A Delaware-i Egyetem kutatói egy innovatív projekt keretében azt vizsgálják, hogy a cápák miként járulhatnak hozzá a pusztító hurrikánok erősségének pontosabb előrejelzéséhez. A program lényege, hogy az állatokra speciális érzékelőket, úgynevezett CTD-jelölőket erősítenek, melyek folyamatosan gyűjtenek adatokat az óceánból. Ezek az eszközök a tenger hőmérsékletét, sótartalmát és a vízmélységet mérik, miközben a cápák természetes közegükben mozognak.
A Delaware-i Egyetem tudósai egy innovatív kutatási projekt keretében azt vizsgálják, hogy bizonyos cápafajok miként járulhatnak hozzá a pusztító hurrikánok erősségének pontosabb előrejelzéséhez. A program lényege, hogy a cápákra speciális érzékelőket, úgynevezett CTD-jelölőket erősítenek, melyek folyamatosan gyűjtenek adatokat az óceánból. Ezek az eszközök a tenger hőmérsékletét, sótartalmát és a vízmélységet mérik, miközben az állatok természetes közegükben mozognak a tengerben.
A rögzített jelölők a cápák hátúszóján helyezkednek el, és az állatok felszínre emelkedésekor műholdas hálózaton keresztül továbbítják a gyűjtött információkat a kutatóközpontba. Különös figyelmet fordítanak az óceán felső, úgynevezett kevert rétegének hőtartalmára, mivel ez a paraméter kulcsfontosságú a hurrikánok intenzitásának meghatározásában. Minél melegebb ugyanis ez a vízréteg, annál nagyobb energiát képes felvenni egy vihar, ami jelentősen növeli annak pusztító erejét és hatását.
A kutatók gondosan választották ki a projekthez alkalmas cápafajokat, olyanokat, amelyek gyakran úsznak a felszín közelébe, ezzel biztosítva az adatok rendszeres továbbítását. Az Atlanti-óceán északi részén a röviduszonyú makócápa, a kékcápa, a közönséges pörölycápa és a fiatal fehércápák bizonyultak a legmegfelelőbbnek e feladatra. A jelölési munkálatok minden év májusában kezdődnek, amikor ezek a nagy vonuló fajok közelebb kerülnek a partokhoz, megkönnyítve a befogást és a jelölést.
A jelölés folyamata szigorú protokoll szerint zajlik: a kutatók a parttól 50-65 kilométerre csalis horogsorokat vetnek ki, majd két-három óra várakozás után, ha cápa akad a horogra, mindössze öt perc alatt rögzítik a jelölőt. Az eljárást állatvédelmi felügyelet mellett végzik, és a rögzítőelemek úgy vannak kialakítva, hogy idővel korrodálódjanak és maguktól leessenek az állatról, minimalizálva ezzel a hosszú távú beavatkozást. Az elengedés előtt minden cápát egészségügyi vizsgálatnak vetnek alá, hogy biztosítsák az állat jó állapotát és elkerüljék a stressz okozta esetleges mérési torzulásokat, melyek befolyásolhatnák az adatok pontosságát.
Aaron Carlisle, a kutatási projekt vezetője kiemelte, hogy az állatokra szerelt szenzorok alkalmazása nem számít teljesen újdonságnak az óceánkutatásban, hiszen korábban is használtak hasonló módszereket. Hasonló célra például a sarkvidékeken déli elefántfókák segítségével gyűjtöttek adatokat a tengeri környezetről, bizonyítva az állat-alapú adatgyűjtés létjogosultságát. Azonban a cápák bevonása egyedülálló lehetőségeket kínál a tudomány számára, különösen a hurrikánok előrejelzésének területén.
A cápák számos előnnyel rendelkeznek más állatfajokkal szemben, amelyek alkalmassá teszik őket erre a feladatra, különösen az Atlanti-óceán északi részén. Népes populációjuk, széles körű elterjedtségük az óceánokban, valamint viszonylagos könnyebb elérhetőségük mind hozzájárul ahhoz, hogy hatékonyan lehessen őket alkalmazni mozgó adatgyűjtő platformként. Korábban a cápajelöléseket elsősorban a vándorlási útvonalak és az élőhelyek feltérképezésére használták, de ez a projekt új dimenziókat nyit meg az alkalmazásukban, fókuszálva az időjárási jelenségekre.
Amennyiben ez a tudományos kezdeményezés sikerrel jár, az így gyűjtött valós idejű óceáni adatok jelentősen javíthatják a hurrikán-előrejelzések pontosságát, ami kulcsfontosságú a katasztrófavédelem szempontjából. A pontosabb adatok révén a meteorológusok részletesebb és megbízhatóbb információkat kaphatnak a viharok kialakulásának és erősödésének körülményeiről, lehetővé téve a precízebb modellezést. Ezáltal a hurrikánok pályájának és várható intenzitásának előrejelzése is pontosabbá válhat, ami létfontosságú az érintett területeken.
Ez a fejlesztés különösen nagy jelentőséggel bír az Egyesült Államok keleti partvidékén, Észak-Karolinától egészen Massachusettsig terjedő régióban, ahol a hurrikánszezon rendszeres fenyegetést jelent. Ezek a tengerparti közösségek rendszeresen szembesülnek az Atlanti-óceán felől érkező, egyre erősebbé váló hurrikánok fenyegetésével, melyek súlyos károkat okozhatnak. A pontosabb előrejelzések lehetővé teszik a helyi lakosság és a hatóságok számára, hogy időben felkészüljenek a közelgő viharokra, minimalizálva ezzel az anyagi károkat és, ami a legfontosabb, az emberi életek elvesztését.
A projekt eredményei alapvetően változtathatják meg a hurrikán-előrejelzés módszertanát, kiegészítve a hagyományos műholdas és bójás adatgyűjtést egy dinamikus, biológiai alapú rendszerrel. A cápák által gyűjtött adatok folyamatos áramlása mélyebb betekintést engedhet az óceánok dinamikájába, különösen a viharok szempontjából kritikus felső vízrétegekbe, melyek energiaforrásként szolgálnak. Ez a megközelítés hozzájárulhat a globális időjárási modellek finomításához is, növelve azok megbízhatóságát.
A kutatás folytatása és az adatok elemzése kulcsfontosságú lesz a módszer hatékonyságának teljes körű felméréséhez, valamint a rendszer finomhangolásához. Ha a cápák bizonyítják értéküket mint megbízható adatgyűjtők, ez a technológia szélesebb körben is alkalmazhatóvá válhat a világ más, hurrikánok által veszélyeztetett területein, globális szinten is javítva a viharvédelmet. A tudományos együttműködés és az innovatív megoldások keresése elengedhetetlen az éghajlatváltozás okozta egyre szélsőségesebb időjárási jelenségekkel szembeni hatékony védekezésben és alkalmazkodásban.
📰 Forrás: Portfolio.hu — Eredeti cikk elolvasása