Németország, Európa legnagyobb gazdasága, mintegy hét éve tartó stagnálással küzd, ám a helyzet a felszín alatt még súlyosabbnak tűnik. Clemens Fuest, a müncheni Ifo gazdaságkutató intézet elnöke a Handelsblattban megjelent elemzésében arra hívta fel a figyelmet, hogy a problémák gyökere a magánszektor zsugorodásában és az állam folyamatos terjeszkedésében keresendő. Ez a kettős folyamat akadályozza a hosszú távú gazdasági növekedést.
A gazdaság szerkezeti átalakulása aggasztó képet mutat a szakértő szerint. A bruttó hazai termék reálértéken 2025-ben várhatóan alig haladja meg a 2019-es szintet, ami az elmúlt tíz évben mindössze kilenc százalékos bővülést jelent. Ez a lassú növekedési ütem rávilágít a gazdaság alapvető problémáira.
A magánberuházások dinamikája különösen szembetűnő, hiszen 2019-ig még növekvő tendenciát mutattak, azóta azonban jelentősen visszaestek. Jelenleg a 2015-ös szinten stagnálnak, ami a gazdaság jövőbeli teljesítményét is befolyásolja. Ezzel szemben az állami fogyasztás ugyanebben az időszakban 29 százalékkal emelkedett, ami éles ellentétet képez a magánszektor visszaesésével.
Az állami fogyasztás kategóriájába számos kiadás tartozik, többek között a közszféra bérköltségei, mint például a védelmi és rendvédelmi szervek dolgozóinak juttatásai. Ide sorolhatók továbbá a hivatalok és intézmények dologi kiadásai, valamint a természetbeni társadalmi juttatások, mint az egészségügyi, ápolási és gyermekvédelmi szolgáltatások. Fontos megjegyezni, hogy az állami beruházások, illetve a lakosságnak nyújtott közvetlen transzferek, mint a nyugdíjak vagy szociális támogatások, nem képezik részét ennek a kategóriának.
Az állami fogyasztás önmagában nem feltétlenül jelent problémát, hiszen az állam alapvető feladatait látja el általa. Természetesnek mondható, hogy a kiadások a gazdaság méretével párhuzamosan emelkednek, biztosítva a közszolgáltatások megfelelő működését. A gondok akkor kezdődnek, amikor a közkiadások tartósan meghaladják a gazdasági teljesítmény növekedési ütemét, állítja Fuest.
Ez a folyamat ugyanis költségvetési hiányt generál, amely hosszú távon fenntarthatatlan. A hiányt előbb-utóbb adóemelésekkel kell kompenzálni, ami további terhet ró a gazdaságra. Az adóemelések pedig jellemzően fékezik a magánberuházásokat, ezzel egy negatív spirált indítva el, amely gátolja a gazdasági növekedést.
A válságkezeléssel sem indokolható tartósan ez a dinamika, még ha bizonyos krízishelyzetekben, mint a 2020-as koronavírus-járvány idején, indokolt is az állami fogyasztás élénkítő szerepe. Azonban a válság lecsengésével a kiadásokat is vissza kellene fogni, hogy ne terheljék túl a költségvetést és ne akadályozzák a magánszektor fellendülését. A túlzott állami szerepvállalás hosszú távon alááshatja a gazdaság versenyképességét.
A demográfiai tényezők sem nyújtanak teljes körű magyarázatot a kiadások ilyen mértékű megugrására. Bár a német társadalom elöregedése 2015 és 2025 között valós kihívást jelent, önmagában nem indokolja az állami fogyasztás aránytalan növekedését. Más európai uniós tagállamok példája is ezt támasztja alá, ahol hasonló demográfiai kihívásokkal küzdenek, mégsem lépték túl az állami költések a gazdaság növekedési ütemét.
Ez az európai összehasonlítás rávilágít arra, hogy Németországban specifikus problémák állnak a jelenség hátterében. A demográfiai változások kezelése mellett a gazdaságpolitikai döntéshozóknak más területeken is be kell avatkozniuk. A túlzott állami terjeszkedés és a magánszektor gyengülése hosszú távon veszélyezteti Németország gazdasági stabilitását és versenyképességét az európai és globális piacon.
Németországban haladéktalanul be kell avatkozni a gazdasági folyamatokba, hogy szűkítsék a visszaeső magánberuházások és a duzzadó állami kiadások közötti ollót. Ez alapvető fontosságú a gazdaság egészséges működése szempontjából. A gazdaságpolitikai döntéshozóknak sürgősen mérsékelniük kell az állami fogyasztást, hogy helyet biztosítsanak a magánszektor növekedésének.
Ezen felül olyan strukturális reformokat kell végrehajtani, amelyek képesek tartós növekedési pályára állítani a gazdaságot. Ezek a reformok magukban foglalhatják a bürokrácia csökkentését, az üzleti környezet javítását és az innováció ösztönzését. A cél, hogy a magánszektor ismét a gazdasági növekedés motorjává váljon.
A szakértő által felvázolt helyzet komoly kihívás elé állítja a német gazdaságpolitikát. A megfelelő intézkedések hiánya hosszú távon gyengítheti Németország pozícióját Európa vezető gazdasági hatalmaként. A fenntartható növekedés eléréséhez elengedhetetlen a magánszektor megerősítése és az állami kiadások átgondolt kezelése.
📰 Forrás: Portfolio.hu — Eredeti cikk elolvasása