Kele János, a magyar sportélet ismert alakja, egy interjúban fejtette ki aggályait a hazai sportirányítás működésével kapcsolatban. Bár személyes konfliktust nem említett Kálnoki-Kiss Attila sportállamtitkárral, akivel korábban együtt dolgozott, szakmai szempontból komoly kritikát fogalmazott meg. Különösen a Fradiváros-beruházás elszámolásaival kapcsolatban tett súlyos állításokat, melyek szerint milliárdos összegeket nem a kijelölt célra fordítottak.
Kele János közérdekű adatigényléssel fordult a hatóságokhoz és az államtitkársághoz a Fradiváros-ügyben. Bár a hivatalos dokumentumok végleges kiadását még várja, a birtokában lévő információk alapján kijelentette, hogy az állam által biztosított forrásokat nem a rendeltetésüknek megfelelően használták fel. Az Index korábbi beszámolója szerint a Kubatov Gábor vezette FTC huszonöt milliárd forintot kapott egy sportkomplexum létesítésére a volt Építők-sporttelep területén, azonban ott semmilyen építkezés nem történt. Az ügyben a rendőrség feljelentést követően már nyomozást is indított.
Kele János szerint a sportállamtitkárság eddigi teljesítménye és irányvonala komoly szakmai aggályokat vet fel. Úgy látja, az új sportvezetés mélyreható reformok helyett csupán gesztusokat tesz a sportélet meghatározó szereplőinek, a „magyar sportelitnek”. Kiemelte, hogy a sportirányítás a politikai váltás óta egy helyben toporog, és bár átvilágításokról beszélnek, előre kijelentik, hogy a változások csak „árnyalatnyiak” lesznek.
Az interjúban Kele János kitért az MLSZ taoelszámolási gyakorlatára is, rámutatva egy jelentős anomáliára. Állítása szerint 2014 és 2025 között mintegy 106 milliárd forintnyi támogatási összegnek nincs lezárt, érvényes elszámolása a szövetség és az államtitkárság között. Kele megkérdőjelezte, hogy egy olyan ellenőrző szerv, amely maga sem tud szabályosan elszámolni, hogyan képes hitelesen ellenőrizni a klubokat.
A sportújságíró kritikusan beszélt arról is, hogy a felhalmozódott visszaéléseket és hiányosságokat miért a sportújságíróknak kell közérdekű adatigénylésekkel feltárniuk, ahelyett, hogy az államtitkárság számoltatná fel ezeket. Kele szerint a sportirányítás attól tart, hogy a drasztikus fellépés aláásná saját legitimitását és szakmai hátországát. Példaként említette a Nemzeti Úszó Programot és az LA10-et, melyeket az államtitkárság példamutatónak nevez, miközben a szülői és szakmai visszajelzések ennek ellenkezőjét mutatják.
Kele János korábban évekig dolgozott együtt Kálnoki-Kiss Attilával, de szakmai nézeteik eltérnek a magyar sport jövőjét illetően. Kele értetlenül áll az előtt, hogy a nyilvánvaló rendszerszintű hibák és aránytalanságok ellenére miért nem mernek hozzányúlni a rendszerhez. Ezt a tétovázást a szakpolitikai koncepció hiányának tulajdonítja, amit egy friss kérdőív is alátámaszt, melyben a Belügyminisztérium és a sportállamtitkárság a sportági szövetségektől azt tudakolja, szükségesnek tartják-e továbbra is a költségvetési támogatások előfinanszírozását.
A piacon felmerült pletykákra reagálva, miszerint neve felmerült mint lehetséges helyettes államtitkár Kálnoki-Kiss Attila mellett, Kele János tisztázta a helyzetet. Elmondta, hogy semmilyen hivatalos megkeresés nem érkezett hozzá, és Kálnoki-Kiss sem említett neki ilyen szándékot. Kele, aki korábban már dolgozott az államigazgatásban, úgy véli, független elemzőként és újságíróként sokkal hatékonyabban tudja szolgálni a magyar sport átláthatóságát, mint egy bürokratikus pozícióban.
Az elhangzott kritikák és a Fradiváros-ügyben indult rendőrségi nyomozás rávilágítanak a sportfinanszírozás és -elszámolás átláthatóságának hiányosságaira. A milliárdos nagyságrendű, nem rendeltetésszerűen felhasznált összegek és az elszámolatlan támogatások kérdése súlyosan érinti a közpénzek felhasználásának ellenőrizhetőségét és a sportirányítás hitelességét. A sportújságírók szerepe kulcsfontosságúvá válik az ilyen esetek feltárásában, amikor a hivatalos szervek nem lépnek fel kellő határozottsággal.
A sportvezetés reformoktól való elzárkózása és a rendszerszintű problémák kezeletlenül hagyása gátolhatja a magyar sport valódi fejlődését. A szülői és szakmai visszajelzések figyelmen kívül hagyása, valamint a határozott szakpolitikai koncepció hiánya hosszú távon alááshatja a sportprogramok hatékonyságát és a sportágakba vetett bizalmat. Az elszámoltathatóság hiánya pedig nem csupán pénzügyi, hanem etikai és morális kérdéseket is felvet.
A Fradiváros-ügyben zajló rendőrségi nyomozás kimenetele alapvető fontosságú lesz a jövőbeli sportfinanszírozási gyakorlatok szempontjából. Az ügy tisztázása és a felelősök megnevezése hozzájárulhat a közpénzek felhasználásának szigorúbb ellenőrzéséhez és az átláthatóság növeléséhez. Kele János felvetései a sportirányítás reformjának szükségességét hangsúlyozzák, ami a gesztusok helyett valódi, mélyreható változásokat igényelne a magyar sportrendszerben.
A sportmédia szerepe is kiemelten fontos marad a jövőben. Kele János kritikája a közmédia sportközvetítéseivel és szakértői munkájával kapcsolatban rámutat arra, hogy a minőségi, közérthető szakmaiságra való törekvés elengedhetetlen a nézők hiteles tájékoztatásához. A független elemzők és újságírók munkája továbbra is kulcsfontosságú lesz a sportéletben tapasztalható anomáliák feltárásában és a nyilvánosság tájékoztatásában, hozzájárulva ezzel a magyar sport átláthatóbb és elszámoltathatóbb működéséhez.
📰 Forrás: Index — Eredeti cikk elolvasása