Európa egyre gyakrabban szembesül extrém hőhullámokkal, ami felgyorsítja a légkondicionáló berendezések elterjedését a kontinensen, ahol a klimatizáció terén jelentős a lemaradás az Egyesült Államokhoz képest.
Míg az USA háztartásainak közel 90 százalékában van klíma, Európában ez az arány mindössze 20 százalék körül mozog a Nemzetközi Energiaügynökség (IEA) adatai szerint.
Az Európai Bizottság becslése alapján 2030-ra több mint 100 millió klímaberendezés működik majd az EU-ban, ami közel duplája a 2020-as értéknek, és egy gyorsan növekvő piacot jelez.
Ezen a piacon jelenleg szinte kizárólag ázsiai gyártók osztoznak, azonban a német Bosch egy nagyszabású felvásárlással jelezte, hogy nem nézi tétlenül az európai piacok elvesztését.
Az európai klímaberendezések piaca robbanásszerűen növekszik, a 2020-as 57 millió szobaklíma (RAC) darabszámról az évtized végére várhatóan 100 millióra emelkedik az EU-ban.
Az Euromonitor piackutató szerint az öt legkelendőbb európai klímamárka egyike sem európai tulajdonú, a kínai Haier, Gree és Midea együtt a piac mintegy 32 százalékát adja darabszám alapján, kiegészülve a török Beko és a japán Daikin márkákkal.
A kínai vámstatisztika szerint 2026 első fél évében rekordösszegű, 3,3 milliárd eurónyi klímaberendezés érkezett Kínából az EU-ba, ami 43 százalékkal több, mint egy évvel korábban.
A kínai gyártók előretörését az agresszív árazás mellett az innováció is segíti, például a Midea PortaSplit modellje, amelyet kifejezetten az európai szabályozási és építészeti sajátosságokra terveztek, megkerülve a homlokzatvédelmi tilalmakat.
A német Bosch tavaly 7,5 milliárd eurós felvásárlással lépett be a hűtési piacra, megszerezve a Johnson Controls lakossági és könnyű-kereskedelmi klímaüzletágát, valamint a Johnson Controls–Hitachi közös vállalatot, ezzel kiegészítve fűtési portfólióját.
Európában a légkondicionálók alacsony elterjedtsége történelmi és kulturális okokra vezethető vissza; Észak-Európában a nyár rövid és enyhe volt, míg a mediterrán országok évszázadok alatt tökéletesítették a passzív hűtési módszereket, mint a vastag falak és zsaluk.
Az amerikai házak jelentős része a második világháború után épült, eleve központi légcsatornákkal, klímára tervezve, míg Európa öreg épületállományában egy utólag felszerelt klíma jelentős beruházás, és a hatékonyság is kérdéses.
A kontinensen belül is nagyok az eltérések: Görögországban a háztartások kétharmadában, Olaszországban a felében van klíma, de Németországban csak tíz, Nagy-Britanniában pedig mindössze öt százalék ez az arány.
A légkondicionáló Európában sokáig felesleges amerikai luxusnak számított, és a "klíma-lelkiismeret" is fékezi a vásárlókat, mivel a hűtés ma a világ áramfogyasztásának mintegy tizedét teszi ki.
A hatóságok sem könnyítik meg a terjedést: Párizsban elutasítható az utcáról látható kültéri egység, Franciaországban a lakóközösségek már 3 decibel zajtöbblet miatt is vétózhatnak, Olaszországban pedig a középületekben tilos 25-27 fok alá hűteni.
Az EU 2050-re vállalt klímasemlegességi célja és a klímákban keringő, szén-dioxidnál akár ezerszer erősebb hűtőközegek üvegházhatása további dilemmát jelent, ezért egy friss uniós rendelet 2050-ig fokozatosan kivezeti egy részüket.
Az elmúlt évek gyors növekedésének oka prózai: Európa a világ leggyorsabban melegedő kontinense lett, ahol a passzív hűtés már nem elegendő, és évente átlagosan 175 ezer haláleset köthető a hőséghez a WHO adatai szerint.
A légkondicionálók térnyerése gyakran egy-egy tragikus nyárhoz kötődik, mint például a 2003-as, több tízezer áldozatot követelő európai hőhullám, ami után Olaszországban indult meg a tömeges klímavásárlás.
Ennek következtében ma már egyedül Olaszország adja az EU klímacélú áramfogyasztásának harmadát, ami rávilágít a gyors növekedés áramhálózatra gyakorolt terhére.
Az IEA adatai szerint a 2025-ös kora nyári hőhullámok idején Franciaországban az esti áramfogyasztási csúcs 25 százalékkal haladta meg a szezonon kívüli átlagot, jelezve, hogy a nyári hőség egyre inkább teszteli az európai áramrendszerek stabilitását.
Az európai klímapiac értéke már meghaladja a 22 milliárd eurót, és a piackutatók egybehangzó becslése szerint évi 6 százalék feletti ütemben bővül majd, amelyet ráadásul az első vásárlók tömege hajt, nem a régi berendezések cseréje.
Ellentétben a napelem- vagy autógyártással, ahol Kína létező európai iparágakat szorított ki, a klímapiacon Európának soha nem volt számottevő saját ipara, így a kérdés az, hogy a kontinens képes lesz-e részesedni a saját, most születő óriáspiacából.
Az IEA minden légkondicionáló berendezést számba vevő statisztikája szerint az uniós állomány 2050-re 275 millió darabra nőhet, ami a 2019-es szint több mint duplája, jelezve a további jelentős növekedési potenciált és a plafon messzeségét.
A Bosch stratégiai lépése, a 7,5 milliárd eurós felvásárlás, azt mutatja, hogy az európai vállalatok is igyekeznek pozíciót szerezni ezen a dinamikusan fejlődő piacon, kihasználva a fűtési rendszerek terén szerzett tapasztalatukat.
Az ázsiai gyártók, mint a Midea, innovatív termékekkel, például a PortaSplittel, alkalmazkodnak az európai piaci igényekhez és szabályozásokhoz, ezzel tovább erősítve pozíciójukat és a kínai előretörés ütemét.
A klímaberendezések elterjedése egyrészt létfontosságú az emberi egészség védelmében a növekvő hőmérsékletek miatt, másrészt komoly kihívásokat jelent az energiaellátás stabilitása és a klímavédelem szempontjából, ami fenntartható megoldásokat igényel.
📰 Forrás: Telex — Eredeti cikk elolvasása