A magyar hatóságok aktívan beavatkoznak a Hortobágyi Nemzeti Park ökoszisztémájának megóvásába, jelentős mennyiségű vizet juttatva a térségbe. A cél a mocsarak kiszáradásának megakadályozása, melyet a rendkívüli aszályos időszakok súlyosbítanak. Ez a beavatkozás létfontosságú az UNESCO világörökségi védelem alatt álló puszta és vizes élőhelyeinek fenntartásához, melyek tízezrek számára biztosítanak nélkülözhetetlen pihenőhelyet az Afrikába tartó őszi madárvonulás előtt.
A térség legnagyobb mocsara, a Fekete-rét, korábban a Tisza ártéri rendszerének szerves részét képezte, mélyebben fekvő területeit a folyó rendszeres áradásai táplálták. Azonban az elmúlt években drámai változásokon ment keresztül. Először 2013-ban száradt ki teljesen, majd 2022-ben, egy különösen súlyos aszályos évben ismét csontszárazzá vált. Ez utóbbi alkalommal több mint 800 hektáros terület égett le, ami súlyos károkat okozott a helyi élővilágban. A nemzeti park szakemberei folyamatosan figyelmeztetnek a talajvízszint tartós süllyedésére a régióban, ami hosszú távú ökológiai problémákat vetít előre.
Az idei év különösen aggasztó tendenciákat mutatott. A hőség a megszokottnál jóval korábban köszöntött be, és az év már eleve jelentős vízhiánnyal indult. A csapadékszegény tavasz következtében a mocsármedrek nem tudtak megfelelően feltöltődni természetes úton. Emiatt a nemzeti park szakemberei a vízügyi hatóságokhoz fordultak segítségért, ökológiai célú vízpótlás iránti kérelemmel. A beszámolók szerint eddig mintegy kétmillió köbméternyi vizet juttattak a mocsarakba a Nyugati-főcsatornából, és a vízutánpótlás biztosítása jelenleg is zajlik. A szakértők egyöntetű véleménye szerint e beavatkozás nélkül a Fekete-rét és környező vizes élőhelyei mára teljesen kiszáradtak volna, ami katasztrofális következményekkel járt volna a helyi ökoszisztémára nézve.
A klímaváltozás és a csökkenő csapadékmennyiség nem csupán a vizes élőhelyek állapotára van hatással, hanem a madarak vonulási szokásait is jelentősen átalakította. A tavaszi vándorlás egyre korábban kezdődik, ami megzavarhatja a madarak természetes ritmusát és a táplálékforrások elérhetőségét. Mivel a valódi, fagyos telek egyre ritkábbá válnak, a madarak nem egyszerre, hanem egy hosszabb időszakra elnyúlva érkeznek vissza a térségbe. Ez a változás a fajok összetételében is megmutatkozik: több olyan madárfaj, amely korábban jellegzetes része volt a hortobágyi tájnak, mára gyakorlatilag eltűnt a területről. Ugyanakkor új jövevények is megjelentek, mint például a kis kárókatona, amely régebben ritkaságnak számított errefelé, mára viszont már jelentős állománya él a Fekete-réten, alkalmazkodva az új körülményekhez.
A szakemberek hangsúlyozzák, hogy a hosszú távú megoldást az országba érkező felszíni vizek minél nagyobb arányú visszatartása jelentené. A vizes élőhelyek ugyanis nem csupán biodiverzitásuk miatt értékesek, hanem kedvező mikroklímát teremtenek, és alapvetően befolyásolják a talajvíz egyensúlyát is. A víz visszatartása hozzájárulhat a talajvízszint stabilizálásához, csökkentve az aszályok pusztító hatásait és segítve a természeti környezet ellenálló képességének növelését. A jelenlegi vízpótlás egy sürgősségi beavatkozás, mely a közvetlen katasztrófát hárítja el, de a jövőbeni fenntarthatóság érdekében komplexebb és hosszú távú stratégiák kidolgozására van szükség.
Forrás: Portfolio.hu
📰 Forrás: Portfolio.hu — Eredeti cikk elolvasása