Donald Trump korábbi amerikai elnök egy gyökeres fordulatot vázolt fel Latin-Amerika számára, amely a Monroe-doktrína újbóli érvényesítésén alapul, kiegészítve azt egy sajátos „Trump-kiegészítéssel”. Ez a stratégia, melyet a tavaly ősszel megjelent amerikai Nemzetbiztonsági Stratégia is részletez, egy olyan féltekét vizionál, ahol a kormányok szorosan együttműködnek Washingtonnal a narkoterroristák, a kartellek és más transznacionális bűnszervezetek ellen. Emellett kulcsfontosságú cél a stratégiai helyszínekhez való folyamatos hozzáférés biztosítása, ami potenciálisan katonai beavatkozásokat és nagyszabású börtönfejlesztéseket is magával hozhat.
A Monroe-doktrína újragondolva: A „Trump-kiegészítés”
Az 1823-ban meghirdetett eredeti Monroe-doktrína alapvetően arra figyelmeztette az európai nagyhatalmakat, hogy ne avatkozzanak be Latin-Amerika ügyeibe, ezzel megalapozva az Egyesült Államok dominanciáját a régióban. Az elmúlt évtizedekben azonban ez a doktrína háttérbe szorult. A „Trump-kiegészítés”, amelyet egyesek „Donroe-doktrínaként” is emlegetnek, a Monroe-doktrína újjáélesztését jelenti, de egy sokkal agresszívebb és intervencionistább megközelítéssel. A cél az, hogy a nyugati félteke politikailag, gazdaságilag, kereskedelmileg és katonailag is az Egyesült Államok ellenőrzése alatt álljon, megakadályozva ezzel az olyan „ellenséges külföldi behatolásokat” vagy kulcsfontosságú eszközök birtoklását, mint például Kína vagy Oroszország befolyása.
Ez a megújult doktrína a korábbi, védekező jellegű álláspontról egy sokkal beavatkozóbb irányba mozdul el, hasonlóan Theodore Roosevelt 1904-es kiegészítéséhez, amely az USA „nemzetközi rendőri hatalmát” deklarálta a „krónikus visszaélések” megfékezésére. A „Trump-kiegészítés” értelmében az Egyesült Államok fenntartja a jogot, hogy katonai jelenlétét a régióban átrendezze, növelje haditengerészeti erőit a migrációs útvonalak és az illegális kereskedelem ellenőrzésére, valamint határmenti telepítéseket hajtson végre.
Harc a narkoterrorizmussal és a transznacionális bűnözéssel
A Trump-kormányzat kiemelt célja a narkoterroristák, a kábítószer-kartellek és más transznacionális bűnszervezetek elleni küzdelem Latin-Amerikában. A stratégia szerint az Egyesült Államok „célzott bevetéseket” fog végrehajtani a határok biztosítására és a kartellek legyőzésére. Ez a megközelítés a militarizált biztonsági intézkedések terjedését gyorsítja fel a régióban, ami a biztonsági erők és a fegyveres csoportok közötti összecsapások számának és halálos áldozatainak növekedéséhez vezethet. Bár az ilyen „kinetikus akciók” taktikai eredményeket hozhatnak a bandák és a kábítószer-kereskedelem visszaszorításában, a bűnszervezetek teljes felszámolása valószínűleg nem valósul meg.
Stratégiai hozzáférés és regionális bajnokok
A Nemzetbiztonsági Stratégia hangsúlyozza az Egyesült Államok „folyamatos hozzáférését a kulcsfontosságú stratégiai helyszínekhez”, valamint a „kritikus ellátási láncok” ellenőrzését, beleértve az energia- és ásványi erőforrásokat is. Ezen célok elérése és a kontinens stabilitásának biztosítása érdekében Washington „regionális bajnokokra” kíván támaszkodni, akik hálózatát új tagokkal bővítené. Erre a Fehér Háznak hamarosan számos lehetősége nyílhat, különösen Kolumbiában és Peruban, ahol keményvonalas jobboldali vezetők vehetik át a hatalmat, akik Donald Trump elképzeléseihez közel álló ígéretekkel álltak elő.
Katonai beavatkozás és a „megabörtönök” árnyéka
A Trump-féle megközelítés magában foglalja a katonai beavatkozás lehetőségét, ami a venezuelai Maduro eltávolítását követő kubai fenyegetésekben is megnyilvánult. A haditengerészeti erők növelése a migrációs útvonalak és az illegális kereskedelem ellenőrzésére is szolgál. Bár a „megabörtönök” kifejezés konkrét részletei nem kerültek nyilvánosságra, a militarizált biztonsági megközelítések terjedése és a biztonsági erők számára biztosított büntetlenség lehetősége aggodalmakat vet fel az emberi jogok és a szuverenitás tekintetében.
A „kék dagály” és a latin-amerikai reakciók
A „rózsaszín hullám” (baloldali kormányok felemelkedése) után most egy „második kék dagály” (jobboldali fordulat) érheti el Latin-Amerikát, különösen Kolumbiában és Peruban, ahol a baloldali kitérők rövidre záródhatnak. Kolumbia például 2022-ben választott először baloldali elnököt Gustavo Petro személyében, de a közelgő választásokon egy markáns jobboldali fordulat lehetősége is fennáll. Azonban a latin-amerikai vezetők továbbra is együttműködhetnek más nagyhatalmakkal, például Kínával, annak ellenére, hogy az Egyesült Államok a nyugati féltekén a saját dominanciáját kívánja érvényesíteni. A régióban régóta fennálló bizalmatlanság az amerikai intervencionizmussal szemben továbbra is befolyásolja a politikai dinamikát.
📰 Forrás: Portfolio.hu — Eredeti cikk elolvasása