A tudományba vetett bizalom és az összeesküvés-elméletek elfogadása közötti kapcsolatot vizsgálta egy friss kutatás, amely meglepő eredményekre jutott. Sokan úgy gondolják, hogy aki hisz a tudományban, az automatikusan elutasítja a tudományosnak tűnő, de valójában megalapozatlan állításokat. A Current Psychology folyóiratban megjelent tanulmány azonban azt mutatja, hogy a helyzet ennél jóval összetettebb, és a két attitűd nem feltétlenül zárja ki egymást.
A tanulmány 843 amerikai felnőtt bevonásával vizsgálta, miért hisznek egyesek egyszerre a tudományban és a tudományos összeesküvés-elméletekben. A kutatók szerint nem a bizalom mértéke, hanem a tudomány működéséről alkotott kép a döntő. Az eredmények alapján azok hajlamosabbak voltak összeesküvés-elméleteket elfogadni, akik a tudományos fejlődést magányos zsenik forradalmi felfedezéseiként képzelik el.
Ez az úgynevezett „zseni-szemlélet” erősebb összefüggést mutatott az összeesküvés-elméletek elfogadásával, mint az iskolai végzettség vagy a politikai beállítottság. Azok is hajlamosabbak voltak hinni ezekben az elméletekben, akik főként podcastekből, dokumentumfilmekből vagy kevésbé szakmailag ellenőrzött ismeretterjesztő tartalmakból tájékozódtak.
A tudományt régóta övezik olyan összeesküvés-elméletek, amelyek tudományos köntösbe bújva próbálnak hitelességet szerezni. Ilyenek például a chemtrailek, a vakcinák állítólagos eltitkolt mellékhatásai, vagy a piramisok alatti föld alatti városokról szóló elképzelések. Egy korábbi, 16 országban végzett felmérés szerint a válaszadók 70 százaléka hitt legalább egy bizonyítottan hamis vagy tudományosan nem igazolt egészségügyi állításban.
Ez arra utal, hogy a tudományba vetett általános bizalom önmagában nem nyújt védelmet a félrevezető információkkal szemben. Ha egy állítás tudományosnak hangzik, szakkifejezéseket, grafikonokat használ, vagy kutatókra hivatkozik, sokak számára hitelesnek tűnhet, függetlenül attól, hogy valós tudományos bizonyítékok támasztják-e alá. Példaként említhető Corrado Malanga és Filippo Biondi esete, akik 2025-ben egyiptomi piramisok alatt feltételeztek föld alatti várost műholdas radarral, amit a régészek cáfoltak, mégis széles körben terjedt egy népszerű podcasten keresztül.
A „zseni-szemlélet” azt a meggyőződést jelenti, hogy a tudományos áttörések kivételes képességű egyének intuitív felismeréseinek köszönhetők, akik a konszenzussal szembemenve bizonyítják igazukat. Ezt a képet részben az oktatás is erősíti, amely gyakran kész elméletek gyűjteményeként mutatja be a tudományt, háttérbe szorítva a kutatások közösségi jellegét. A filmek és dokumentumfilmek is előszeretettel építenek erre a narratívára, ahol egy zsenit kezdetben elutasítanak, majd végül igazolódik az igazsága, mint például Giordano Bruno vagy John Nash történetében.
Az összeesküvés-elméletek gyakran pontosan ezt a narratívát használják ki, azt sugallva, hogy léteznek kivételes emberek, akik rájöttek az igazságra, míg a többség naiv. Ez a romantikus kép azonban figyelmen kívül hagyja a tudomány valódi működését, amely kutatók ezreinek együttműködésén, szakmai vitákon, folyamatos ellenőrzésen, lektoráláson és kísérletek megismétlésén alapul. A megbízható tudományos tudás ezen hosszadalmas és kevésbé látványos folyamatok eredménye.
A tudomány egyik legfontosabb sajátossága a kétely, a folyamatos ellenőrzés és az új bizonyítékok figyelembevétele. Az emberek gyakran gyengeségként értelmezik, ha egy kutatás még nem jutott végleges következtetésre, vagy ha a kutatók bizonytalanságot fogalmaznak meg. Azonban éppen ez a nyitottság és önkorrekció teszi a tudományt megbízhatóvá.
A tanulmány rávilágít arra, hogy a hagyományos megoldások, mint az álhírek cáfolata vagy a „bízzunk a tudományban” üzenet ismételgetése, önmagukban nem elegendőek. Fontosabb, hogy az emberek megértsék a tudományos módszer lényegét és a tudás felépítésének folyamatát. Azok, akik elsősorban podcastekből és dokumentumfilmekből tájékozódnak, nagyobb valószínűséggel fogadják el az összeesküvés-elméleteket, mint azok, akik szakértők által ellenőrzött forrásokat részesítenek előnyben.
Egy másik vizsgálat szerint az X-en (korábban Twitter) a tudományra utaló kifejezések, mint „kutató” vagy „egyetem”, jelentősen növelték egy tartalom továbbosztásának valószínűségét, különösen az alacsony hitelességű tartalmak és a jobboldali felhasználók körében. Érdekes módon azoknál, akik mérsékelten vagy egyáltalán nem bíztak a tudósokban, a magányos zseni mítoszába vetett erős hit jelentősen növelte az összeesküvés-elméletek elfogadását. Ezzel szemben a tudósok iránt magas bizalommal rendelkezők körében ez a hatás szinte teljesen eltűnt.
Ez az eredmény azt sugallja, hogy a tudományról alkotott képünk alapvetően befolyásolja, mennyire vagyunk ellenállók a félrevezető információkkal szemben. A tudomány valódi természetének, a kollektív és kritikus gondolkodásnak a megértése kulcsfontosságú a modern információs környezetben való eligazodáshoz.
📰 Forrás: Index — Eredeti cikk elolvasása