A kormány döntése értelmében megkezdődik egy dunai fenékküszöb építése a paksi atomerőmű közelében, amely 30 év után töri meg a folyami műtárgyak építésével kapcsolatos hazai tabut. A beavatkozás célja az atomerőmű hűtővíz-ellátásának biztosítása, elkerülve a termeléskiesés havi több tízmilliárdos költségét. A beruházás mintegy 6 milliárd forintba kerül, és válságkezelési céllal, kiemelt beruházásként valósul meg.
Magyar Péter szerdai bejelentése szerint csütörtökön megkezdődik egy dunai fenékküszöb építése a paksi atomerőmű és Dunaszentbenedek között, összesen 145 ezer köbméter kő felhasználásával. A cél, hogy a hűtőcsatornánál a vízszint ne csökkenjen mínusz 90 centiméter alá, biztosítva ezzel az erőmű működését. Ezzel párhuzamosan két 80 méteres bárka elsüllyesztését is előkészítik, ami rövid távon akár 20 centiméterrel emelheti a vízszintet.
A tervezési munkákba a Budapesti Műszaki Egyetemet vonták be, a koordinációt Kádár Pál tábornok végzi, mintegy száz honvéd dolgozik a helyszínen, 24 órás munkarendben. Az engedélyeztetési eljárás a beruházással egyidejűleg zajlik, hangsúlyozva a projekt sürgősségét és kiemelt fontosságát.
A folyami műtárgyak építése a rendszerváltás óta, különösen a nagymarosi vízlépcső körüli viták miatt, tabunak számított a hazai vízügyben. Ez a 30 éves hallgatás tört meg az elmúlt két hétben egy nyilvános szakmai vitában, amely végül kormánydöntéshez vezetett. A diskurzust július 27-én indította el a Harmonikus Növekedésért Alapítvány, György László egyetemi docens vezetésével, egy vízgazdálkodási vitairat közzétételével.
Az anyag a Duna medrének elmúlt ötven évben bekövetkezett 1-1,5 méteres süllyedésére hívta fel a figyelmet, amely veszélyezteti az ivóvízbázisokat, az ártereket, a hajózást és a paksi atomerőmű hűtését. Az atomerőmű működését augusztus elején kritikus helyzet fenyegette, amikor az 1. blokk turbinagenerátora leállt. A miniszterelnök szerint augusztus 4-én csupán milliméterek választották el a létesítményt a teljes leállástól, ami példátlan volt az erőmű történetében.
A kialakult helyzet nyílt szakmai vitát generált a Duna szabályozásának módjáról. Bárdos Deák Péter, a Duna Charta elnöke a duzzasztás ellen érvelt, rámutatva, hogy a hűtővíz-bevezető mű rossz méretezése, nem pedig a Duna alacsony vízszintje okozza a problémát. Felvetette továbbá, hogy a lelassuló víz felmelegedése környezetvédelmi határértékeket léphet át.
György László válaszában tisztázta a vízszint, vízhozam és vízhőmérséklet közötti különbségeket, és egy alacsony esésű, nyitható, elsősorban vízszintszabályozási célt szolgáló létesítmény lehetőségét vázolta fel. A vita során Somlóvári László hajóskapitány is a vízvisszatartás mellett érvelt, ezzel a diskurzus már nem arról szólt, hogy szabad-e hozzányúlni a Dunához, hanem arról, hogyan. György László augusztus 5-én ideiglenes műszaki megoldásokat javasolt, mint például sarkantyúk, szádfalas elzárások vagy szivattyúzás, hangsúlyozva a sürgősséget és az 1983-as hasonló válságkezelési példát.
A kormány a mostani beavatkozást kifejezetten válságkezelésként és kiemelt beruházásként rendelte el, utalva arra, hogy a rendszerváltás után, 1995-ben Dunakilitinél már épült hasonló fenékküszöb. A döntés mögött meghúzódó megtérülési logika egyértelmű: a 6 milliárd forintos beruházás szemben áll az elmaradó atomerőművi termelés havi 50 milliárd forintos költségével. Fontos azonban megjegyezni, hogy a Duna Charta által felvetett probléma, miszerint a lassuló víz felmelegszik, és a hőmérsékleti korlát továbbra is korlátozhatja az erőmű termelését, a mostani műtárgy által nem oldódik meg.
Ennek ellenére előrelépésnek tekinthető, hogy a korábban tabunak számító kérdésről nyíltan lehet vitázni és megoldásokat keresni a jövőbeni kihívásokra. A miniszterelnök megfogalmazása szerint a Duna most napokat ad, nem hónapokat, ami a gyors cselekvés szükségességét hangsúlyozza.
📰 Forrás: Index — Eredeti cikk elolvasása