Új kutatás eredményei szerint a kisgyermekkori, különösen a kétéves korig tartó alacsony cukorbevitel jelentősen befolyásolhatja az agy egészségét a későbbi életkorban. Egy hongkongi egyetem kutatói által végzett elemzés arra utal, hogy a korai cukorkorlátozás csökkentheti a demencia kialakulásának kockázatát, és késleltetheti annak megjelenését.
A Hongkongi Műszaki és Tudományegyetem kutatói közel 65 ezer brit személy adatait vizsgálták meg az UK Biobank projekt keretében. A tanulmány megállapította, hogy azoknál a gyermekeknél, akik kétéves korukig minimális cukrot fogyasztottak, 23 százalékkal alacsonyabb volt a demencia későbbi kialakulásának valószínűsége. Emellett a betegséget átlagosan két és fél évvel később diagnosztizálták náluk, mint a magasabb cukorbevitellel élő társaiknál, ami jelentős különbséget jelent az életminőség szempontjából.
A kutatás vezetői szerint ezek az eredmények arra utalnak, hogy az élet legkorábbi szakaszában bevezetett cukorkorlátozás tartósan kedvező hatással lehet az agy egészségére, potenciálisan védelmet nyújtva a neurodegeneratív betegségekkel szemben. Hangsúlyozták azonban, hogy további, mélyreható vizsgálatokra van szükség a pontos biológiai mechanizmusok feltárásához és megértéséhez, amelyek révén a cukor befolyásolja az agy fejlődését és működését.
A vizsgálat egy egyedülálló "természetes kísérletet" használt fel, mely az Egyesült Királyságban 1953 szeptemberében megszűnt cukoradagolási rendszerre épült. Ez a történelmi esemény ideális lehetőséget teremtett a kutatók számára, hogy tanulmányozzák a cukorfogyasztás hirtelen változásának hosszú távú egészségügyi következményeit. A jegyrendszer eltörlése után a napi átlagos cukorfogyasztás drámaian, szinte egyik napról a másikra megduplázódott. A korábbi napi 41 grammról, ami körülbelül tíz kockacukornak felel meg, 80 grammra, azaz húsz kockacukorra emelkedett, ami jelentős változást hozott a lakosság étrendjében.
Korábbi tudományos munkák már kimutatták, hogy ez a hirtelen változás összefüggésbe hozható volt a később kialakuló 2-es típusú cukorbetegség és a magas vérnyomás kockázatának növekedésével. A mostani elemzés az UK Biobank projektben részt vevő, közel 65 ezer személy adatait dolgozta fel. A kutatócsoport összehasonlította azokat a résztvevőket, akik még a cukorjegyrendszer idején voltak kisgyermekek, és így alacsonyabb cukorbevitellel éltek, azokkal, akik már a cukorfogyasztás ugrásszerű növekedése utáni időszakban nőttek fel. Ez a módszer lehetővé tette a korai életszakasz cukorbevitelének hosszú távú hatásainak vizsgálatát különböző generációk között.
Bár a kutatás eredményei figyelemre méltóak és fontos irányba mutatnak, a szakértők óvatosságra intenek azok értelmezésekor. Rachel Richardson, a Cochrane független kutatói hálózat munkatársa elismerte, hogy a tanulmány jó nyomon járhat, de nem szolgáltat perdöntő bizonyítékot a korai cukorfogyasztás és a demencia közötti közvetlen ok-okozati kapcsolatra. Fontos hangsúlyozni, hogy az összefüggés nem feltétlenül jelent ok-okozati viszonyt.
Richardson kiemelte, hogy a vizsgálat egyik komoly korlátja, hogy a kutatók nem rendelkeztek pontos adatokkal az egyes résztvevők tényleges cukorbevételéről. Csupán azt tudták, hogy ki mikor született a jegyrendszer megszűnéséhez képest, ami csak közvetett információt nyújtott a várható cukorfogyasztásról, és nem a ténylegesen elfogyasztott mennyiségről. Továbbá felhívta a figyelmet arra is, hogy az 1940-es és 1950-es években született generációra vonatkozó adatok korlátozottan alkalmazhatók a mai kisgyermekekre. Azóta például a hozzátáplálás gyakorlata, az élelmiszerek összetétele és az általános életmód is jelentősen megváltozott, ami befolyásolhatja az eredmények relevanciáját a jelenlegi generációk számára.
A kutatás megállapításai ellenére a tudományos közösség további, alaposabb bizonyítékokat tart szükségesnek a cukorfogyasztás és a demencia közötti kapcsolat teljes megértéséhez. Ian Maidment, az Aston Egyetem klinikai gyógyszerészet professzora szerint a nyolcvan évvel ezelőtti életkörülmények és a mai egészségi állapot között számtalan egyéb tényező is szerepet játszhatott. Ezek a tényezők, mint például a társadalmi-gazdasági státusz, az oktatás szintje, a fizikai aktivitás, a dohányzás, vagy más táplálkozási szokások, mind befolyásolhatták a résztvevők egészségét és a demencia kialakulásának kockázatát, és ezeket a tanulmány nem feltétlenül tudta teljes mértékben figyelembe venni.
Sara Rodrigues, az Alzheimer's Research UK kutatója is megerősítette, hogy a szóban forgó vizsgálat megfigyeléses jellegű. Ez azt jelenti, hogy képes összefüggéseket azonosítani különböző tényezők között, de önmagában nem bizonyítja, hogy a kevesebb cukor közvetlenül megakadályozza a demencia kialakulását, vagyis nem állapít meg ok-okozati viszonyt. A szakértők egyetértenek abban, hogy a jövőbeni kutatásoknak részletesebben kellene vizsgálniuk a cukorbevitel és az agyi egészség közötti komplex kapcsolatot, figyelembe véve a lehetséges zavaró tényezőket és a mechanizmusok pontos feltárását, hogy egyértelműbb következtetéseket lehessen levonni.
📰 Forrás: Portfolio.hu — Eredeti cikk elolvasása