A szíriai polgárháború során a közel-keleti ország régészeti öröksége az eddig feltételezettnél sokkal súlyosabb károkat szenvedett el. Ezt a megállapítást egy frissen közzétett, műholdfelvételek elemzésén alapuló vizsgálat támasztja alá, melynek eredményeiről a Kathpress katolikus hírügynökség számolt be pénteken. Az amerikai Dartmouth Egyetem kutatói által végzett átfogó elemzés rávilágított, hogy a konfliktus pusztító hatása milyen mértékben érintette a történelmi jelentőségű helyszíneket, és milyen új, aggasztó mintázatok jelentek meg a kulturális javak elleni bűncselekmények terén.
A kutatócsoport megállapította, hogy Szíria 199 ismert régészeti lelőhelye közül 116-ot, azaz a helyszínek 59 százalékát fosztották ki a 2011-ben kirobbant polgárháború utolsó éveiben. Ez az arány jelentős növekedést mutat egy korábbi vizsgálathoz képest, amely még 13 százalék körülire becsülte a 2011 és 2016 között feldúlt lelőhelyek számát. Az új adatok tehát arra utalnak, hogy a konfliktus előrehaladtával a pusztítás mértéke drámaian megnőtt, és egyre nagyobb területeket érintett a fosztogatás és a szándékos rongálás. A műholdfelvételek elemzése kulcsfontosságú volt ezen adatok gyűjtésében, mivel a földi hozzáférés a háborús övezetekben rendkívül korlátozott, vagy teljesen lehetetlen. Ez a technológia lehetővé tette a kutatók számára, hogy objektív és távoli módon dokumentálják a károkat, feltárva a pusztítás valódi mértékét.
A vizsgálat során egy aggasztó új jelenségre is fény derült: a kincsrablók gyakran nehézgépeket, például buldózereket vetettek be a lelőhelyek letarolására. Ez a módszer nemcsak a műtárgyak eltulajdonítását tette hatékonyabbá számukra, hanem visszafordíthatatlan károkat okozott az építészeti maradványokban és a régészeti rétegekben, amelyek alapvető fontosságúak a múlt megértéséhez. A buldózerek használata különösen súlyosbítja a helyzetet, mivel az ilyen jellegű beavatkozások teljesen megsemmisíthetik azokat a kontextusokat, amelyek nélkül a leletek tudományos értéke jelentősen csökken. Az ilyen nagyméretű, gépesített fosztogatás arra utal, hogy szervezett bűnözői csoportok állhatnak a háttérben, akik a háborús káoszban kihasználják a helyzetet a kulturális javak illegális kereskedelmére.
Bár korábban is voltak információk arról, hogy Szíria török megszállás alá került területein is történtek fosztogatások, a mostani kutatás sokkal kiterjedtebb gyakorlatra mutat rá a 2019 és 2024 közötti időszakban. Különösen súlyos a helyzet Afrín város térségében és a Kobane körüli, többségében kurdok lakta területeken, ahol szinte valamennyi jelentősebb régészeti lelőhely károkat szenvedett. A vizsgálat készítői egyértelműen kijelentették, hogy a török biztonsági erők jelentős felelősséggel tartoznak ezen fosztogatások megtörténése miatt, mivel nem akadályozták meg, vagy nem léptek fel kellő hatékonysággal a kulturális örökség védelmében. Ez a vád súlyos kérdéseket vet fel a megszálló erők szerepével és a nemzetközi jogi kötelezettségek betartásával kapcsolatban.
A kincsrablások mellett a régészeti lelőhelyek pusztulásához az is nagymértékben hozzájárult, hogy a szíriai polgárháborúban harcoló felek számos ókori rom területén alakítottak ki katonai állásokat. Az antik települések gyakran stratégiai fontosságú helyeken, például magaslatokon vagy folyók közelében épültek, ami ideális terepet biztosított a védelmi állások, bunkerek és katonai táborok létesítéséhez. A harcoló felek gyakran ókori romok tetején alakítottak ki tüzérségi lőállásokat, kihasználva a természetes vagy épített magaslatokat. Ez a gyakorlat nemcsak a közvetlen harci cselekmények során okozott károkat, hanem a katonai infrastruktúra kiépítése is jelentős rombolással járt, mivel az építkezések során gyakran figyelmen kívül hagyták a régészeti értékeket.
Ennek következtében ezek az ősi építmények a harcok során célponttá váltak, és gyakran a földdel váltak egyenlővé, rendkívüli és pótolhatatlan károkat okozva ezzel a régészettudománynak és az emberiség közös történelmi örökségének. A kulturális javak ilyen mértékű pusztulása nem csupán Szíria, hanem az egész világ számára felbecsülhetetlen veszteséget jelent, hiszen az ókori civilizációk nyomai eltűnnek, mielőtt még alaposan tanulmányozhatták volna őket. A romok megsemmisülése megnehezíti, sőt bizonyos esetekben lehetetlenné teszi a jövőbeli kutatásokat és a történelmi ismeretek bővítését, ezzel hosszú távú kulturális és tudományos veszteséget okozva.
📰 Forrás: Portfolio.hu — Eredeti cikk elolvasása