Egy friss elemzés rávilágít, hogy a nem euróövezeti Európai Uniós tagállamokban az élelmiszer-inflációt elsősorban nem a hazai monetáris politika, hanem a külső tényezők és az árfolyammozgások alakítják. Különösen az amerikai dollárral szembeni nemzeti valuta gyengülése mutat erős és tartós hatást az árakra. Az euró árfolyamának változása ezzel szemben kevésbé befolyásolja az élelmiszerárakat, figyelembe véve a közös nemzetközi sokkokat.
A 2007 és 2023 közötti időszak havi adatain alapuló vizsgálat hét EU-tagállamra – Bulgáriára, Csehországra, Dániára, Magyarországra, Lengyelországra, Romániára és Svédországra – terjedt ki. Az elemzés kimutatta, hogy a dollárral szembeni leértékelődés szignifikánsan és tartósan emeli az élelmiszerárakat. Ez a jelenség annak ellenére megfigyelhető, hogy ezen országok kereskedelmileg szorosan kötődnek Európához.
Az ok abban rejlik, hogy az élelmiszertermeléshez és -elosztáshoz szükséges kulcsfontosságú inputok, mint az energia, számos mezőgazdasági alapanyag és nemzetközileg kereskedett termék, közvetlenül vagy közvetve dollárban vannak árazva. Így a dollár erősödése akkor is megjelenhet a hazai élelmiszerárakban, ha az EU-n belüli kereskedelem domináns. Az élelmiszer-infláció ezekben az országokban tehát részben importált inflációnak tekinthető, mely külső költségsokkok és árfolyammozgások következménye.
Az inflációról szóló közbeszédben gyakran a jegybankok, a kamatok és a belföldi kereslet áll a középpontban, feltételezve, hogy az áremelkedés a laza monetáris politika vagy a késedelmes szigorítás eredménye. Az élelmiszerárak alakulása azonban jóval összetettebb, különösen a kis, nyitott gazdaságokban. A koronavírus-járvány okozta ellátási lánc zavarok, az energiaválság és az orosz–ukrán háború mind hozzájárultak a globális agrár- és nyersanyagpiacok bizonytalanságához.
Ezek a tényezők jelentősen megemelték a termelési és szállítási költségeket, ami az élelmiszerárak emelkedéséhez vezetett. Az élelmiszer-infláció az elmúlt években az egyik legérzékenyebb gazdasági kérdéssé vált Európában, mivel a háztartások számára közvetlenül érzékelhető a bolti pénztárnál. A vizsgált országok saját valutát használnak, ami monetáris önállóságot és gazdaságpolitikai mozgásteret biztosít, ugyanakkor nyitva hagyja az árfolyamcsatornát a külső árnyomás számára.
A tanulmány kiemeli az árfolyam-áthárítás aszimmetrikus jellegét: a nemzeti valuta gyengülése erősebben és gyorsabban emeli az élelmiszerárakat, mint amennyire az árfolyam későbbi erősödése csökkentené azokat. A vállalatok jellemzően gyorsan érvényesítik a költségnövekedést, míg a kedvezőbb költségváltozások lassabban vagy csak részlegesen jutnak el a fogyasztókhoz. Ez azt jelenti, hogy az egyszer már megemelkedett élelmiszerárak nem feltétlenül térnek vissza korábbi szintre, még akkor sem, ha a külső nyomás enyhül.
Az elemzés szerint a hazai monetáris mutatók, mint a monetáris bázis vagy a rövid távú pénzpiaci kamatok, csak gyenge és instabil kapcsolatot mutatnak az élelmiszer-inflációval, ha az árfolyamok és a külső hatások szerepét figyelembe vesszük. Ez nem jelenti a jegybankok szerepének lebecsülését, hiszen a monetáris politika továbbra is befolyásolja az inflációs várakozásokat és a finanszírozási feltételeket. Azonban világosan látszik, hogy az élelmiszerárak alakulása nem kizárólag a hazai monetáris környezetre vezethető vissza.
Az elemzés több fontos tanulságot is kínál a gazdaságpolitika számára. Először is, az árfolyam-stabilitásnak közvetlen jóléti jelentősége van, mivel a valuta gyengülése gyorsan megjelenhet az alapvető fogyasztási cikkek árában. Másodszor, az élelmiszer-infláció kezelése nem szűkíthető le kizárólag a monetáris politikára; szélesebb körű válaszokra van szükség, mint például az ellátási láncok ellenálló képességének erősítése és az energiafüggőség mérséklése.
Harmadszor, az élelmiszer-infláció egy komplex, egyszerre monetáris, kereskedelmi, energetikai, agrár- és geopolitikai kérdés. Ha kizárólag kamatpolitikai problémaként kezeljük, könnyen félreérthetjük a valódi mozgatórugókat. A nem euróövezeti EU-országok inflációs folyamatai nem érthetők meg teljesen a külső környezet figyelembevétele nélkül, mivel a dollár mozgása és a globális sokkok gyakran meghatározóbbak, mint a belföldi monetáris politika.
📰 Forrás: Portfolio.hu — Eredeti cikk elolvasása