejtett politikai befolyásolás nem hozta meg a kívánt eredményt, Oroszország közvetlen infrastrukturális csapásokhoz folyamodott. Ez a lépés azt jelzi, hogy a Kreml kész volt eszkalálni a nyomást, ha a puhább módszerek nem bizonyultak elégségesnek Moldova irányváltásához.
Az orosz erők támadást intéztek egy moldovai határhoz közeli ukrán vízerőmű és egy nyugat-ukrajnai nagyfeszültségű távvezeték ellen. Ez a távvezeték Moldova áramellátásának mintegy 70 százalékát biztosította, így a támadások kiterjedt áramszüneteket és vízszennyezést okoztak az országban. Ezek a cselekmények közvetlenül érintették a moldovai lakosság mindennapjait és az ország energiaellátásának biztonságát.
Bár a 2024-es és 2025-ös szavazásokon – nagyrészt a diaszpóra voksainak köszönhetően – az EU-párti tábor szoros győzelmet aratott, a moldovai hatóságok hangsúlyozzák, hogy Moszkva hosszú távú stratégiát követ. Ez azt jelenti, hogy a Kreml nem adja fel könnyen a moldovai befolyásolási kísérleteit, és várhatóan folytatja a destabilizációs tevékenységeket különböző formákban.
A moldovai vezetés továbbra is éber marad az orosz beavatkozásokkal szemben, és felkészül a jövőbeni kihívásokra. Az oknyomozás által feltárt bizonyítékok megerősítik a nemzetközi aggodalmakat Oroszország regionális ambícióival kapcsolatban, kiemelve Moldova stratégiai jelentőségét a Kreml számára.
📰 Forrás: Portfolio.hu — Eredeti cikk elolvasása