Ruszin-Szendi Romulusz honvédelmi miniszter a közösségi oldalán fejezte ki nemtetszését egy korábbi, a tartalékos katonák toborzására irányuló programmal kapcsolatban. A miniszter szerint ez a kezdeményezés „a hozzá nem értés és a pénzszórás” találkozásának újabb példája volt. Kiemelte, hogy a program megvalósítása mintegy 700 millió forint közpénzt emésztett fel, és lényegében egy olyan rendszert működtetett, amelyben az új tartalékos katonák beszervezői jelentős, akár félmillió forintos „fejpénzt” is kaphattak minden egyes újoncért.
A miniszter rámutatott, hogy az előző hadvezetés idején bevezetett gyakorlat során jelentős összegeket fizettek ki azoknak a személyeknek, akik sikeresen hoztak új tartalékos katonákat a Magyar Honvédség kötelékébe. Egy-egy sikeres ajánlás után akár félmillió forintos nagyságrendű jutalom is járt az ajánlónak. Ruszin-Szendi Romulusz hangsúlyozta, hogy az ilyen típusú ajánlói rendszerek jellemzően a kereskedelmi szektorban, például biztosítási ügynökhálózatoknál, értékesítő cégeknél vagy különböző hálózatépítő vállalkozásoknál fordulnak elő. Ezeken a területeken a cél az új ügyfelek vagy új belépők számának növelése, és egy sikeres ajánlásért járó jutalék természetesnek számít.
A honvédelmi miniszter azonban élesen elhatárolódott ettől a megközelítéstől, kijelentve, hogy a Magyar Honvédség alapvető küldetése és működési elvei gyökeresen eltérnek a fent említett kereskedelmi vállalkozásokétól. „De a Magyar Honvédség nem biztosítótársaság. Nem telekommunikációs cég. És nem hálózatépítő vállalkozás. A haderő nem piramisjáték” – fogalmazott Ruszin-Szendi Romulusz, ezzel is nyomatékosítva álláspontját.
A miniszter rendelkezésére álló adatok szerint a szóban forgó konstrukció keretében mintegy 1500 fő került a haderő rendszerébe. Ez a létszámadat, összevetve a program 700 millió forintos összköltségével, azt jelenti, hogy egy főre vetítve közel 470 ezer forintot tett ki a „fejpénz” összege. Ruszin-Szendi Romulusz a toborzási rendszerrel kapcsolatos valódi problémát abban látta, hogy az ajánlóknak fizetett jutalom visszafizetésének elkerülése érdekében a beszervezett katonáknak „muszáj volt a próbaidő letelte után is meghatározott ideig állományban maradni”.
A miniszter kiemelte, hogy a haderő esetében nem csupán a létszám, hanem a minőség is rendkívül fontos tényező. Aggodalmát fejezte ki amiatt, hogy amikor egy rendszer kizárólag pénzügyi ösztönzőkre épül, és a cél minél több ember bevonása, könnyen háttérbe szorulhat az a kulcsfontosságú kérdés, hogy az adott jelentkező valóban alkalmas-e a katonai szolgálatra. Ezenfelül felmerül a gyanú, hogy az ilyen módon beszervezettek vajon valóban saját elhatározásukból, elkötelezetten kívánnak-e csatlakozni a Magyar Honvédséghez.
Ruszin-Szendi Romulusz leszögezte, hogy a haderőnek olyan emberekre van szüksége, akik önként, meggyőződésből, a haza szolgálatának szándékával csatlakoznak. Álláspontja szerint a 700 millió forintot sokkal hatékonyabban lehetett volna felhasználni a honvédség fejlesztésére. Gondolatmenetét azzal zárta, hogy „Erős haderőt nem jutalékokból, hanem elkötelezett, felkészült és motivált emberekből lehet építeni”.
📰 Forrás: Portfolio.hu — Eredeti cikk elolvasása