Antropológusok és kutatók évtizedek óta vizsgálják a Flores-szigeti Homo floresiensis, azaz a „hobbitok” maradványait. Felmerült a kérdés, vajon ezek a kistermetű emberszabásúak túlélhették-e a kihalásukat és élhetnek-e még elszigetelt területeken.
2004-ben paleontológusok és antropológusok egy csoportja a Nature folyóiratban tett közzé egy tanulmányt, amelyben az emberi evolúció egy új láncszemét mutatták be. A Flores-szigeti barlangban talált maradványok egy kistermetű, felegyenesedve járó őstől származtak, akit a Gyűrűk Ura regény után „hobbitnak” becéztek, hivatalos nevén Homo floresiensisnek neveztek el.
A felfedezett csontok között nagyrészt ép koponya, lábak, kezek, lábfejek és medencecsontok is voltak. A vizsgálatok szerint a késő pleisztocén korból származnak, abból az időszakból, amikor a Homo neanderthalensis és a Homo sapiens is élt. A Homo nemzetség többi tagjához hasonlóan a Flores faj is kőeszközöket használt, de fizikai jellemzői eltértek a többi ismert fajtól: maximum 1,5 méter magas volt, nagy fogakkal és lábakkal rendelkezett, koponyája és agya pedig csimpánzméretű lehetett.
Egy 2012-es Nature cikk rámutatott, hogy a Homo floresiensis csontjai meglepő hasonlóságot mutatnak idősebb, primitívebb fajokéival, mint például az Australopithecus afarensis, amely körülbelül 2,8 millió évvel a hobbitok előtt kihalt. Ez a hasonlóság továbbra is rejtélyt jelent a kutatók számára. Az akkori elmélet szerint egy emberfaj körülbelül egymillió évvel ezelőtt érhette el Florest, ahol több ezer év alatt testméretük összement, és apró emberekként éltek a szigeten, majd nagyjából 50 000 évvel ezelőtt kihaltak.
Azonban egy újabb, a Science Advances folyóiratban megjelent tanulmány felülírta a korábbi feltételezéseket a hobbitok életmódjáról. Az első hipotézisek még úgy tartották, hogy a korai, elefánt-ős Stegodonok vadászai voltak, akik tüzet is használtak. A friss kutatások szerint azonban a hobbitok nem vadásztak Stegodonokra, és tűzhasználatukra sem találtak bizonyítékot a Liang Bua-i barlangban. A Stegodonok maradványait valószínűleg komodói varánuszok fogyasztották el, a hobbitok legfeljebb a tetemeket gyűjtötték össze.
Ez az új információ azt sugallja, hogy a hobbitok valószínűleg mindenevők voltak, étrendjükben a növények, gyümölcsök, diófélék és rovarok domináltak, nem pedig a hús. Ha nem vadásztak és nem használtak tüzet, akkor valószínűleg nem a Homo erectus törpe leszármazottai. Forth antropológus, aki 2022-ben könyvet is publikált a témában, még 2019-es nyugdíjba vonulása után is hitt abban, hogy kis emberek élhetnek még Indonéziában, a Flores-szigetek lakói által elmesélt információkra és saját hipotézisére alapozva.
A paleoantropológusok a túlélési képességeik ellenére sem látnak egyelőre bizonyítékot arra, hogy a hobbitok még mindig laknák Flores szigetét. Egy életképes populáció fennmaradásához és szaporodásához több ezer egészséges, szaporítóképes felnőtt egyedre lenne szükség generációkon át. Ha ilyen populáció létezne, akkor a flores-ieknek a közelmúltban több majomemberrel is találkozniuk kellett volna.
A Homo floresiensis, hiába alacsony termetű, „nagy emlősnek” számít, ami nagyobb, látható biológiai hulladékokat, például székletet és vizeletet hagyna maga után. Ilyen jellegű beszámolók azonban nincsenek. Ezért a helyi lakosok által elmesélt történetek és legendák valószínűleg egy másik kistermetű állatfajjal való tévedésből eredhetnek, amelyet a folklór és a kulturális átöröklés alakított át.
A törpeség kialakulása a Flores-szigeten valószínűleg az elszigetelt életmód következménye volt, amely több ezer éven át jellemezte a fajt. Az ilyen szigeteken az erőforrások és a ragadozók függvényében egyes fajok kisebbé, mások nagyobbá válhatnak. Hasonló jelenség figyelhető meg például a dél-kaliforniai Csatorna-szigeteken is, ahol egykor emberméretű törpemammutok éltek.
Amennyiben mégis bebizonyosodna, hogy a kis ősemberek valóban élnek, az alapjaiban rengetné meg a hominida evolúciójáról szóló jelenlegi elméleteket. Ez a felfedezés új kérdéseket vetne fel azzal kapcsolatban, hogy mit is jelent embernek lenni, és hogyan értelmezzük az emberi faj sokféleségét.
A hobbitoktól származó DNS-minták kinyerése óriási tudományos áttörést jelentene, hiszen ez szolgáltatná a legmeggyőzőbb bizonyítékot a létezésükre. A genetikai anyag kinyerése a talált fogakból és csontokból azonban eddig még nem sikerült, ami tovább nehezíti a rejtély feloldását és a tudományos konszenzus kialakítását.
📰 Forrás: Index — Eredeti cikk elolvasása