A hazai erdők állapota súlyos kihívásokkal néz szembe, melyek közül az egyik legjelentősebb a túlszaporodott vadállomány. Ez a probléma nem csupán ökológiai, hanem gazdasági szempontból is fenntarthatatlan helyzetet teremt, különösen Somogy megyében, ahol a vadkárelhárító kerítések hossza már meghaladja a 4700 kilométert. Ez a tájban megjelenő kiterjedt kerítésrendszer jól mutatja a vadnyomás mértékét és a természetes egyensúly felborulását.
Márványi Csaba erdőfelügyelő az Erdészeti Lapokban publikált elemzésében részletesen bemutatta a somogyi helyzetet. Számításai szerint a megye 195 ezer hektáros erdőterületének vadeltartó képességét sokszorosan meghaladja a jelenlegi vadlétszám, amit a 2000/2001-es idénytől kezdődő kilövési adatok is alátámasztanak. Csak gímszarvasból minden vadászati idényben több mint ötezer egyedet ejtettek el, ami önmagában is meghaladja a becsült vadeltartó képességet.
A valós vadlétszámról nincsenek pontos adatok, a becslések gyakran nem egyeznek a kilövési statisztikákkal, ami arra utal, hogy az állomány sokkal nagyobb lehet a feltételezettnél. A kerítések építésének és fenntartásának költségei rendkívül magasak: egy olcsóbb, húzott drótos kerítésrendszer kiépítése ma közel 19 milliárd forintot tenne ki, amihez évente mintegy 570 millió forintos fenntartási költség társul. Ez a 25 éves időszakra vetítve további 12,5 milliárd forintot jelent.
Ezek a kiadások jelentősen meghaladják az erdészeti részvénytársaságok adózott eredményeit, sőt, a somogyi vadgazdálkodás 25 év alatt mínusz 1,8 milliárd forintos eredményt mutatott. A gímszarvas, a muflon és a dámvad különösen nagy károkat okoz, utóbbi kettő invazív fajként viselkedik, a gímszarvas pedig a kerítéseket is átugorja.
A vadállomány túlszaporodásának egyik fő oka a természetes csúcsragadozók, mint a farkas, hiánya Magyarországon, így az ember feladata lenne a populációk szabályozása. Ez azonban nem működik megfelelően, részben a politikai akarat hiánya, részben pedig a vadásztársaságok nem kellő gondossággal végzett selejtezései miatt. A vadászat népszerűsége az elit körében, és a magas vadlétszám iránti igény is hozzájárul a helyzethez.
Az erdőfelügyelő emlékei szerint már az 1980-as években is szükség volt kerítésekre Somogyban az újulat védelmében, de a 2000-es évektől kezdve a probléma súlyosbodott. A területek felaprózódása és az épített elemek megjelenése csökkenti a vadak élőhelyét, ami koncentráltabb kártételhez vezet. A vadgazdálkodási adattárban szereplő becslések és a tényleges kilövések közötti eltérések is rávilágítanak a helyzet komplexitására.
A túlzott vadlétszám közvetlenül veszélyezteti a hazai erdők önmegújító képességét, mivel az őzek, muflonok, vaddisznók és szarvasok lelegelik a fiatal fákat, megakadályozva az új erdőállományok felnövekedését. Ez gyengíti az erdők immunrendszerét, és nehezíti a klímaváltozás hatásainak kezelését. Az erdők közjóléti és védelmi funkciója egyre inkább előtérbe kerül a faanyagtermeléssel szemben, különösen a klímaváltozás korában.
A folyamatos erdőborítást célzó erdőművelési módszereket alapjaiban akadályozza a túltartott vadállomány. A vadkár súlyos terhet jelent az erdőkre, amelyeket a klímaváltozás és újabb károkozók is sújtanak, több őshonos faj pusztulását okozva. Az erdészszakma is felelős a kialakult helyzetért, mivel nem érvényesítette kellőképpen az erdők érdekeit, amit az állami erdészetek vadgazdálkodásban való érdekeltsége is nehezít.
Márványi Csaba hangsúlyozza, hogy az erdészeti ágazat felső vezetésének és minden szintjének újra kell gondolnia a vadászati ágazattal való kapcsolatokat. Fontos az elvárások tisztázása, az erdő természetes vadeltartó képességének megállapítása és az elfogadott vadlétszám maradéktalan betartása. A tét nem kevesebb, mint a jövő nemzedékek erdeinek, természeti örökségének megmaradása.
Az egyensúly visszaállítása hosszú folyamat lehet, akár tíz évig is eltarthat, és pontos vadállomány-felmérésre lenne szükség, például drónos technológiával. Ehhez azonban politikai akaratra van szükség, hogy a vadlétszám csökkentése ne "esztelen vérengzésként" jelenjen meg a médiában, hanem egy tudatos, fenntartható erdőgazdálkodási stratégia részeként. A legnagyobb vadgazdálkodó, a magyar állam és az erdészeti zrt.-k kulcsszerepet játszhatnak ebben a folyamatban.
📰 Forrás: Telex — Eredeti cikk elolvasása