A magyar villamosenergia-rendszer működése a közelmúltbeli válságok során számos hiányosságra rávilágított, különösen az ellátásbiztonság és a kapacitáshiány mellett. Azonban egy súlyos anyagi aspektus is megfigyelhető, amely évente több százmilliárd forintos veszteséget okoz az országnak.
Az átgondolatlan fejlesztések következtében Magyarország jellemzően akkor exportál áramot, amikor annak ára alacsony, és akkor importál, amikor az drága. Ezzel szemben a régió más országai, például Csehország, éppen fordított stratégiát alkalmaznak, jelentős nyereségre téve szert a magyar rendszer hibáin.
Ez a kereskedelmi modell végső soron a hazai vállalatok költségeit növeli, ami negatív hatással van a teljes nemzetgazdaságra. A probléma mélységét és pénzügyi vonzatait részletes elemzések támasztják alá.
Egy korábbi elemzés rávilágított, hogy a paksi atomerőmű csökkentett termelése idején az áramigény jelentős részét importból fedezték. Bár elvileg létezne hazai gáz- és szénalapú erőművi kapacitás, amely átvehetné a kieső termelés egy részét, ez nem történt meg.
A hazai erőművek a hiányzó mennyiségnek csupán negyedét-ötödét pótolták, mivel a belföldi termelés drágább lett volna, mint a külföldi beszerzés. Az import jelentős hányada Szlovákián keresztül érkezett, de valójában Csehországból származott, amelynek termelése és exportja szorosan követte a magyar keresletet.
Ez a jelenség nem egyedi eset, hanem a nyári időszakban szinte folyamatosan megfigyelhető. A magyar és a cseh áramkereskedelem szaldója gyakran egymás inverzeként alakul, még akkor is, amikor a paksi atomerőmű teljes kapacitáson üzemel.
Amikor a paksi atomerőmű normálisan működik, napközben a hazai napelemek termelése miatt túlkínálat alakul ki a magyar piacon. Ekkor az ország exportálja a felesleges áramot, gyakran rendkívül alacsony, akár negatív áron.
Naplemente után azonban hirtelen visszaesik a hazai termelés, miközben a fogyasztás megugrik, ami jelentős importigényt generál. Ebben az időszakban az áram ára rendkívül magasra emelkedik, és Magyarország ekkor kénytelen drágán vásárolni.
A cseh energiarendszer ezzel szemben fordítva működik: náluk napközben csökken az export, vagy importra váltanak, majd az esti órákban pörög fel a kivitel. Ez a stratégia lehetővé teszi számukra, hogy olcsón vásároljanak és drágán értékesítsenek.
Az üzletileg előnyösebb modell az olcsó vásárlás és a drága értékesítés, amit a cseh szereplők alkalmaznak. Ennek eredményeként egy átlagos napon a cseh piaci szereplők jelentős nyereségre tesznek szert, míg a magyarok komoly veszteségeket könyvelhetnek el az áram értékesítésének és beszerzésének időzítése miatt.
Június második felében például a cseh nettó export napi körülbelül 4 millió euró, azaz 1,4 milliárd forint többletet mutatott. Ugyanebben az időszakban Magyarországon napi 2,5 millió euró, azaz 900 millió forint volt a hiány, ami azt jelenti, hogy többet fizettünk az importért, mint amennyit az exportért kaptunk.
Fontos megjegyezni, hogy a villamosenergia-piacon nem országok, hanem fogyasztók, termelők és energiakereskedők kereskednek egymással. Ezért a rosszul vagy jól kialakított energiamix nyeresége és vesztesége elsősorban a piaci szereplőknél, nem pedig közvetlenül az állami költségvetésben csapódik le.
Csehországban a legnagyobb nyertesek azok a piaci szereplők, amelyek képesek az olcsón megvásárolt áramot tárolni, majd az esti, magasabb áron értékesíteni. Ebben kulcsszerepet játszanak a szivattyús tározós erőművek, amelyekből a cseheknél viszonylag sok található.
A CEZ nevű, 70 százalékban állami tulajdonú cseh energetikai óriás üzemelteti a legtöbb ilyen létesítményt, és további fejlesztéseket is tervez. Ezek az erőművek jelentős jövedelemre tesznek szert az áramár ingadozásainak kihasználásával.
Magyarországon a rosszul időzített exporton és importon azok a szereplők veszítenek, akik tárolókapacitás hiányában kénytelenek napközben olcsón eladni, este pedig drágán vásárolni. Mivel a lakossági áram ára fix, ez elsősorban a vállalati fogyasztókat sújtja, akik nemzetközi összehasonlításban is magas áramárakkal szembesülnek.
Bár az olcsó export elvileg a termelőket érintené hátrányosan, a magyarországi napelemes erőművek üzemeltetői az állami támogatásoknak köszönhetően (például a kötelező átvételi rendszer vagy piaci ár feletti prémium) a piaci árnál jóval magasabb áron értékesítik az áramot, így ők jellemzően nem szenvednek el veszteséget.
Összességében a magyar energiarendszer jelenlegi működése jelentős pénzügyi terhet ró a hazai gazdaságra és a vállalati szektorra, miközben a régiós partnerek profitálnak a piaci anomáliákból.
📰 Forrás: Telex — Eredeti cikk elolvasása