Joseph Stiglitz, a Nobel-díjas közgazdász éles kritikával illette Donald Trump amerikai elnök legújabb vámintézkedéseit, melyek szerinte a kényszermunka felszámolásának álcája alatt valójában egy újabb vámháborút jelentenek. Stiglitz álláspontja szerint Trump ismételten önkényesen emeli és csökkenti a vámokat, figyelmen kívül hagyva a nemzetközi kereskedelmi megállapodásokat, amelyeket korábban maga is aláírt, és valószínűleg megsértve az amerikai szövetségi törvényeket is.
A közgazdász rávilágít, hogy bár az amerikai kormányzat aggodalma a kényszermunka visszaszorítása iránt alapvetően jogos, és ezen a téren valóban kevés intézkedés születik, a most hangoztatott aggodalom csupán ürügyként szolgál. Stiglitz megkérdőjelezi, hogy az új vámok és a korábbi, kereskedelmi mérlegekre hivatkozva kivetett intézkedések közötti szoros összefüggés véletlen lenne, és valóban a kényszermunka problémájával magyarázható-e a kétoldalú kereskedelmi hiány.
Az amerikai elnök vámokkal való visszaéléseinek története nem újkeletű. Korábbi vámintézkedéseit a Legfelsőbb Bíróság már hatályon kívül helyezte. Ezt követően a kormányzat 150 napra szóló ideiglenes vámokat vezetett be, amelyeket a bíróságok jogellenesnek minősítettek, és amelyek ellen még mindig fellebbezés folyik. Ezek az ideiglenes vámok július végén lejártak.
A legújabb vámokat egy olyan „vizsgálat” eredményeként vezették be, amely más országok állítólagos mulasztásait térképezte fel a munkaügyi visszaélések elleni fellépés terén. Stiglitz szerint azonban figyelemre méltó, hogy Kínát, amelyet régóta a kényszermunkával előállított áruk egyik fő forrásának tartanak, nagyrészt megkímélték ezektől az új vámoktól.
A közgazdász magyarázata szerint Kína kivételezett helyzete a ritkaföldfémek és a kritikus fontosságú ásványi anyagok feletti ellenőrzéséből fakad. Ezek az erőforrások lehetővé teszik Kína számára, hogy bármikor kellemetlen helyzetbe hozza Trumpot, amennyiben az amerikai elnök kereskedelmi konfliktusba keveredne vele. Stiglitz megfogalmazása szerint, amikor egy országnak megvannak az eszközei és az elszántsága ahhoz, hogy visszavágjon Trumpnak, az amerikai elnök mindig meghátrál. Ezt a jelenséget a „Trump Always Chickens Out” (TACO) elvvel írja le.
A jelenlegi helyzetben Trump még csak nem is vette a fáradságot, hogy összetűzésbe keveredjen a kínaiakkal, ami Stiglitz szerint megerősíti a TACO elv érvényességét. Ez a megközelítés rávilágít arra, hogy Trump vámstratégiája nem kizárólag gazdasági vagy etikai elveken alapul, hanem sokkal inkább a hatalmi viszonyok és a potenciális megtorlások mérlegelésén. A kényszermunka elleni fellépés így csupán egy kényelmes ürügyként szolgálhat a kereskedelmi politikájához, miközben a valódi motivációk másutt keresendők.
Stiglitz elemzése arra utal, hogy Trump vámháborúja továbbra is kiszámíthatatlan és ellentmondásos módon zajlik, ahol a jogi normák és a nemzetközi egyezmények gyakran háttérbe szorulnak a politikai és gazdasági érdekekkel szemben. A kényszermunka kérdésének előtérbe helyezése, miközben Kína mentesül a szankciók alól, a közgazdász szerint egyértelműen a képmutatás jele, amely aláássa a nemzetközi kereskedelmi rendszer stabilitását és hitelességét.
📰 Forrás: Portfolio.hu — Eredeti cikk elolvasása