{ "cim": "Bioműanyagok: Fenntartható alternatíva az egyszer használatos műanyagokra", "bevezeto": "Az egyszer használatos műanyagok kiváltására a bioműanyagok kínálhatnak megoldást, különösen ahol a többször használatos rendszerek nem alkalmazhatók. Az EU szabályozása és az olasz példa eltérő megközelítéseket mutat.", "cikk_html": "Az egyszer használatos poharak és ételcsomagolások továbbra is alapvető szerepet töltenek be számos területen, mint például fesztiválokon, repülőtereken vagy gyorséttermekben.
Ezeken a helyeken a higiéniai előírások, logisztikai korlátok, valamint a mosási infrastruktúra hiánya miatt a többször használatos rendszerek bevezetése gyakran nem gazdaságos vagy kivitelezhetetlen. Ebben a kontextusban a bioműanyagok és biopolimerek fontos átmeneti vagy kiegészítő megoldást jelenthetnek a fenntarthatóbb anyaghasználat felé vezető úton.Mi történt?A Bibo nevű magyar vállalat kutatóinak szakmai cikke szerint a bioalapú műanyagok előállítása során nagyrészt megújuló forrásokból származó nyersanyagokat használnak fel.
Ezáltal csökkenthető a fosszilis alapanyagoktól való függőség, és sok bioműanyag-rendszer nem tartalmaz olyan adalékanyagokat, amelyek a hagyományos műanyagok esetében károsak lehetnek az egészségre vagy a környezetre.A biopolimerek életciklus-elemzései gyakran alacsonyabb fosszilis szén-dioxid-terhelést mutatnak, és bizonyos alkalmazásokban az élelmiszer-hulladékkal együtt komposztálhatók. Ez különösen előnyös ott, ahol az ételmaradékkal szennyezett csomagolóanyagok hagyományos újrahasznosítása nem megoldható.
Jelenleg azonban az európai szabályozás, a SUPD irányelv, nem tesz érdemi különbséget a fosszilis és a bioalapú, komposztálható egyszer használatos műanyagok között.Ez azt jelenti, hogy a legtöbb bioműanyag pohár vagy bevonatú papírpohár ugyanabba a jogi kategóriába esik, mint a hagyományos műanyag termékek. A szakértők szerint azonban különbséget kellene tenni, mivel a komposztálható anyagok kedvezőbb alternatívát kínálnak, ha a többször használatos rendszerek bevezetése nem lehetséges.
A fenntarthatóság nem csupán az egyszer használatos termékek teljes kiiktatásáról szól, hanem azok zöldebb, egészségesebb anyagokkal való kiváltásáról is.HáttérAz Európai Unióban Olaszország tűnik a bioműanyagok iránti legkedvezőbb megközelítést alkalmazó országnak, a SUPD irányelv nemzeti átültetése során igyekeztek különbséget tenni a két anyagcsoport között. Az olasz kormány a 196/2021.
számú rendeletében több ponton eltér az Európai Bizottság szigorú értelmezésétől, kedvezőbb elbírálást biztosítva egyes komposztálható bioműanyag termékeknek.Az Európai Bizottság azonban 2024-ben kötelezettségszegési eljárás előkészítését indította meg Olaszország ellen, mivel az olasz szabályozás olyan kivételeket is engedélyezett, amelyeket a SUPD eredeti szövege nem tartalmazott. Olaszország tudatosan választott egy bioműanyag-barát értelmezést, mivel az ország Európa legnagyobb bioműanyag-ipari központja, több ezer munkahelyet és jelentős exportkapacitást biztosítva.Az olasz kormány álláspontja szerint a komposztálható bioműanyagok nem a probléma, hanem a megoldás részét képezik.
Az ország kiépítette az EU egyik legfejlettebb szerves hulladékgyűjtési rendszerét, széles körű szelektív biohulladék-gyűjtéssel és ipari komposztálással. Ez lehetővé teszi, hogy a komposztálható csomagolások az élelmiszer-maradékkal együtt kerüljenek feldolgozásra, csökkentve ezzel a környezeti kockázatot.Az olasz szabályozáshoz agrárérdekek is fűződnek, mivel a bioműanyagok jelentős része mezőgazdasági alapanyagokból, például kukoricából vagy cukorrépából készül.
A MACSI műanyagadó kizárja a komposztálható és újrahasznosított műanyagokat, adóelőnyt biztosítva számukra. Emellett az olasz bioműanyag-ipar kutatás-fejlesztési támogatásokból és körforgásos gazdasági programokból is profitál, számos önkormányzat és közintézmény pedig előnyben részesíti a komposztálható termékeket.Miért fontos?Juhász András, a Bibo alapítója és ügyvezetője szerint Magyarországon az egyszer használatos műanyagok szabályozását elsősorban gazdasági oldalról közelítik meg.
Sokan az üzemeltetési költségek növekedését látják a SUPD irányelv hazai alkalmazásában, miközben a probléma valódi természetével és nagyságrendjével kevesen vannak tisztában. A klasszikus, fosszilis alapú műanyagból készült élelmiszer-csomagolóanyagok esetében nem csupán hulladékgazdálkodási problémáról van szó.Hő, fény, zsíros vagy savas élelmiszerekkel való érintkezés, valamint hosszabb tárolás hatására egyes műanyagokból és bevonatokból káros adalékanyagok oldódhatnak ki.
Ezek közé tartoznak lágyítók, stabilizátorok, biszfenol-származékok és ftalátok. Ezek a vegyületek bekerülhetnek az élelmiszerbe, majd az emberi szervezetbe, ahol komoly egészségügyi kockázatokat jelenthetnek.Tudományos kutatások szerint bizonyos műanyag-adalékanyagok és mikroműanyag-részecskék összefüggésbe hozhatók hormonrendszeri zavarokkal, termékenységi problémákkal, fejlődési rendellenességekkel, gyulladásos folyamatokkal és anyagcsere-zavarokkal.
Ezek az anyagok növelhetik egyes betegségek kockázatát, és különösen aggasztóak az élelmiszerrel közvetlenül érintkező csomagolóanyagok esetében.Környezeti szempontból a hagyományos műanyagok a hulladéklerakókban és a természetben nem bomlanak le biológiailag, hanem egyre kisebb darabokra, mikroműanyagokra és nanoműanyagokra esnek szét. Ezek bekerülhetnek a talajba, a vizekbe, majd a vízkörforgás részeként visszajuthatnak a mezőgazdasági területekre.
A növények képesek felvenni ezeket a mikroméretű részecskéket, így azok megjelenhetnek a termesztett élelmiszerekben.KitekintésA bioműanyagok több területen
📰 Forrás: Index — Eredeti cikk elolvasása