Montenegró ambiciózus célt tűzött ki maga elé: 2028-ra szeretne az Európai Unió teljes jogú tagjává válni, a csatlakozási fejezetek lezárását pedig már 2026 végére tervezi. Azonban az uniós bővítési folyamat lehetőséget teremt más tagállamoknak, hogy saját érdekeiket érvényesítsék, különösen a régóta húzódó vitás kérdések rendezésében. Horvátország, mint EU-tag, vétójogával élve most igyekszik nyomást gyakorolni Podgoricára, hogy rendezze a két ország közötti történelmi és területi konfliktusokat.
A horvát-montenegrói viszonyban a feszültség 2024-ben fokozódott, amikor Montenegró egy parlamenti határozatban népirtásnak minősítette a második világháborús jasenovaci koncentrációs táborban elkövetett atrocitásokat. Ez a döntés, amely a zsidók, szerbek és horvát antifasiszták ellen elkövetett bűncselekményeket Mauthausenhez, Dachauhoz vagy Srebrenicához hasonlította, sajátos emlékezetpolitikai válaszként értelmezhető. A montenegrói szerb párt ugyanis a srebrenicai népirtást elítélő ENSZ-határozat támogatásáért cserébe ragaszkodott a jasenovaci események hasonló minősítéséhez. Emiatt Horvátország 2024 decemberében megakadályozta a montenegrói csatlakozási tárgyalások kül-, biztonság- és védelempolitikai fejezetének lezárását, ami lassíthatja Montenegró uniós útját, és egyes értelmezések szerint Szerbia érdekeit szolgálja.
Horvátország emellett számos más történelmi gesztust és konkrét lépést is elvár Montenegrótól. Az 1991 őszi dubrovniki ostrom idején a Jugoszláv Néphadsereg Montenegró területéről támadta a várost, hónapokon át lőve az óvárost. Zágráb követeli a Morinj fogolytáborban fogva tartott dubrovniki horvát hadifoglyok kártalanítását, az eltűnt horvátok felkutatását, valamint egy új emléktábla elhelyezését. A horvátok kifogásolják továbbá, hogy a kotori uszodát Zoran Gopčević montenegrói vízilabdázóról nevezték el, aki a Morinj táborban őrként szolgált.
További vitatott kérdés a Jadran katonai kiképzőhajó tulajdonjoga, amelyet az 1930-as években építettek a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság haditengerészete számára. A hajót 1991-ben Splitből generáljavításra szállították Montenegróba, de a háború kitörése miatt soha nem tért vissza, és azóta is a montenegrói haditengerészet büszkesége. Néhány más volt jugoszláv katonai eszköz tulajdonjoga is rendezetlen. A történelmi-szimbolikus ügyek mellett egy aktuális határkérdés is terheli a kétoldalú kapcsolatokat: a Kotori-öböl bejáratánál fekvő Prevlaka-félsziget státusza. Bár a szárazföldi határ a volt jugoszláv tagköztársaságok közötti határt követi, a tengeri határ végleges kijelölése és a hajózási jogok kérdése továbbra is nyitott.
Az Európai Unió bővítési folyamata gyakran ad alkalmat a tagállamoknak, hogy a csatlakozni vágyó országokkal szemben korábbi vitás ügyeiket rendezzék. Ez a mechanizmus nem ismeretlen a régióban: Görögország például Észak-Macedónia esetében az ország nevének megváltoztatását is elérte. Hasonlóan, a magyar kormány is feltételeket szab Ukrajna uniós csatlakozásához, és eddig nem járult hozzá az összes tárgyalási klaszter megnyitásához. Horvátország most ezt a lehetőséget használja ki Montenegróval szemben, hangsúlyozva a két ország közötti vitás kérdések rendezésének szükségességét.
A viták gyökerei mélyen a posztjugoszláv időszakban és a délszláv háborúkban keresendők. Az 1991-es dubrovniki ostrom, amelyet Montenegró területéről indított a Jugoszláv Néphadsereg, mély sebeket hagyott a horvát kollektív emlékezetben. A Morinj fogolytáborban történt embertelen bánásmód és kínzások emléke szintén élő, és Horvátország továbbra is igazságtételt vár az áldozatok számára. A Jadran hajó esete pedig a volt Jugoszlávia katonai örökségének megosztásával kapcsolatos, máig rendezetlen tulajdonjogi viták szimbóluma. A Prevlaka-félsziget körüli határkérdés a függetlenedés óta rendezetlen, egy 2002-es ideiglenes megállapodás alapján horvát ellenőrzés alatt áll, de a végleges tengeri határ kijelölése továbbra is várat magára.
Montenegró számára az uniós csatlakozás kiemelt stratégiai cél, és a Nyugat-Balkánon belül jelenleg ők rendelkeznek a legrealisztikusabb esélyekkel a belátható időn belüli tagságra. Horvátország vétójoga azonban rendkívül erős alkupozíciót biztosít Zágrágnak, lehetővé téve számára, hogy a saját feltételei szerint rendezze a vitás ügyeket. A horvátok kitartása a történelmi és emlékezetpolitikai kérdésekben annyira jelentős, hogy Marta Kos, a szlovén bővítésért felelős uniós biztos is Zágrábba utazott tárgyalni a helyzetről. Ez is jelzi az ügy uniós szintű súlyát és a bővítési folyamatra gyakorolt potenciális hatását.
A montenegrói határozat a jasenovaci népirtásról, amely a srebrenicai határozat támogatásának feltételeként született, bonyolult emlékezetpolitikai játszmát tükröz. Ez a lépés nemcsak Horvátországgal szemben teremtett feszültséget, hanem egyes elemzések szerint Szerbia érdekeit is szolgálja, mivel a horvátok reakciója lassíthatja Montenegró uniós integrációját, és "beragaszthatja" őket a szerbek mellé a bővítési folyamatban. A viták rendezése kulcsfontosságú Montenegró európai jövője szempontjából, hiszen az elakadás súlyos következményekkel járhat a tagsági kilátásokra nézve.
A zágrábi külügyminisztérium az év végéig felgyorsítaná az egyeztetéseket Montenegróval, hogy mielőbb megoldást találjanak a fennálló vitákra. Montenegró továbbra is reménykedik abban, hogy a tervek szerint 2026 végéig lezárja az összes csatlakozási fejezetét, és 2028-ban az Európai Unió tagjává válhat. A két kormány különbizottságokat hozott létre a vitás ügyek rendezésére, de eddig nem született megállapodás. A horvátok eltökéltek abban, hogy a csatlakozási folyamatot felhasználva elérjék céljaikat, így Montenegró jövője nagymértékben függ attól, hogyan sikerül kezelni ezeket a komplex, mélyen gyökerező konfliktusokat. Az uniós bővítés szempontjából Montenegró továbbra is kulcsfontosságú szereplő a Nyugat-Balkánon, de a horvát feltételek komoly kihívást jelentenek a gyors integráció számára.
📰 Forrás: 444 — Eredeti cikk elolvasása