A modern emberi genom rejtélyes szakaszai évtizedek óta foglalkoztatják a tudósokat. Bár a neandervölgyiekkel és a gyenyiszovaiakkal való keveredés ténye már régóta ismert, vannak olyan genetikai nyomok, amelyek ennél is mélyebbre vezetnek az emberiség történetében. A Kaliforniai Egyetem (Berkeley) kutatói most két ilyen, eddig ismeretlen "szellemvonalat" azonosítottak, amelyek jelentősen hozzájárultak a mai ember genetikai állományához.
A friss tudományos eredmények két különálló ősi hominina csoport genetikai örökségét tárták fel a modern emberi DNS-ben. Az egyik egy rendkívül ősi, úgynevezett "szuperarchaikus" leszármazási vonal, amely körülbelül 1,8 millió évvel ezelőtt vált el a többi emberi ágtól. Ez a csoport később kereszteződött a gyenyiszovaiakkal, és rajtuk keresztül jutott el a modern ember genomjába.
A másik azonosított "szellemvonal" fiatalabb, körülbelül 0,8 millió évvel ezelőtt különült el a modern ember őseitől, nagyjából a neandervölgyiek szétválásának idején. Ez a csoport közvetlenül a modern emberekkel keveredett Afrikában, még azelőtt, hogy a Homo sapiens több mint 50 000 évvel ezelőtt elindult volna az Afrikán kívüli nagy vándorlásra. Ennek következtében ezen fiatalabb vonal genetikai hozzájárulása a világ minden emberi populációjában megtalálható, függetlenül attól, hogy afrikai vagy nem afrikai származásúak.
Korábban már kiderült, hogy a modern emberi DNS tartalmazza a neandervölgyiek és a gyenyiszovaiak genetikai maradványait. A gyenyiszovaiak a neandervölgyiek közeli rokonai voltak, és Kelet-Ázsiában éltek mintegy 30 000 évvel ezelőttig. Ezek az ősi keveredések kulcsfontosságúak az emberi evolúció megértéséhez, de a most azonosított "szellemvonalak" még régebbi, rejtélyesebb kapcsolatokra utalnak.
A "szuperarchaikus" vonal esetében a kutatók felvetették a Homo erectus lehetséges szerepét. A Homo erectus körülbelül 1,8 millió évvel ezelőtt hagyta el Afrikát, és a Kínában talált fosszilis fogakból származó fehérjék olyan mutációkat hordoztak, amelyek a gyenyiszovai és a modern emberben is jelen vannak. Ez megerősíti a feltételezést, miszerint a Homo erectus lehetett a "szuperarchaikus" ős.
Yulin Zhang, a tanulmány társszerzője szerint a két újonnan azonosított vonal genetikailag rendkívül eltérő volt a modern embertől. A fiatalabb vonalat több százezer évnyi független evolúció, míg a szuperarchaikus vonalat több mint egymillió évnyi önálló fejlődés választotta el őseinktől. Ez a mélyreható különbség teszi őket különösen érdekessé a kutatók számára.
Ezek a felfedezések alapvetően formálják az emberi eredetről és a korai migrációkról alkotott képünket. A genetikai szegmensek nem véletlenszerű zajok, hanem egyértelmű bizonyítékai az ismeretlen homininákkal való ősi találkozásoknak. A fiatalabb "szellemvonal" genetikai hozzájárulása egyénenként körülbelül 0,5-1 százalék, ami hasonló a nem afrikai populációkban található neandervölgyi DNS arányához.
A "szuperarchaikus" hominid vonal DNS-e, bár közvetlenül sosem keveredett a Homo sapiensszel, a gyenyiszovaiakkal való keveredésen keresztül jutott be a modern ember genomjába. Ez a legvilágosabban Óceánia populációinak genomjában figyelhető meg, ahol az emberek akár 4 százalékban is hordozhatnak gyenyiszovai DNS-t. A hosszú, megszakítatlan szakaszok, a mai emberektől való jelentős eltérés és a fokozott heterozigozitás mind megerősítik, hogy valóban ősi leszármazási vonalakról van szó.
A kutatás rávilágít arra, hogy az emberi evolúció története sokkal összetettebb, mint azt korábban gondoltuk, és számos, mára kihalt emberféle játszott szerepet a modern ember genetikai felépítésében. Az Afrikán kívüli migráció előtti keveredés ténye különösen figyelemre méltó, mivel ez azt jelenti, hogy ezen ősi homininák öröksége globálisan elterjedt.
A jövőbeli kutatások célja ezen ősi ősök pontosabb azonosítása és a keveredések körülményeinek tisztázása. Ehhez elengedhetetlen a világ genom-adatbázisainak bővítése és diverzifikálása, hogy az emberiség szélesebb genetikai mintázatát lehessen elemezni. További gyenyiszovai genomok felfedezése, valamint a Homo erectus fosszíliákból származó fehérjeszekvenciák elemzése is kulcsfontosságú lehet.
A kutatócsoport reményei szerint a technológia fejlődésével és az új leletekkel egyre pontosabb képet kaphatunk az emberi családfáról. Azonban az igazi áttörést az jelentené, ha olyan fosszíliákat találnának, amelyek egyértelmű genetikai bizonyítékot szolgáltatnának a keveredésekre, bár ennek esélye csekély. Addig is a genom elemzése marad a fő eszköz e rejtélyes "szellemvonalak" felderítésére.
📰 Forrás: Magyar Hírlap — Eredeti cikk elolvasása