Példátlan régészeti felfedezés történt Dél-Amerika szívében, ahol egy repülőgépekre szerelt lézeres letapogató, az úgynevezett LiDAR technológia segítségével egy korábban ismeretlen, több millió fős ősi civilizáció nyomaira bukkantak. A délnyugat-amazóniai sűrű dzsungel alatt azonosított, Aquiry néven emlegetett régészeti-kulturális komplexum időszámításunk előtt 600 és időszámításunk szerint 850 között élte fénykorát. A finn kutatók által vezetett nemzetközi csapat felfedezése alapjaiban írja át az Amazonas-medence történelméről alkotott korábbi elképzeléseket, különösen a térség egykori népsűrűségét illetően.
A Nature folyóiratban publikált tanulmány szerint az Aquiry társadalom nyomai egy hatalmas, mintegy 183 ezer négyzetkilométeres területen terülnek el, ami nagyjából Szíria méretének felel meg. A lézeres térképezés során egy viszonylag kis, 4500 négyzetkilométeres mintaterületen több mint 400 kiválóan megőrzött, monumentális ceremoniális központot tártak fel. Ezek az adatok alapján a kutatók óvatosan úgy becsülik, hogy a teljes régióban több mint 20 ezer ilyen hatalmas földsáncrendszer rejtőzhet, melyek közül a legnagyobbak akár 50 hektárt is elérhetik.
A legmegdöbbentőbb adat azonban a lakosságszámra vonatkozik. Radiokarbonos kormeghatározások és kiterjedt felmérések alapján az Aquiry terület, amely a Nagy-Amazonas térség kevesebb mint három százalékát teszi ki, az első évezred hajnalán már 1,25 és 3 millió embernek adott otthont. Ez a felfedezés megerősíti a korábbi, magasabb népességbecsléseket, amelyek szerint az Amazonas-medence jóval sűrűbben lakott lehetett, mint azt sokáig gondolták. Az új adatok arra utalnak, hogy a teljes régió népessége a korábbi elképzeléseknél jelentősen magasabb volt, bár ennek pontos meghatározása további kutatásokat igényel.
Az Aquiry civilizáció azért maradhatott rejtve napjainkig, mert a régióban korlátozottan állt rendelkezésre építkezésre alkalmas kő, így az ott élők nem hagytak hátra maja vagy inka stílusú kőpiramisokat. Ehelyett monumentális, geometriai formákba rendezett földsáncokat és árkokat, úgynevezett amazonasi geoglifákat emeltek. Ezeket a növényzet alá rejtett gigantikus formákat és az azokat összekötő nyílegyenes utakat mutatta meg a modern LiDAR-technológia, amely a telefonokban is alkalmazott elven működik.
Juha Hyyppä professzor, a Finn Térinformatikai Kutatóintézet munkatársa elmondta, hogy a repülőgépekkel 450 kilométer hosszú, egyenes vonalú pásztázásokat végeztek a lombkorona alatt. A szájhagyomány és a régészeti adatok szerint ezek a központok nem egyetlen központosított birodalomhoz tartoztak, hanem egy kiterjedt, lazán kapcsolódó közösségi hálózatot alkottak. A tereket vallási szertartásokhoz, politikai döntéshozatalhoz, rituális táncokhoz, zenéléshez és hatalmas lakomákhoz használták, ami a társadalmi élet sokszínűségére utal.
Az Aquiry elnevezés a helyi őslakosok által az Acre-folyóra használt névből ered, mivel az ősi nép önmagát hogyan nevezte, vagy milyen nyelveket beszélt, arról nincsenek információk. Ez a névadás tiszteletben tartja a helyi kulturális örökséget, miközben elismeri a tudás hiányát az eredeti elnevezésről. A civilizáció komplexitása és kiterjedtsége ellenére a közvetlen nyelvi és néprajzi adatok hiánya továbbra is kihívást jelent a kutatók számára.
Az újonnan felfedezett civilizáció nem csupán építkezett, hanem radikálisan át is formálta a tájat, rávilágítva arra, hogy az emberi beavatkozás mértéke az Amazonas vidékén sokkal nagyobb volt a korábban feltételezettnél. Az Aquiry népe kiterjedt, bambuszdomináns erdőket égetett fel, hogy helyet csináljon a monumentális központoknak, a széles utaknak és a hatalmas kukorica-, tök- és maniókaültetvényeknek. Ez a tájátalakítás jelentős ökológiai hatással járt, megváltoztatva a régió természetes élővilágát.
Emellett a dzsungel fáit is tudatosan „menedzselték”. Számos fehérjében gazdag fafaj, mint például a brazil dió, a pálmaszíve miatt is kedvelt barackpálma és más gyümölcstermő fák elterjedése a több évszázados emberi gondoskodás nyomait viseli magán. A kutatók szerint az Aquiry tudatosan segítette elő a számukra kulturálisan és táplálkozás szempontjából fontos fák szaporodását más fajok rovására, ezzel formálva a biodiverzitást. Ez a felismerés olyan horderejű, hogy a tudósok szerint az egykori tájátalakítás hosszú távú hatását a régió szénkörforgására és szénraktározó képességére a jövőbeli klímamodellekben is érdemes figyelembe venni.
A legégetőbb kérdés, hogy hová tűnt ez a sokmillió ember. Az Aquiry kulturális hálózatának régészeti nyomai időszámításunk szerint 850 körül hirtelen megszakadnak, hasonlóan számos más összetett társadalom történetéhez. A kutatók egyelőre nem tudják biztosan, mi állhatott a háttérben, és a jelenlegi bizonyítékok alapján nem lehet egyetlen okot megnevezni. Elképzelhető, hogy több tényező, például társadalmi átalakulás, a településhálózat átszerveződése vagy környezeti változások együttesen vezettek a rendszer felbomlásához.
Érdekes egybeesés, hogy nagyjából ugyanebben az időszakban Közép-Amerikában a klasszikus maja civilizáció is egy máig sokat kutatott és vitatott hanyatlási folyamaton ment keresztül. Bár a két esemény között nincs ismert kapcsolat, időbeli egybeesésük további kérdéseket vet fel a korszak nagy civilizációinak történetével kapcsolatban. A válasz egyelőre a dzsungel mélyén rejtőzik, de a felfedezés új távlatokat nyit az Amazonas ősi múltjának megértésében.
📰 Forrás: Index — Eredeti cikk elolvasása