Az idei nyár során a klímaváltozás hatásai drámai módon megmutatkoztak világszerte, pusztító erdőtüzekkel Európában, valamint rendkívüli esőzésekkel és földcsuszamlásokkal Ázsiában. A Guardian két környezetvédelmi szakújságírója, Jonathan Watts és Ajit Niranjan, olvasói kérdésekre válaszolva hangsúlyozta, hogy a klímaválság kezelésében a kibocsátáscsökkentés mellett az alkalmazkodás, a gazdasági ösztönzők átalakítása és az egyéni döntések társadalmi hatása is meghatározó szerepet játszik.
Az éghajlatváltozás jelentősen növelte a szélsőséges időjárási események valószínűségét: Spanyolországban hússzorosára, Franciaországban pedig megduplázódott az erdőtüzeket tápláló forró, száraz és szeles időjárás esélye. Az Európai Unió előrejelzései szerint a tüzek akár november elejéig is éghetnek, ami rekordméretű érintett területet eredményezhet az idei évben. Eközben Ázsiában, Dél-Koreában, Japánban és Vietnámban példátlan esőzések okoztak súlyos földcsuszamlásokat.
Ajit Niranjan kiemelte, hogy bár az erdőtüzek közvetlenül évente csupán néhány száz ember halálát okozzák globálisan, a füst egészségügyi hatásai sokkal súlyosabbak. Becslések szerint az erdőtüzek füstje évente mintegy 1,5 millió korai halálesethez járulhat hozzá világszerte. A 2023-as kanadai erdőtűzszezon különösen súlyos példát szolgáltatott, ahol a tüzek füstjéből származó légszennyezés mintegy 82 ezer korai halálesetért lehetett felelős globálisan, ebből több mint 22 ezer Európában következett be.
A szakértők rámutattak, hogy a klímaváltozás önmagában nem határozza meg egy-egy szélsőséges időjárási esemény emberi veszteségeinek mértékét. Az építési szabályok, az evakuációs tervek, a tűzoltási és árvízvédelmi kapacitások, valamint a hatósági döntések mind befolyásolják, hogy egy természeti veszély társadalmi katasztrófává válik-e. Niranjan szerint a fosszilis tüzelőanyagokból származó szennyezés csökkentése alapvető, de ehhez számos alkalmazkodási intézkedés is társulnia kell.
Gyakran felmerül a kérdés, hogy az egyéni cselekvésnek van-e értelme, ha a rendszerszintű változásokra van szükség. Jonathan Watts szerint a politikai cselekvés valóban elsődleges, hiszen a fosszilis energiahordozók magasabb adóztatása, a megújuló energiaforrások fejlesztése, a vagyonadó vagy a növényi alapú étrend ösztönzése mind rendszerszintű döntéseket igényel. Az egyéni lépések azonban nem értelmetlenek, mivel példát mutathatnak, és kedvezően hathatnak az egészségre, valamint a háztartások kiadásaira.
A hús- és tejtermékfogyasztás globálisan a bolygót melegítő kibocsátások jelentős részéért, becslések szerint 12–20 százalékáért felelős. Ezért a fejlett országokban az egészségügyi és klímavédelmi szempontok egyaránt a fogyasztás mérséklése mellett szólnak. Watts szerint az emberek gyakran alábecsülik saját mozgásterüket, különösen azokban az országokban, ahol demokratikus intézmények között politikai, fogyasztói és közösségi döntéseikkel is hatást gyakorolhatnak.
A klímaszorongás kapcsán Niranjan azt tanácsolta, hogy aki reménytelennek látja a jövőt, próbálja meg pontosan megfogalmazni, mitől tart. Tapasztalatai szerint a klímaváltozásról szóló tudósítás egyes problémák tekintetében kevésbé, más szempontból viszont sokkal jobban aggasztja őt. Meggyőződése, hogy az embereknek jóval több cselekvési lehetőségük van, mint amennyit gyakran feltételeznek, és a tudatosítás segíthet a szorongás kezelésében.
Arra a kérdésre, hogy mennyi időnk maradt a bolygó megmentésére, Niranjan árnyalt választ adott: bizonyos értelemben soha nincs túl késő, más értelemben viszont már most is túl késő. A bolygó túl fog élni, és még az apokaliptikus forgatókönyvek sem számolnak azzal, hogy a klímaösszeomlás következtében megszűnne az élet a Földön. A lényeg inkább az, hogy bár a cselekvésnek nincs technikai értelemben végső határideje, minden további tonna szén-dioxid tovább melegíti a bolygót, növelve a katasztrofális billenési pontok átlépésének kockázatát.
A párizsi klímaegyezményben rögzített 1,5 Celsius-fokos felmelegedési célérték szinte biztosan nem tartható, de a 2 Celsius-fok alatti hőmérséklet-emelkedés még elérhető lenne. A jelenlegi előrejelzések a század végére 2–3 Celsius-fok közötti globális felmelegedést vetítenek előre. Watts négy olyan tényezőt emelt ki, amelyek reményre adhatnak okot: az energiaátmenet gyorsulása, különösen Kínában, a természet jogaiért küzdő mozgalom erősödése, a globális Dél őslakos közösségeinek alternatív természetszemlélete, valamint a világ népességének várható tetőzése 2050 előtt.
Watts szerint a klíma- és ökológiai válság nem pusztán technológiai vagy energiapolitikai kérdés, hanem a gazdasági ösztönzőrendszerek problémája is. Kifejtette, hogy egy véges bolygón a végtelen GDP-növekedéshez való megszállott ragaszkodás csak tragédiába torkollhat, csupán az a kérdés, mikor. A jelenlegi gazdasági modellek gyakran alulbecsülik a klíma- és ökológiai válság gazdasági kockázatait, mert lineáris felmelegedéssel számolnak, figyelmen kívül hagyva a hirtelen változásokat kiváltó billenési pontokat. Ezért a természet értékét nemcsak gazdasági, hanem társadalmi és ökológiai szempontból is sokkal komolyabban kellene venni.
📰 Forrás: Portfolio.hu — Eredeti cikk elolvasása