Az Egyesült Államok kormánya jelentős gazdasági érdeket fűz ahhoz, hogy a mesterséges intelligencia (AI) valódi termelékenységi áttörést hozzon. Az AI mára nem csupán technológiai vagy tőzsdei jelenség, hanem az amerikai államadósság egyik potenciális menekülőútjává vált, bár ennek valószínűségét sokan megkérdőjelezik.
Az amerikai szövetségi költségvetés várhatóan 1900 milliárd dolláros hiánnyal zár 2026-ban, ami a GDP közel 6 százaléka, miközben a gazdaság nincs recesszióban és a munkanélküliség sem kiugróan magas. A piac által tartott szövetségi adósság idén eléri a GDP 101 százalékát, a Kongresszusi Költségvetési Hivatal (CBO) előrejelzése szerint pedig 2036-ra 120, 2056-ra 175 százalékra nőhet. Abban ma már mindenki egyetért, hogy az amerikai adósságpálya fenntarthatatlan.
Az amerikai állam aktívan alakítja a környezetet az AI-beruházások felgyorsítása érdekében, hogy a technológia minél hamarabb adóbevételekben csapódjon le. Egy 2025-ben kiadott elnöki rendelet felgyorsította a nagy adatközpontok és a kapcsolódó energetikai infrastruktúra engedélyezését. A program az adatközpontok mellett az átviteli hálózatokat, az erőműveket, a félvezetőgyárakat, a hálózati berendezéseket és az adattárolási infrastruktúrát is kiemelt területként kezeli.
A kormány lehetőséget teremt pénzügyi támogatások, kölcsönök és adókedvezmények alkalmazására is. Emellett 2026-ban megállapodott a legnagyobb technológiai vállalatokkal arról, hogy az új adatközpontokhoz szükséges energiatermelés és hálózatfejlesztés költségeit ne egyszerűen a lakossági fogyasztókra terheljék. Az állami részvételt hivatalosan technológiai versenyképességgel, nemzetbiztonsággal és energiaellátással indokolják, de a szélesebb gazdaságpolitikai cél a magasabb növekedés és nagyobb adóalap elérése.
Az amerikai adósságpálya fenntarthatatlanságában ma már széles körű az egyetértés, a vita inkább arról szól, mikor okoz ez komoly piaci zavarokat. A probléma megoldására több hagyományos út is kínálkozik, mint például az adóemelés, a kiadáscsökkentés, vagy a szociális és egészségügyi programok átalakítása.
Ezek a lépések azonban jelentős politikai és társadalmi áldozatokkal járnak, mivel a kiadások nagy része olyan érzékeny területekre koncentrálódik, mint a nyugdíjrendszer, az egészségügy és a védelem. Az inflációval történő adósságaprózás sem ingyenes megoldás, mivel ronthatja a megtakarítók helyzetét és a dollár iránti bizalmat.
A legkényelmesebb és politikailag legkevésbé fájdalmas megoldás a gazdaság gyorsabb növekedése lenne, mivel ez az egyetlen kiút, amelyhez nem kell veszteseket kijelölni. Azonban az amerikai gazdaság több mint 150 éve nem tudott tartósan kitörni az évi 2 százalék körüli növekedési trendből, és ezen korábban sem a gőzgép, sem az elektromosság, sem az internet nem változtatott.
A CBO 2027 után évi 1,8 százalék körüli reálnövekedéssel számol, és az előrejelzés már tartalmaz egy visszafogott pozitív AI-hatást is. A hivatal becslése szerint a generatív mesterséges intelligencia évente átlagosan körülbelül 0,1 százalékponttal emelheti a termelékenység növekedését, és 2036-ra nagyjából 1 százalékkal növelheti a nem mezőgazdasági üzleti szektor kibocsátását.
Ez a változás tíz év alatt már jelentős költségvetési hatással bírhat; a CBO egyik érzékenységi számítása szerint ha a termelékenység növekedése évente mindössze 0,1 százalékponttal maradna el az alapforgatókönyvtől, a 2027 és 2036 közötti halmozott hiány körülbelül 317 milliárd dollárral nőne. Egy hasonló mértékű pozitív meglepetés minimálisan lassítaná a romlást, de nem oldaná meg az adósságproblémát, különösen, hogy az amerikai költségvetési hiány 10 éven belül a GDP 8-9%-át súrolhatja érdemi megszorítások nélkül.
A mesterséges intelligenciához kapcsolódó kiadások már megjelentek a gazdasági adatokban, főként beruházási hatásként. A technológiai vállalatok adatközpontokat építenek, nagy mennyiségben vásárolnak chipeket, bővítik a hálózati infrastruktúrát, és hosszú távú szerződéseket kötnek energiatermelőkkel. A Federal Reserve elemzése szerint az AI-hoz köthető beruházások 2025-től már érzékelhetően hozzájárultak egyes negyedévek amerikai növekedéséhez, a legutóbbi negyedévben már 0,9 százalékpont volt a hozzájárulás.
Fontos azonban megjegyezni, hogy ez egyelőre főként beruházási hatás: egy adatközpont megépítése vagy chipek beszerzése növeli a GDP-t, de ettől a gazdaság egésze még nem válik automatikusan hatékonyabbá. Egyelőre arról csak találgatások vannak, hogy az AI mennyivel képes tartósan emelni a gazdasági növekedés ütemét.
A történelmi tapasztalatok azt mutatják, hogy az amerikai egy főre jutó gazdasági növekedés 1870 óta szinte pontosan az évi 2 százalék körüli trendvonalon mozog. Ezt a pályát eddig egyetlen korszakos innováció, mint a gőzgép, az elektromosság vagy az internet sem tudta tartósan megváltoztatni.
Az egyes technológiai áttörések látványos, de átmeneti termelékenységi hullámokat hoztak, mint például az 1990-es évek végének informatikai forradalma. Ekkor néhány évig gyorsult a termelékenység, majd a növekedés visszatért a megszokott ütembe, a gazdaság magasabb szintre került, de a hosszú távú ütem nem változott.
A McKinsey becslése szerint a generatív AI önmagában évi 0,1 és 0,6 százalékpont közötti extra termelékenységet hozhat, míg a legszigorúbb akadémiai modellek csak 0,07 és 0,2 százalékpont közötti hatást várnak. Ezek a számok messze elmaradnak attól, ami az amerikai adósság kinövéséhez szükséges lenne.
Az igazi kérdés tehát az, hogy az USA képes-e az AI segítségével a korábbi 2% körüli átlagnövekedésről érdemben magasabb pályára állni. Ha a válasz nemleges, akkor az adósság kinövésével kapcsolatos remények csupán illúziók maradnak, és az állam éveket veszíthet el a költségvetés rendbetétele elleni küzdelemben.
📰 Forrás: Portfolio.hu — Eredeti cikk elolvasása