A vörös hajú emberek különleges megjelenésük miatt gyakran váltak történelmi tévhitek és találgatások tárgyává. Az ókori Egyiptomban balszerencsét hozónak tartották őket, az ókori görögök vámpíroknak hitték, míg a középkori Európában boszorkánysággal vádolták a rőt hajúakat. Napjainkban a ritkaságuk miatt felmerült a kérdés, vajon kihalhat-e ez a jellegzetes hajszín, ám a legújabb kutatások megnyugtató választ adtak.
A Colorado Egyetem Boulderi Viselkedésgenetikai Intézetének kutatói alaposan megvizsgálták a vörös haj öröklődését, hogy fényt derítsenek a kihalásukkal kapcsolatos aggodalmak valóságtartalmára. Analíziseik egyértelműen kimutatták, hogy a vörös hajért felelős gének nem befolyásolják negatívan a reprodukciót. Továbbá, ezek a gének nem kapcsolódnak olyan betegségekhez, amelyek megakadályoznák az embereket abban, hogy elérjék a reproduktív kort.
A kutatók szerint a vörös haj kihalásának gondolata elsősorban abból a tévhitből ered, hogy ami ritka, az veszélyeztetett. A bőrrákra való fokozott hajlam, különösen a melanoma kockázata, valóban magasabb a vöröshajúak körében, akár négyszerese is lehet a nem vöröshajúakénak. Azonban a Cancer Research UK adatai szerint az Egyesült Királyságban a melanoma okozta halálozási arány a 90 éves és idősebb korosztályban a legmagasabb, ami azt jelenti, hogy az érintettek már jóval korábban továbbadták génjeiket. Ráadásul a modern fényvédő termékek és a fokozott tudatosság jelentősen csökkenti a bőrrák kialakulásának esélyét a reproduktív kor előtt.
A természetes vörös hajúak aránya a lakosság 1-2 százalékát teszi ki a nemzetközi és hazai genetikai becslések alapján. Egy korábbi kutatás szerint a vörös hajért felelős gén, az MC1R, mintegy 50 ezer évvel ezelőtt fejlődött ki Európában, miután az emberi ősök elhagyták Afrikát és hidegebb éghajlatra költöztek. A V6OL génvariáns ekkor kezdte el világosítani az emberi bőrt, és valószínűleg ekkor jelent meg először a melanoma is.
Az Egyesült Királyságban és Írországban több mint 20 millió ember hordozza a vörös hajat okozó gént. Különösen gyakori Skócia délkeleti partjainál, ahol Edinburgh-ban a lakosság 40 százalékában megtalálható a három gyakori vörös hajhoz kapcsolódó génvariáns egyike. Észak-Angliában is több mint 34 százalék a hordozók aránya, ami rávilágít a gén elterjedtségére a populációban.
A vörös haj génje (MC1R) recesszív, vagyis lappangó tulajdonság. Ez azt jelenti, hogy két vörös hajú gén hordozója szükséges ahhoz, hogy vörös hajú gyermek szülessen. Ha valaki csak egy példányt hordoz, akkor is átadhatja a variánst utódainak, még akkor is, ha maga barna vagy szőke hajú. Ez a rejtett hordozói hatás az oka annak, hogy egy recesszív tulajdonság akkor is fennmaradhat a populációban, ha ritkán látható. Például, ha egy variánst a populáció fele hordozza, a pároknak csak körülbelül egynegyede hordozza mindkét példányt, és ezen párok gyermekeinek nagyjából egynegyede örökli a vörös hajért felelős két gént.
Ahhoz, hogy a vörös haj teljesen eltűnjön, a releváns variánsokat fokozatosan el kellene távolítani a génállományból. Evolúciós szempontból ez azt jelentené, hogy a vöröshajúaknak vagy a génhordozóknak jelentősen kevesebb gyermeket kellene vállalniuk, mint másoknak. Mivel a kutatások szerint a vörös hajért felelős gének nem befolyásolják a reprodukciót, ez a feltétel nem teljesül, így a kihalás veszélye nem áll fenn.
A vörös haj fennmaradásának evolúciós előnyei is lehetnek. A benne található pigment például segíthet szabályozni a felesleges sejtes ciszteint, amely magas koncentrációban káros lehet, például vesekövet okozhat. Hipotézisek szerint a világosabb bőrpigmentáció hatékonyabbá teszi a D-vitamin szintézist és a kevésbé intenzív UV-sugarak hasznosulását, ami előnyös lehetett a hidegebb, napfényben szegényebb éghajlatokon. Ennek bizonyítása azonban még nem 100 százalékos, részben a vöröshajúak pontos meghatározásának nehézsége miatt.
A hajszín gyakorisága ingadozhat az emberi mobilitás növekedése és a különböző régiókból származó partnerek választása miatt, ahol az MC1R variánsok elterjedtsége eltérő. Ez azonban csupán az előfordulások változását jelentené, nem pedig a kihalást. Amíg az MC1R variánsok megmaradnak a hordozókban, és amíg a vörös hajúak reprodukciós rátája nem tér el jelentősen az átlagtól, a világ vörös hajú népessége nem fog eltűnni.
📰 Forrás: Index — Eredeti cikk elolvasása