A Duna kritikus, rekordközeli alacsony vízállása olyan helyzetet teremtett, amely korábban csak elméleti kockázatként létezett: a Paksi Atomerőmű mind a négy blokkjának egyidejű leállása valós lehetőséggé vált. Ez a forgatókönyv súlyos kihívások elé állítja a magyar villamosenergia-rendszert, miközben a kormány energiatakarékossági intézkedéseket vezetett be, és a lakosság, valamint a vállalati szektor együttműködését kéri.
A jelenlegi állapot szerint a Paksi Atomerőmű már csak egyetlen turbinával termel áramot, ami drasztikusan csökkenti az ország rendelkezésére álló kapacitásokat. Ezzel párhuzamosan a rendkívüli hőség miatt a villamosenergia-fogyasztás történelmi csúcsok közelébe emelkedett, ami tovább fokozza a rendszer terhelését.
A magyar rendszerirányító rendkívüli üzemzavari protokollt léptetett életbe, jelezve a helyzet súlyosságát. A kormányzati intézkedések célja a fogyasztás csökkentése, hogy stabilizálják az ellátást a termelés kiesése és az extrém kereslet kettős nyomása alatt.
Normál működés esetén a Paksi Atomerőmű biztosítja a hazai alapterhelés jelentős részét, kiegészítve a nappali órákban a naperőművek termelésével, amely gyakran exportra is elegendő. Azonban a jelenlegi helyzetben az energiarendszernek egyszerre kell megbirkóznia a termelési kapacitások szűkülésével és a rendkívül magas fogyasztással.
A termelési tartalékok nem csupán Magyarországon, hanem az egész régióban is szűkössé váltak, ami elkerülhetetlenül a villamosenergia árának emelkedéséhez vezetett. Regős Gábor, a Gránit Alapkezelő vezető közgazdásza szerint a paksi atomerőmű kiesése egy amúgy is törékeny egyensúlyt borít fel, hiszen az erőmű évtizedeken át a rendszer legstabilabb pillérének számított.
A rendszer régóta küzd azzal a problémával, hogy míg napközben a naperőművek miatt áramfelesleg keletkezik, addig este, a naplemente után, hiánnyal szembesül. Ezt a hiányt jellemzően drágább külföldi importtal kell pótolni, ami most már nappal is szükségessé válhat a paksi kiesés miatt.
Az importált energia árának emelkedése jelentős terhet ró az államra, a vállalkozásokra és közvetve a fogyasztókra. A drágább energiaimport rontja Magyarország folyó fizetési mérlegét, növeli a devizaigényt, és további nyomást gyakorolhat a forint árfolyamára.
A gazdasági veszteség mértékét számos tényező befolyásolja, például az, hogy a válság a nyári időszakra esik, amikor a gazdaság amúgy is alacsonyabb fordulatszámon működik. Fontos kérdés, hogy a takarékossági intézkedések mennyiben érintik a termelést, és mennyiben a kevésbé kritikus fogyasztást, mint például a légkondicionálók használatának korlátozását.
Regős Gábor rámutatott, hogy a Paksi Atomerőmű maga is jelentős gazdasági szereplő, működése a magyar GDP mintegy fél százalékát adja. Amennyiben a harmadik negyedév egyötödében nem képes teljes kapacitással termelni, az önmagában megközelítőleg 0,1 százalékponttal mérsékelheti a negyedéves GDP-t. Ehhez adódik hozzá az ipari termelés várható visszaesése, amely további tized százalékpontokat faraghat a gazdasági növekedésből.
A helyzetet súlyosbítja, hogy a magyar gazdaság szerkezete az elmúlt években egyre energiaigényesebbé vált. Az akkumulátor-, autóipar és más nagy energiafelhasználású ágazatok megerősödése folyamatos és kiszámítható villamosenergia-ellátást igényel, ami az energiaellátás bizonytalansága és az áringadozás miatt versenyképességi kockázattá válik.
Az inflációra is hatással lehet a kialakult helyzet, bár nem feltétlenül a közvetlen áremelkedésen keresztül. Mivel a magyar ipar jelentős része exportra termel, a megdrágult energia költségei inkább az exportpiacokon jelenhetnek meg. A vállalatok gyakran hosszabb távú, fix áras szerződésekkel dolgoznak, így a magasabb költségek csak a szerződések megújításakor épülnek be az árakba.
Közvetlenebb inflációs hatást jelenthet a drágább energiaimport miatti növekvő devizaigény, ami gyengítheti a forintot. A gyengébb forint pedig azonnal megdrágítja az importált termékeket és alapanyagokat, közvetlenül táplálva az inflációt. A lakossági energiaárakat egyelőre hatósági rögzítés védi, de a többletköltséget az állam vagy az energiarendszer más szereplői viselik, ami máshol jelenik meg a gazdaságban.
A gazdaság nem ideális állapotban érkezett ebbe a válságba, hiszen a folyó fizetési mérleg egyensúlya már az év első felében romlott a közel-keleti konfliktusok és az energiaárak emelkedése miatt. Már a mostani nyári energiaválság előtt is valószínűnek tűnt, hogy az év egészét hiány jellemzi majd a folyó fizetési mérlegben.
📰 Forrás: Index — Eredeti cikk elolvasása