A globális rendben egy korszak lezárult, amelyben az Egyesült Államok dominanciája volt a meghatározó. Az amerikai hegemónia korszaka, melyet az ország katonai és gazdasági hatalmi monopóliuma, valamint értékeinek globális befolyása jellemzett, végérvényesen véget ért. Ez a változás egy új, szabályok nélküli világrend kialakulásához vezetett, amely fokozott instabilitást és állandó konfliktusokat hozott magával a nemzetközi színtérre.
A korábbi, viszonylag stabil időszak, amelyben a globális rend körvonalai a G7/G8 formátumban rajzolódtak ki, a múlté. Ezek a csoportosulások a vezető ipari országokat tömörítették, és a nemzetközi együttműködés kulcsfontosságú platformjait jelentették. Az amerikai hegemónia hanyatlásával azonban Európa hosszú stabilitási időszaka is véget ért. A világ jelentősen kiszámíthatatlanabbá és bizonytalanabbá vált, és a közeljövő még több instabilitást tartogat a globális folyamatokban.
A jelenlegi geopolitikai feszültségek és proxyháborúk árnyékában két gyökeresen eltérő rendszer ütközik össze. Az egyik oldalon az amerikai demokrácia áll, amelyet a forrás szerint technológiai oligarchák ostromolnak, utalva a belső kihívásokra és a hatalmi átrendeződésekre. A másik oldalon a központosított, hosszú távra tervező kínai hiperkapitalizmus helyezkedik el, amely a gazdasági növekedést és a stratégiai tervezést helyezi előtérbe egy szigorúan ellenőrzött rendszerben. Ez a két modell közötti versengés alapjaiban formálja át a nemzetközi viszonyokat, felvetve a kérdést, hogy vajon melyik szuperhatalom kerül ki győztesen ebből az összecsapásból, és elkerülhető-e egy globális katasztrófa.
Az amerikai hegemónia helyét egy olyan új berendezkedés vette át, amelyet több nagyhatalom közötti rivalizálás és versengés határoz meg. Ebben az új világrendben már nincs rögzített, kodifikált szabályrendszer, amely korábban a nemzetközi kapcsolatok kereteit adta. Ehelyett csupán a gazdasági, technológiai és katonai erő számít, mint a befolyás és a dominancia elsődleges eszköze. Ez a változás alapjaiban rengeti meg a nemzetközi jog és a diplomácia hagyományos szerepét, és egy olyan környezetet teremt, ahol az erősebb fél akarata érvényesülhet.
Az új világrendben megjelentek egymással versengő formációk, amelyek alternatívát kínálnak a korábbi, nyugati dominanciájú csoportosulásokkal szemben. Ilyen például a Kína vezette Sanghaji Együttműködési Szervezet, amely a biztonsági és gazdasági együttműködésre fókuszál Eurázsiában. Az Oroszország által vezetett Eurázsiai Gazdasági Unió szintén egy regionális integrációs törekvés. A BRICS+ formáció (Brazília, Oroszország, India, Kína, Dél-Afrika, valamint további mintegy tucatnyi tagország és tíz partnerország) is jelentős szereplővé vált, amely többségében feltörekvő gazdaságokat foglal magában, jelezve a globális gazdasági súlypont áthelyeződését. Ezek a csoportosulások mind a multipoláris világrend kialakulását erősítik, ahol több hatalmi központ verseng a befolyásért.
A szabályok nélküli, erőalapú világrend növeli a konfliktusok kockázatát, sőt, a forrás szerint akár a nukleáris hatalmak közötti háborúk lehetőségét is magában hordozza. A nemzetközi normák hiánya és a nagyhatalmak közötti fokozott rivalizálás olyan veszélyes spirálhoz vezethet, amely globális katasztrófával fenyeget. Az instabilitás és a bizonytalanság tehát nem csupán elméleti fogalmak, hanem a mindennapi geopolitikai valóság részét képezik, alapjaiban formálva át a jövő nemzetközi viszonyait.
📰 Forrás: Portfolio.hu — Eredeti cikk elolvasása