A stratégiai kőolajkészletek felhasználásával fenntartott, június végén kivezetett hatósági üzemanyagárazás pontos pénzügyi következményei még hosszú ideig tisztázatlanok maradhatnak. A Magyar Szénhidrogén Készletező Szövetség (MSZKSZ) által hitelből finanszírozott hiányt várhatóan a jövőben a fogyasztókra hárítják át, ami az üzemanyagárakban is megjelenhet. A rendszer kivezetése jelentős bizonytalanságot hagy maga után a keletkezett veszteségek mértékét illetően.
Az MSZKSZ tájékoztatása szerint egyelőre nem lehet pontosan megmondani, mekkora veszteséget okozott a stratégiai üzemanyagkészletekre épülő védettár-rendszer. A végleges összeg megállapítása akár csak 2027 nyarán válhat lehetségessé, mivel a felhasznált készletek visszapótlására előírt határidő 2027. július 30. Ez a hosszú időtáv rávilágít a helyzet komplexitására és a pénzügyi elszámolás bonyolultságára. A szövetségnek nem csupán a felhasznált mennyiséget kell pótolnia, hanem ezt a piaci árakon kell megtennie, amelyek a jövőben változhatnak, befolyásolva a végső költségeket.
A védett ár bevezetésekor a stratégiai készleteket árpufferként használták. Ez azt jelentette, hogy az MSZKSZ a piaci árszintnél olcsóbban bocsátott ki üzemanyagot a nagykereskedők számára. Ennek célja az volt, hogy a kereskedelmi láncban elegendő árrés maradjon, miközben a fogyasztói árakat is alacsonyabban lehessen tartani, ezzel enyhítve a lakosságra és a gazdaságra nehezedő inflációs nyomást. Ez a mechanizmus azonban a stratégiai készletek csökkenésével járt, és egyúttal visszapótlási kötelezettséget terhelt a szövetségre.
A készletező szövetséget visszapótlási kötelezettség terheli, a hiányzó mennyiséget pedig piaci áron kell újra beszereznie. Az MSZKSZ tájékoztatása szerint a készletértékesítésből származó bevétellel nem fedezett, a visszapótlás során keletkező többletkiadásokat hitelfelvételből finanszírozzák. A szervezet várhatóan azoktól a pénzintézetektől vesz igénybe forrást, amelyek jelenleg is hitelkeretet biztosítanak számára. A kölcsön futamideje előreláthatólag egy és öt év között lehet, ami további pénzügyi tervezést és kamatköltségeket jelent. A hitel kamatáról és pontos feltételeiről egyelőre nem közöltek részleteket, ami szintén hozzájárul a bizonytalansághoz a végső költségek tekintetében.
A többletkiadások későbbi fedezetét szükség esetén a tagi hozzájárulások módosítása biztosíthatja. Ezeket a befizetéseket a készletező szövetség tagjai, köztük a nagy olajipari vállalatok teljesítik. Amennyiben a magasabb hozzájárulást a társaságok beépítik áraikba, a rendszer költsége persze végső soron a fogyasztói üzemanyagárakban is megjelenhet. Ez azt jelenti, hogy a stratégiai készletek felhasználásából eredő hiány és annak pótlási költségei közvetve vagy közvetlenül a lakosságot terhelhetik meg a jövőben, az üzemanyagárak emelkedésén keresztül. A mechanizmus tehát egyfajta „rejtett adóként” funkcionálhat, amely a korábbi ártámogatás ellenértékét jelenti.
A védett benzinár kivezetése utáni időszakban az MSZKSZ jelentős pénzügyi kihívásokkal néz szembe a stratégiai készletek pótlása miatt. A keletkezett veszteségek pontos mértéke csak évek múlva derülhet ki, és a finanszírozás hitelből történik. A végső költségek, amelyek a tagi hozzájárulások emelésén keresztül a fogyasztói üzemanyagárakban is megjelenhetnek, hosszú távú terhet jelenthetnek a gazdaság és a háztartások számára. A helyzet rávilágít a stratégiai készletek kezelésének és az árszabályozási beavatkozások hosszú távú következményeinek fontosságára.
📰 Forrás: Portfolio.hu — Eredeti cikk elolvasása