A 2015-ben feloszlott Heaven Street Seven (HS7) idén néhány koncert erejéig újra összeállt, hogy a régi dalok ismét elhangozzanak. A zenekar frontembere, Szűcs Krisztián és billentyűse, Takács-Brouwer Zoltán Jappán egy interjúban mesélt a zenekar történetéről, a magyarországi sikerekről és a nemzetközi áttörés elmaradt lehetőségeiről. Az orfűi fellépésük a tagok szerint a hibák ellenére is jól sikerült, és a dalok továbbra is működőképesnek bizonyultak.
A Heaven Street Seven idén nyáron, többek között a Budapest Parkban, újra színpadra lép. Szűcs Krisztián szerint a dalok megérdemlik, hogy időnként elhangozzanak, ezért döntöttek az ideiglenes összeállás mellett. Jappán hozzátette, hogy a júliusi orfűi koncertjük, bár voltak benne hibák, nem egy "öregfiúk" fellépés volt, hanem a dalok ereje változatlan maradt.
A zenekar az 1990-es években angol nyelvű számokkal indult, és főként az indie- és britpop rajongókat érte el, ami Szűcs becslése szerint mintegy háromszáz fős közönséget jelentett Magyarországon. A valódi áttörést a 2000-ben megjelent, kizárólag magyar nyelvű "Cukor" című album hozta el számukra. Ez a lemez, amelyet a 100 legfontosabb magyar album közé is beválasztottak, szélesebb körben is népszerűvé tette a HS7-et.
A "Cukor" albumról számos dal vált ismertté, mint például a "Mozdulj", amelynek videoklipjében Marsi Anikó is szerepelt, valamint a "Sajnálom". A "Hol van az a krézi srác?" című slágerüket még a Danubius rádió is játszotta, bár a szerkesztők a "tudja a halál" kifejezés eltávolítását kérték a dalszövegből, amit a zenekar elutasított. Szűcs Krisztián elmondta, hogy a sláger szövegét az Emergency House zenekar inspirálta.
A Heaven Street Seven tagjai sokáig dédelgették azt az álmot, hogy rendszeresen turnézzanak Nyugat-Európában és nemzetközileg is elismert zenekarrá váljanak. Egy ponton közel is álltak ehhez a célhoz, azonban Szűcs Krisztián megfogalmazása szerint a magyar rock 'n' roll "ugar" sajátos, vicces és nyomorult körülményei miatt ez az álom végül szertefoszlott.
2006-ban a zenekar elnyerte az European Breakthrough Awardot, mintegy hatszáz jelentkező együttes közül. Ez az elismerés azt jelezte, hogy az akkori EU-csatlakozó országok zenekarai közül a Heaven Street Sevenben látta az európai szakma a legnagyobb nemzetközi áttörési potenciált. Később közös turnén vettek részt a kultikus The Church zenekarral, így Londonban is több száz ember előtt léphettek fel.
A zenekar utólag úgy értékeli, hogy ez az időszak elszalasztott lehetőségeket rejtett. A magyar zenei szakma szereplői nem tettek elegendő lépést a HS7 nemzetközi sikerének előmozdításáért. A cannes-i MIDEM zenei konferencián is nyilvánvalóvá vált, hogy a hazai szakemberek nem kezelték kellő komolysággal a zenekar ügyét, így nem volt esélyük Yonderboihoz hasonló külföldi karriert befutni.
Szűcs Krisztián szerint a Heaven Street Seven "tulajdonságok nélküli zenekarnak" számított, Robert Musil regényét idézve. Nem rendelkeztek könnyen megjegyezhető háttérsztorival vagy imidzzsel, ami megkönnyítette volna zenéjük értékesítését a nemzetközi piacon. A frontember egy metaforával érzékeltette a helyzetet: "Ha én vagyok a világ legjobb biciklise, és kapok egy biciklit, akkor sem fogom utolérni a Trabantot." Ezzel arra utalt, hogy Magyarországról sokkal több anyagi forrásra, szakértelemre és energiára lett volna szükség ahhoz, hogy felvegyék a versenyt egy hasonló kvalitású nyugat-európai együttessel.
A Heaven Street Seven története rávilágít a magyar zenei ipar akkori kihívásaira és a nemzetközi érvényesülés nehézségeire. Annak ellenére, hogy a zenekar tehetséges volt és elnyert egy jelentős európai díjat, a hazai támogatás hiánya megakadályozta őket abban, hogy a nemzetközi színtéren is tartós sikert érjenek el. Ez az eset példázza, hogy a tehetség önmagában nem elegendő, ha hiányzik a megfelelő szakmai és anyagi háttér.
A zenekar életművében a "Cukor" és a "Tudom, hogy szeretsz titokban" albumok számítanak a legfontosabbaknak. A "Jazz" című lemezüket útkeresés jellemezte, míg a 2012-es "Felkeltem a reggelt" már inkább Szűcs és Jappán közös munkájaként értelmezhető. Ez a fejlődés, vagy éppen megrekedés, jól mutatja a zenekar belső dinamikáját és a kreatív folyamatok változását az évek során.
A zenekar az utolsó lemez megjelenése idejére elfáradt és megrekedt. Jappán elmondása szerint egy "megalázó, halászlé-fesztiválos fellépés" volt az a pont, amikor úgy érezte, a történetnek vége, és nincs értelme tovább folytatni. A Heaven Street Seven végül 2015-ben jelentette be feloszlását, lezárva egy korszakot a magyar könnyűzenében.
Szűcs Krisztián, aki nemrég "Utazás a kegyetlenbe" címmel novelláskötettel jelentkezett, egyértelművé tette, hogy a jelenlegi összeállás csupán néhány koncertre szól. A Heaven Street Seven nem fog üzemszerűen működni, és új dalokat sem terveznek írni. Ez a döntés azt jelzi, hogy a zenekar tagjai a múlt értékeinek megőrzésére és a közönség régi dalokkal való megajándékozására koncentrálnak, anélkül, hogy a korábbi nehézségekkel járó elvárásoknak kellene megfelelniük.
Jappán arról is beszélt, hogy felmerült a Soerii & Poolek nevű másik zenekarának újraalakítása, amelyben Kovács Gergely, a Beton.Hofi zenekarának tagja is játszik. Azonban jelenleg kevés esélyt lát arra, hogy ez a közös produkció ismét színpadra kerüljön. Ez a kijelentés aláhúzza, hogy a zenészek más projektekben is aktívak, de a HS7 újraéledése egy különleges, időszakos esemény marad.
📰 Forrás: Telex — Eredeti cikk elolvasása