Alan Greenspan, az amerikai jegybank (Federal Reserve) egykori legendás elnöke százéves korában hunyt el, a Parkinson-kórhoz kapcsolódó szövődmények következtében. Halálhírét felesége, Andrea Mitchell, az NBC News tudósítója jelentette be. Greenspan közel két évtizeden át, 1987 és 2006 között irányította az Egyesült Államok monetáris politikáját, négy különböző elnök, Ronald Reagan, idősebb George Bush, Bill Clinton és ifjabb George Bush hivatali ideje alatt. Ez az időszak a Fed történetének egyik leghosszabb elnöki ciklusát jelentette, mindössze négy hónappal maradt el William McChesney Martin rekordjától, aki 1951 és 1970 között vezette az intézményt.
A "Maestro" néven is emlegetett közgazdász hivatali ideje alatt a világgazdaság számos meghatározó sokkjával és kihívásával szembesült, amelyek kezelése jelentősen formálta az Egyesült Államok és a globális pénzügyi rendszerek működését. Greenspan nevéhez fűződik az 1987-es tőzsdekrach gyors és hatékony kezelése, amely megakadályozta a válság elmélyülését és globális elismerést hozott számára. Emellett ő alkotta meg az "irracionális túláradás" kifejezést is, amely a piaci eufória és a túlzott optimizmus leírására szolgált, különösen a dotkomlufi idején.
Vezetése alatt az Egyesült Államok gazdasága az egyik leghosszabb és legerősebb békeidős fellendülést élte át. Ebben az időszakban a munkanélküliségi ráta 4 százalék alá csökkent, a tőzsdei indexek rekordmagasságokat értek el, és a szövetségi kormányzat költségvetése többletet mutatott. Greenspannek azonban nem csupán a fellendülési időszakokat kellett felügyelnie, hanem számos válsághelyzetet is kezelnie kellett. Ezek közé tartozott az ázsiai pénzügyi válság, az orosz államcsőd, a Long-Term Capital Management fedezeti alap összeomlása, a 2000-es évek elején kipukkant dotkomlufi, valamint a 2001. szeptember 11-i terrortámadások gazdasági következményei.
Greenspan öröksége azonban máig vitatott és megosztja a gazdasági szakértőket. Kritikusai szerint az általa alkalmazott alacsony kamatpolitika és a pénzügyi piacok deregulációja jelentősen hozzájárult a 2008-as globális pénzügyi válság kialakulásához. A 2000-es dotkomlufi kipukkanását és a 2001. szeptember 11-i terrortámadásokat követően a Federal Reserve Greenspan vezetésével drasztikusan, egészen 1 százalékig csökkentette az irányadó kamatlábat. Számos közgazdász úgy véli, hogy ezek az extrém alacsony kamatok fűtötték fel az ingatlanpiaci buborékot, amely végül 2008-ban pukkant ki, súlyos recessziót és globális pénzügyi összeomlást okozva.
A bírálók azt is felrótták Greenspannek, hogy a Fednek szorosabban kellett volna felügyelnie a jelzáloghitelezést, és meg kellett volna akadályoznia a túlzott kockázatvállalást a pénzügyi rendszerben. Greenspan maga is elismerte a képviselőház felügyelőbizottsága előtt, hogy bár megpróbált figyelmeztetni bizonyos lakáshitelek kockázatosságára, az ingatlanválság végül olyan mértékű károkat okozott, amelyeket ő sem tudott előre látni vagy elképzelni.
Nyugdíjba vonulása után is aktívan követte és kommentálta a gazdasági folyamatokat. 2008-ban jelent meg "A zűrzavar kora" című könyve Magyarországon, amelyben többek között a 2030-as évek gazdasági kilátásait próbálta megjósolni. Alan Greenspan halálával egy olyan korszak zárult le, amelyben a központi bankárok szerepe és befolyása a globális gazdaságra soha nem látott mértékűvé vált, és amelynek hatásai máig érezhetők a nemzetközi pénzügyi rendszerekben.
📰 Forrás: Portfolio.hu — Eredeti cikk elolvasása