A filmek és a történelem kapcsolata gyakran vita tárgyát képezi, különösen, amikor egy nagy sikerű alkotás kerül a középpontba. Ritkán fordul elő, hogy egy produkció körül nem a látvány, hanem a történelmi vagy irodalmi hitelesség kérdése vált ki éles párbeszédet. Christopher Nolan Odüsszeiája, az év egyik jelentős mozis sikere, éppen ilyen vitát generált.
Homérosz eposzának elismert műfordítója, Emily Wilson éles kritikát fogalmazott meg a filmről, amelynek fordítását maga Nolan is inspirációként említette. Wilson szerint az alkotás látványos, de hiányzik belőle az a pszichológiai, erkölcsi és politikai mélység, amely az eredeti művet időtlenné teszi. A forgatókönyvet „pocséknak” nevezte, és kijelentette, szégyellné, ha bármely részét ő írta volna.
Véleménye szerint Nolan grandiózus akciófilmet készített, amely a hatás kedvéért feláldozta Odüsszeusz személyiségét és az alapmű legfontosabb kérdéseit. Ezek közé tartozik az identitás, a család, a hazatérés problematikája és a háború utáni trauma feldolgozása. Wilson kritikája túlmutat egyetlen filmen, az adaptációk általános dilemmájáról szól.
A vita a művészi szabadság és a történelmi hitelesség határáról egyidős a filmművészettel. A mozi sosem volt történelemóra, mégis számos alkotás épül be annyira mélyen a kollektív emlékezetbe, hogy sok néző számára ezek jelentik magát a történelmet. Különösen érdekesek azok az esetek, amikor egy-egy legendás „történelmi” film szinte teljes egészében fikcióra épül.
Mel Gibson A rettenthetetlen című műve kiváló példa erre, amely máig az egyik legismertebb történelmi eposz, noha számos történelmi tévedést tartalmaz. Ilyen például William Wallace kék arcfestése, a skótok kockás kiltjei, vagy Wallace és Izabella hercegnő románca, melyek mind anakronisztikusak vagy fiktívek. Zack Snyder 300 című filmje is saját mitológiát épít, a Thermopülai-szoros csatáját képregényes vizuális világgal meséli el.
Ebben az alkotásban Xerxész szinte természetfeletti figurává válik, a perzsa hadsereg szörnyekkel egészül ki, miközben a görög oldal is leegyszerűsödik. Ridley Scott Gladiátor című filmje is hasonlóan jár el, ahol a fiktív Maximus alakja mellett Commodus halála is eltér a történelmi valóságtól. Marcus Aurelius természetes halállal halt meg, Commodust pedig évekkel később fojtották meg, nem gladiátorviadalon.
Ezek a filmes adaptációk, noha nem feltétlenül rossz alkotások, mégis jelentős hatással vannak a történelmi eseményekről és személyiségekről alkotott képünkre. A probléma ott kezdődik, amikor a néző nem különíti el a történelmi valóságot a filmes fikciótól, hiszen a mozi érzelmi ereje gyakran felülírja a tankönyvek tényszerűségét. Roland Emmerich A hazafi című filmje például az amerikai függetlenségi háború eseményeit dramatizálja, a brit hadsereg kegyetlenségeit a második világháborús náci bűncselekmények mintájára jelenítve meg, történelmi alap nélkül.
Oliver Stone JFK című filmje generációk számára formálta át John F. Kennedy meggyilkolásáról alkotott képet, rendkívül meggyőzően bemutatva a különféle összeesküvés-elméleteket. Michael Bay Pearl Harbor című alkotása a japán támadás valós tényét egy romantikus szerelmi háromszög hátterévé redukálja. A fikció oly mértékben uralja a narratívát, hogy a történelmi esemény gyakran csak díszletként szolgál a melodrámához, eltorzítva egy nemzeti traumát.
Emily Wilson kritikája egy tágabb jelenségre hívja fel a figyelmet: a történelmi vagy irodalmi adaptációk egyszerre léteznek önálló művekként és a múltat alakító tényezőkként. A kérdés nem az, hogy szabad-e eltérni a tényektől, hanem az, hogy az eltérés gazdagítja-e a történetet, vagy csak látványosabbá teszi. A legjobb történelmi filmek nem attól maradnak emlékezetesek, hogy minden részletük hiteles.
Sokkal inkább attól, hogy a fikció mögött képesek megragadni valami igazit az emberi természetről és az egyetemes dilemmákról. A filmes alkotók felelőssége tehát kettős: szórakoztatni és elgondolkodtatni, miközben tudatosan bánnak a történelemmel és az irodalmi örökséggel. A nézők feladata pedig a kritikus szemléletmód fenntartása a látottak iránt, hogy különbséget tegyenek valóság és fikció között.
📰 Forrás: Index — Eredeti cikk elolvasása