Kollár Kinga, a Tisza Párt európai parlamenti képviselője nemrégiben a közösségi média felületein hozta nyilvánosságra, hogy pártjának delegációja az Európai Parlamentben kiemelkedő, 93,7 százalékos arányban szavaz együtt a győztes oldallal. Ezt a statisztikát politikai és matematikai áttörésként mutatta be, büszkén kommunikálva a Tisza Párt brüsszeli tevékenységének hatékonyságát. Ezzel szemben a Fidesz képviselőinek alacsonyabb arányú részvételére hívta fel a figyelmet a győztes szavazásokon.
A Magyar Nemzet egy véleménycikkben reagált Kollár Kinga bejelentésére, melyben szkeptikusan és ironikusan közelítette meg a képviselőnő „felfedezését”. A cikk szerzője szerint Kollár Kinga valójában a képviseleti demokráciák működésének egy alapvető, ám kevéssé „titkos” elvét dekódolta: ha egy politikai csoportosulás többséggel rendelkezik, és tagjai egységesen szavaznak, akkor a szavazás kimenetele számukra kedvező lesz. A lap ezt a felismerést szarkasztikusan a „brüsszeli Arkhimédész” érdemének tulajdonította, és a felfedezést ahhoz hasonlította, mintha valaki egy kiadós eső után jönne rá, hogy az aszfalt vizes lett.
A cikk szerzője továbbá megkérdőjelezte, hogy miért lenne ez az eredmény büszkeségre okot adó. Rámutatott, hogy az Európai Parlamentet jelenleg egy markáns balliberális, globalista többség uralja. Ennek értelmében, ha a Tisza Párt következetesen a többséggel szavaz, akkor garantáltan a győztes oldalon találja magát.
A Magyar Nemzet véleménye szerint ez a stratégia a „fősodorral való együtt úszást” jelenti, ami bár rövid távon gyümölcsözőnek tűnhet, hosszú távon a „vízesés felé” is vezethet.
A publicisztika aggodalmát fejezte ki amiatt, hogy a Tisza Párt rutinszerűen asszisztálhat olyan döntésekhez, amelyek lépésről lépésre vonják el a nemzetállamok hatásköreit, és amelyek nem ritkán éppen Magyarország érdekeivel mennek szembe. A cikk felidézte, hogy Kollár Kinga korábban állítólag maga is beismerte, hogy a magyar érdekeket feláldozzák a saját politikai céljaikért. Ezt a megállapítást a lap különösen kritikusan kezelte, utalva arra, hogy a „szép százalékok” a brüsszeli folyosókon talán jól mutatnak egy táblázatban, de itthon a magyar embereket nem feltétlenül érdeklik, ha az ország érdekei sérülnek.
Összességében a Magyar Nemzet véleménycikke azt sugallja, hogy Kollár Kinga és a Tisza Párt által kommunikált magas szavazási arány nem egy valódi politikai siker, hanem sokkal inkább egy pragmatikus alkalmazkodás az Európai Parlamentben uralkodó erőviszonyokhoz. A cikk szerint ez az alkalmazkodás potenciálisan káros lehet a magyar nemzeti érdekekre nézve, és rávilágít a politikai sodrással való együttműködés hosszabb távú következményeire. A lap hangsúlyozza, hogy a Tisza Párt vezetőinek érdemes lenne elgondolkodniuk azon, hogy a többséggel való szavazás milyen áron jár, és hogy ez a stratégia valóban szolgálja-e a magyar választók érdekeit.