A Holland Haditengerészet jelentős lépést tesz a modern hadviselés felé egy új, legénység nélküli felszíni jármű (USV) fejlesztésével. A 12 méteres drónhajó célja a tengeralattjáró-elhárítási képességek bővítése, kiegészítve a jövőbeli fregattok feladatkörét. A Thales 2026. augusztus 3-án jelentette be, hogy a projekt a részletes tervezési fázisba lépett, ami mérföldkőnek számít a tengeri felderítésben.
Az Army Recognition beszámolója szerint az új platform aktív szonárképességgel növeli a hadihajók tengeralattjáró-felderítési hatósugarát. A Dutch Naval Design konzorcium, a Damen Naval vezetésével, a MARIN és a DEMCON részvételével dolgozik a projekten. A holland védelmi beszerzési szervezettel (COMMIT) 2024-ben kötött megállapodás adja a fejlesztés alapját.
A COMMIT korábbi koncepciója szerint a jármű 11,2 méter hosszú és 2,5 méter széles, vízkiszorítása 9,2 tonna. Teljes tömege üzemanyaggal és hasznos teherrel együtt legfeljebb 10 tonna lehet. A követelmények legalább 96 órás üzemidőt írnak elő, melynek felét tranzitra, felét pedig álló helyzetben végzett szonármunkára szánják.
A drónhajó 5-ös fokozatú hullámzásban, azaz 2,5-4 méteres hullámokban is képes elérni a 20 csomós csúcssebességet. Ugyanezekben a körülményekben kell megoldani a vízre bocsátást és a fedélzetre vételt is. Az aktív merülőszonárt egy belső aknába, úgynevezett moonpoolba helyezték el, hogy csökkentsék a hullámzás hatását és védjék a jeladót szállítás közben.
A platformra nem jelentettek be fegyverrendszert, mint torpedót, rakétát vagy löveget, így kizárólag szenzorokat hordozó eszközként funkcionál. A tervezett alkalmazási mód az úgynevezett "sprint-and-dip" eljárás, amely során a jármű gyorsan áthelyezkedik egy új pozícióba. Ez nagyjából 10 tengeri mérföldet jelent 30 perc alatt, majd megáll, leereszti a szonárt a helyi hőréteg alá, és onnan végzi a keresést.
A legénység nélküli hajó elsődleges célja, hogy tartós, a hordozóegységtől független aktív szonárképességet biztosítson az egyes fregattoknak. Ezáltal jelentősen csökkenthető az NH90-es helikopterek terhelése a hosszan tartó tengeralattjáró-elhárító műveletek során. A helikopterek üzemideje és hatótávolsága korlátozottabb, mint egy ilyen speciális drónhajóé.
A modern haditengerészetek egyre inkább támaszkodnak az autonóm rendszerekre a veszélyes és időigényes feladatok ellátásában. A holland projekt illeszkedik ebbe a globális trendbe, ahol a legénység nélküli járművek kulcsszerepet kapnak a felderítésben és a megfigyelésben. A COMMIT és a Dutch Naval Design konzorcium együttműködése biztosítja a szükséges szakértelemet és erőforrásokat a komplex fejlesztéshez.
Ez a fejlesztés forradalmasíthatja a tengeralattjáró-elhárítási stratégiákat az európai vizeken. Az USV képes lesz a fregattoktól távolabb, hosszabb ideig felderítő feladatokat ellátni, kiterjesztve ezzel a hadihajók védelmi zónáját. A legénység nélküli működés csökkenti az emberi életet fenyegető kockázatokat a potenciálisan veszélyes területeken.
Az aktív szonárképesség önálló biztosítása nagyobb rugalmasságot és hatékonyságot tesz lehetővé a flotta számára. A helikopterek felszabadulnak más, specializáltabb feladatokra, mint például a gyors reagálás vagy a célpontok pontos azonosítása. Ez a megközelítés optimalizálja a rendelkezésre álló erőforrások kihasználását a haditengerészeti műveletek során.
A "sprint-and-dip" eljárás hatékonyabbá teszi a keresést, mivel a jármű gyorsan tud pozíciót váltani és a szonárt a legoptimálisabb mélységbe ereszteni. Ezáltal növelhető a felderítés pontossága és csökkenthető a tengeralattjárók rejtőzködési lehetősége. A technológia hozzájárul a tengeri biztonság erősítéséhez és a stratégiai előnyök megszerzéséhez.
A 96 órás bevetési idő elméletileg mintegy 48 órányi álló helyzetű szonárműveletet tesz lehetővé, ami jelentős időtartam a folyamatos megfigyeléshez. Azonban az időjárási viszonyok, a karbantartási igények és a fregatthoz való visszatérés szükségessége a gyakorlatban lerövidítheti ezt az időt. A rendszer hatékonysága nagyban függ majd a valós körülmények közötti teljesítményétől.
A jövőben az ilyen típusú autonóm rendszerek várhatóan egyre nagyobb szerepet kapnak a haditengerészetek arzenáljában. A technológia fejlődésével további képességek, például fejlettebb mesterséges intelligencia vagy kommunikációs rendszerek integrálása is lehetségessé válhat. Ez a holland fejlesztés előfutára lehet egy szélesebb körű, legénység nélküli haditengerészeti flotta kialakításának.
Az USV projekt sikere más országokat is ösztönözhet hasonló rendszerek fejlesztésére vagy beszerzésére. A tengeri hadviselés jövője egyre inkább az autonóm, hálózatba kapcsolt eszközök felé mutat, amelyek képesek kiterjeszteni az emberi operátorok hatókörét és csökkenteni a kockázatokat. A holland kezdeményezés példát mutat a modern védelmi innováció terén.
📰 Forrás: Portfolio.hu — Eredeti cikk elolvasása