Kína gazdasági térnyerése a világban egy különleges jelenséggel párosul: a leggyorsabban növekvő vállalatok alapítóit alig ismeri a nagyközönség. Az új generációs kínai milliárdosok, akik gyakran még a negyvenes éveiket sem töltötték be, tudatosan kerülik a reflektorfényt, miközben cégeik példátlan ütemben terjeszkednek a nemzetközi piacokon. Ez a rejtőzködő magatartás éles kontrasztban áll az előző generációk nyilvános szereplésével, és mélyebb okai vannak a kínai vezetés és a magánszektor közötti megváltozott viszonyban.
Kína új milliárdosnemzedéke jelentősen különbözik elődeitől, nemcsak életkorban, hanem üzleti stratégiában és nyilvános szereplésben is. A DeepSeek mesterséges intelligencia fejlesztőjének alapítója, Liang Ven-feng például a világ 300 leggazdagabb embere közé tartozik, mégis szinte lehetetlen róla nyilvánosan elérhető fotót találni, és sosem szerepelt élőben a kínai médiában. Hasonlóan visszafogott a Cambricon Technologies csipgyártó alapítója, Csen Tien-si is, aki vagyonának 800 százalékos növekedése ellenére egyszerű kutatóemberként hivatkozik magára.
A South China Morning Post adatai szerint Kínában idén 470 milliárdost tartanak számon, ami a második legmagasabb szám az Egyesült Államok után, és közülük 98 százalék elsőgenerációs vállalkozó. Harmincan még a 41. életévüket sem töltötték be, és cégeik az elődeiknél jóval korábban, mindössze néhány év alatt agresszív külföldi terjeszkedésbe kezdenek. Ez a generáció nem az ingatlanpiacról vagy a nehéziparból származik, hanem a videójátékok, a tea- és kávéüzletláncok, a fogyasztói elektronika és a mesterséges intelligencia területén alkotnak maradandót.
Példaként említhető a Chagee teázólánc, amely két évvel az indulása után nyitotta első külföldi üzletét, és ma már kilenc országban van jelen. A Dreame elektronikai márka bevételeinek 80 százaléka külpiacokról származik, míg a Pop Mart tavaly több mint 2 milliárd dollárt keresett Kínán kívül. A mesterséges intelligencia hullámára felülő vállalkozók különösen sikeresek, a Bloomberg szerint az új kínai MI-milliárdosok együttes vagyona eléri a 100,5 milliárd dollárt.
Az új generációs cégvezetők a munkakultúrában is változást hoztak: felhagytak a korábbi, napi kilenc órás, hatnapos munkahéttel. Ehelyett egy rugalmasabb, a mentális egészségre is figyelő szemlélet terjedt el körükben. Liang Ven-feng szerint az agy napi 6-8 óránál tovább nem tud hatékonyan koncentrálni, így a korábbi, túlzott munkavégzésre épülő kínai kultúra értelmét vesztette.
A kínai szupergazdagok felemelkedése az elmúlt évtizedekben több fázison ment keresztül, és mindegyik generáció más utat járt be. Az 1980-as években induló vállalkozók a már meglévő állami tulajdonú cégekből hasítottak ki szeleteket, mint például Csang Zsuj-min, aki a csődközeli Haier hűtőszekrénygyár újraszervezésével gazdagodott meg. Az ezredforduló előtt az ingatlanpiac átalakulása termelt ki új milliárdosokat, majd a Kereskedelmi Világszervezetbe való belépés után a gyártulajdonosok, mint a BYD alapítói, kerültek a reflektorfénybe, bár nekik évekre volt szükségük a globális elismeréshez.
A 2010-es évek hozták el Kína első technológiai moguljait, akik az internet adta lehetőségeket használták ki. Jack Ma, az Alibaba alapítója, és Pony Ma, a Tencent mögött álló WeChat atyja, ekkor váltak globálisan ismertté. Később a TikTokot fejlesztő ByteDance és a Shein alapítói is tetemes vagyonra tettek szert, ők ma a negyvenes éveik elején járnak. Ezek a korábbi generációk, különösen Jack Ma, gyakran nyilvánosan szerepeltek, és nemzetépítő projektként tekintettek munkásságukra, együttműködve az állammal az ország gazdasági felemelkedésében.
A fiatal kínai milliárdosok rejtőzködő magatartása és eltérő stratégiája nem véletlen, hanem a kínai vezetés és az ország leggazdagabbjai közötti viszony megromlásának következménye. Az idősebb generáció még számíthatott az állam közreműködésére, az ingatlanszektor felépítésében például a vállalkozók és az állami tisztviselők közösen dolgoztak. Jack Ma is kulcsszerepet játszott a digitális gazdaság kiépítésében, ám miután kritizálta a kínai vezetést, évekre eltűnt a nyilvánosság elől, ami intő jelként szolgált a többi milliárdos számára.
Az állam az utóbbi években egyre szigorúbban lép fel a magánszektorral szemben: megcsappantak az állami támogatású hitelek, és a hatóságok szabályozásokkal korlátozták a magánvállalkozások mozgásterét. Csak 2024-ben több mint nyolcvan tőzsdén jegyzett vállalat vezetőjét vették őrizetbe, és az eladósodott helyi önkormányzatok bírságokat szabtak ki magánvállalkozásokra. Ez a fokozott állami ellenőrzés és a politikai bizonytalanság kiábrándította a fiatal milliárdosokat, akik emiatt kerülik a nyilvánosságot.
Az Economist szerint a fiatal milliárdosok lazasága abból is fakadhat, hogy legtöbben már eleve jómódban nőttek fel, így nem kell a puszta túlélésért küzdeniük. Steven Hai, egy kínai-brit egyetem szakértője rámutatott, hogy a fiatalok nemzetközi ambíciói és terjeszkedésük miatt különösen ki vannak téve a romló kínai-amerikai viszonynak, ami tovább növeli a bizonytalanságot és a rejtőzködés szükségességét.
A nyilvánosság kerülése és a visszafogott életmód tudatos stratégia az új generációs kínai milliárdosok számára, hogy minimalizálják a politikai kockázatokat. Rupert Hoogewerf, a Hurun vezetője szerint ezek az emberek azzal a tudattal élnek, hogy vállalkozásukat bármikor kisiklathatja egy hirtelen politikai fordulat Kínában vagy az Egyesült Államokban. Ezért hiszik, hogy az anonimitás segíti őket talpon maradni és elkerülni a Jack Ma-hoz hasonló sorsot.
Ennek a stratégiának a hatékonyságát mutatja, hogy Hsziao Hung, a Manus nevű MI-cég 33 éves alapítója idén már milliárdos lenne, ha a kínai kormány nem akadályozta volna meg cége eladását az amerikai Metának. Ez az eset is rávilágít arra, hogy a politikai beavatkozás valós veszélyt jelent a kínai vállalkozók számára, különösen, ha nemzetközi ambícióik vannak. Egyelőre úgy tűnik, a rejtőzködés beválik számukra, de a mögöttes feszültségek továbbra is fennállnak, és hosszú távon befolyásolhatják Kína gazdasági fejlődését és a magánszektor jövőjét.
📰 Forrás: Telex — Eredeti cikk elolvasása