Vietnám gazdasága figyelemre méltó növekedést mutatott az elmúlt években, regionális vezető szerepet töltve be Délkelet-Ázsiában. Az ország a kínai fejlődési pályához hasonló utat jár be, melyet a termelékenység és a demográfiai változások hajtanak. Ez a dinamikus fejlődés a mindennapokban is érzékelhető, miközben a kormány ambiciózus célokat tűzött ki a jövőre nézve.
2025-ben Vietnám gazdasága több mint 8 százalékkal bővült, ezzel megelőzve a régió többi országát, mint Malajziát vagy a Fülöp-szigeteket. Már 2024-ben is jelentős, 7 százalékos GDP-növekedést könyvelhetett el az ország. A gazdaság mérete elérte az 527 milliárd dollárt, ami tovább erősíti pozícióját a térségben.
A változások Ho Si Minh-város utcáin is szembetűnőek, ahol a hagyományos étkezdék mellett modern kávézók, luxusszállodák és márkás üzletek jelennek meg. A robogókkal teli utcaképet egyre gyakrabban színesítik elektromos taxik, jelezve a modernizációt. Móró Tamás, a Concorde Értékpapír Zrt. vezető stratégája szerint a növekedés mögött az ázsiai modell áll, mely a termelékenység és az aktív korú népesség gyarapodására épül.
Vietnám egyre inkább feldolgozóközponttá alakul, ami kulcsfontosságú a gazdasági előrehaladás szempontjából. Ez a modell már korábban is sikeresnek bizonyult a régióban, például a „négy ázsiai tigris” esetében.
Az ázsiai fejlődési modell alapja a demográfiai átmenet, melynek során a halandóság csökkenése miatt megnő a munkaképes korú népesség aránya. Ez a folyamat több munkaerőt biztosít, miközben az eltartottak száma csökken, lehetővé téve a családok és az állam számára a nagyobb megtakarításokat és befektetéseket. Az így felhalmozott tőke gyorsabb gazdasági növekedést eredményez.
Az exportorientált iparosítási stratégia párosul a tőkefelhalmozással, lehetővé téve az országok számára, hogy nagyobb szeletet hasítsanak ki a globális piacokból. Az állami gazdaságpolitika aktívan támogatja az exportorientált szektorokat infrastrukturális fejlesztésekkel. Az oktatásba fektetett növekvő összegek hosszú távon javítják a humán tőke minőségét, vonzva a nagyobb hozzáadott értékű beruházásokat.
A makrogazdasági stabilitás és a pénzügyi rendszer fejlesztése elengedhetetlen a külföldi befektetések vonzásához. Vietnám az 1976-os újraegyesítés után tervgazdaságot épített ki, de a hiperinfláció és a Szovjetuniótól való függetlenedés miatt reformokra kényszerült. Az 1986-os Doi Moi reformcsomag lehetővé tette a külföldi tőke bevonását, a magántulajdont és a részvénypiacok létrejöttét.
A befektetések terén az igazi áttörést a Kereskedelmi Világszervezethez (WTO) való 2007-es csatlakozás jelentette. Ez elősegítette az export növekedését és a külföldi tőke beáramlását. Azóta a növekedés évente 5 százalék felett maradt, kivéve a koronavírus-járvány éveit, amikor 3 százalék alá esett.
A vietnámi növekedés egyik kiemelkedő jellemzője, hogy eddig nem okozott extrém jövedelmi egyenlőtlenségeket. Az országban nincsenek olyan óriási, családok által vezetett konglomerátumok, mint Dél-Koreában vagy Indonéziában, mivel a legnagyobb vállalatok többsége állami tulajdonban maradt. A jövedelmi egyenlőtlenségek még csökkentek is a koronavírus-járvány és az energiaválság idején.
Az OECD szerint ez a csökkenés több tényezőnek köszönhető: az ellátási zavarok és korlátozások főként a magas jövedelmű csoportokat érintették, míg a kormány adó- és jövedelemátcsoportosítási intézkedésekkel támogatta az alacsonyabb jövedelműeket. Ez enyhítette a bevételkiesésüket és csökkentette az általános egyenlőtlenséget. Vietnám a mélyszegénységet is szinte teljesen felszámolta; míg 1992-ben a lakosság 45 százaléka élt a Világbank által meghatározott napi 2,15 dolláros küszöb alatt, 2022-re ez az arány 1 százalék alá csökkent.
A nyugati cégek, tartva a geopolitikai feszültségektől és a kínai munkabérek emelkedésétől, egyre inkább a régió más országaiba, köztük Vietnámba telepítik beruházásaikat. Az Apple és a Samsung dollármilliárdokat fektetett be vietnámi üzemeibe, ahol elektronikai eszközöket gyártanak. Móró Tamás szerint Vietnám logikus célponttá vált a gyártás számára, ami fenntartja a növekedést.
Bár egyes szakértők fenntartásokkal kezelik a külföldi beruházásokból származó növekedést, mivel a profit külföldön csapódik le, Móró Tamás ezt kevésbé látja negatívan. Szerinte a beruházási hullám életminőség-javulást és munkalehetőségeket teremt a lakosság számára. A gazdasági fejlődés normális menete, hogy egy ország először összeszerelőként kezd, majd felfelé halad az értékláncon.
Vietnám versenyelőnyét erősíti egy októberben elfogadott amerikai megállapodás is, amely 20 százalékban határozza meg a vietnámi termékekre kivetett vámokat.
Paul Krugman amerikai közgazdász 1994-es kritikája szerint az ázsiai növekedés jelentős része nem a termelékenység, hanem a tőke és munkaerő extenzív bevonásából fakadt, ami hosszú távon nem fenntartható. Ezért az országoknak idővel változtatniuk kell gazdaságpolitikájukon. Vietnám esetében is felmerül a kérdés, hogy mennyire lesz fenntartható a jelenlegi modell.
Az ország külpolitikáját az úgynevezett „bambuszdiplomácia” jellemzi, melyet Nguyễn Phú Trọng korábbi elnök fogalmazott meg: „erős gyökerek, szilárd törzs és hajlékony ágak”. Ez azt jelenti, hogy Vietnám az ország érdekeit szolgálja, anélkül, hogy oldalválasztást tenne a nagyhatalmak között. Ennek köszönhetően szoros viszonyt ápol az Egyesült Államokkal, Oroszországgal és Kínával is.
Ez a stratégia számos külföldi állam által támogatott infrastrukturális beruházást eredményezett. Azonban a geopolitikai helyzet változásai és a globális gazdasági kihívások fényében kérdéses, hogy ez a rugalmas, de egyensúlyozó külpolitika mennyire marad fenntartható hosszú távon. A további fejlődéshez folyamatos reformokra és befektetésekre lesz szükség.
📰 Forrás: Telex — Eredeti cikk elolvasása