Homérosz Odüsszeiája, a világirodalom egyik alapköve, lassan háromezer éves kora ellenére is rendkívül aktuális és befolyásos. Az eposz, melynek kulcsszavai a bolyongás és a visszatérés, számos modern alkotót és művet ihletett meg, a filmektől a regényekig. Időtlen története és komplex karakterei révén folyamatosan új értelmezéseket kínál a mai közönség számára is.
Az Odüsszeia hatása a kortárs kultúrában és irodalomban széles körű és megkérdőjelezhetetlen. Olyan alkotókra volt inspiráló, mint Krasznahorkai László, J. R. R. Tolkien és Christopher Nolan, de a Némó nyomában, A Gyűrűk Ura és a Trónok harca is merített motívumaiból. Ridley Scott munkásságában is felfedezhetők az eposz elemei, mutatva annak univerzális vonzerejét.
A mű jelentőségét jól tükrözi egy 2018-as BBC felmérés is, amelyben a világ különböző nyelvű alkotói az Odüsszeiát választották a világirodalom tíz legfontosabb műve közül az első helyre. Ez a tény is aláhúzza, hogy Odüsszeusz története, a koldusból királlyá váló, a női karaktereknek kiszolgáltatott, saját magával is küzdő kalandor alakja ma is releváns üzeneteket hordoz.
Az ókorban Homéroszt „a” költőnek tekintették, akinek művei mércéül szolgáltak az eljövendő évezredek költészetének, ahogy Szerb Antal is kiemelte. Az ELTE Görög Tanszékének vezetője, Bolonyai Gábor szerint az ókoriak számára Homérosz megközelíthetetlen zseni volt. A római irodalom is Odüsszeusszal vette kezdetét, Livius Andronicus már a Kr. e. 3. században latinra fordította az eposzt, melyet tankönyvként használtak.
A középkorban a nyugati világban az Odüsszeia feledésbe merült, csupán latin nyelvű kivonatokból és utalásokból ismerhették. Ezzel szemben a görög nyelvű Bizáncban élénken foglalkoztak vele, a 12. században Eustathios részletes kommentárt is írt hozzá, allegorikus értelmezéssel összehangolva a keresztény értékrenddel. A nyugati világban a 16–17. században kezdték el nemzeti nyelvekre fordítani, de igazi népszerűségét a 19. században szerezte, majd a 20–21. században érte el legnagyobb hatását, inspirálva James Joyce-t, Babits Mihályt, Márai Sándort és Krasznahorkai Lászlót.
Odüsszeusz alakja rendkívül sokrétű és komplex, ami lehetővé teszi a különböző korok és kultúrák számára, hogy saját értelmezésüket adják. Leírható utazóként, kalózként, kalandorként, menekültként, férjként, apaként, harcosként és királyként is. Ő egy hadvezér, akinek emberei odavesznek, egy házasságtörő, az istennők játékszere, és egy bolyongó fiú, akinek édesanyja összetört szívvel hal meg, azt hívén, fia odalett.
Ez a sokoldalúság magyarázza, miért bukkan fel az Odüsszeia motívumrendszere olyan sokféle műben, mint Dante Isteni színjátéka, a Star Trek, az Alice Csodaországban, a Némó nyomában, a Gladiátor vagy a Trónok harca, ahogy Daniel Mendelsohn is megjegyezte. James Joyce Ulysses című regénye például egyértelműen az eposz modernkori újraértelmezése, míg Margaret Atwood a Pénelopeia című könyvében a feleség szemszögéből meséli el a történetet.
A homéroszi kérdés, vagyis az eposzok szerzőségének vitája máig a világirodalom egyik legvitatottabb kérdése. Már az ókorban is kétségbe vonták, hogy egyetlen személy állna a homéroszi epika mögött, a 18. század végén Friedrich August Wolf, majd a 19. századi irodalomtudósok többsége is amellett érvelt, hogy Homérosz nem is létezett, neve pedig „összeragasztót” jelenthet.
Napjainkban a kutatók megosztottak ebben a kérdésben, Bolonyai Gábor szerint a „szétválasztók”, akik több szerzőt feltételeznek, talán többségben vannak, különösen az angolszász körökben. A modern filológia elsősorban azt vizsgálja, hány rétege van a két eposznak, és hány alkotót indokolt feltételezni Homérosz mellett. Az elmélet szerint a művek eredetileg szóbeli előadások során születtek, majd írásban rögzítették, a végső simításokat pedig alexandriai filológusok végezték el.
Ez a folyamat magyarázza a paradoxont: a homéroszi eposzok egyszerre kötődnek a szóbeliséghez és az írásbeliséghez. Szövegalkotási technikáik a szóbeliség kultúrájából erednek, míg terjedelmük és kidolgozott szerkezetük az írásbeliség jegyeit mutatja. Szerb Antal találóan jegyezte meg, ha valami olyan nagyszabású, hogy nem tudjuk elképzelni egy ember alkotásának, akkor valószínűleg nem is az. Homérosz lakhelyéről sem tudunk semmi bizonyosat, hét város is vitatta, hogy övé a költő bölcsője.
📰 Forrás: Telex — Eredeti cikk elolvasása