A stratégiai kőolajkészletek terhére fenntartott, június végén lezárult hatósági üzemanyagárazás pontos pénzügyi következményeinek felmérése akár több évig is eltarthat. A Magyar Szénhidrogén Készletező Szövetség (MSZKSZ) tájékoztatása szerint a rendszer működéséből adódó hiányt hitelfelvétellel fedezik, és ezen költségek végső soron a fogyasztók üzemanyagáraihoz adódhatnak hozzá.
A végleges veszteségösszeg csak 2027 nyarán válhat ismertté, mivel a felhasznált stratégiai készletek visszapótlására előírt határidő 2027. július 30. A védett ár bevezetésekor a stratégiai készleteket egyfajta árpufferként alkalmazták.
Az MSZKSZ a piaci árszintnél kedvezőbb áron biztosított üzemanyagot a nagykereskedők számára, ezzel hozzájárulva ahhoz, hogy a kereskedelmi láncban elegendő árrés maradjon, miközben a fogyasztói árakat is alacsonyabb szinten lehessen tartani.
A készletező szövetség alapvető feladata, hogy fenntartsa az ország stratégiai üzemanyagkészleteit, és kötelezettsége, hogy a felhasznált mennyiséget visszapótolja. Ez a visszapótlás azonban piaci áron történik, ami jelentős többletkiadást jelenthet, különösen akkor, ha az értékesítés idején érvényes árak alacsonyabbak voltak, mint a visszapótláskori piaci árak. Az MSZKSZ közlése szerint a készletértékesítésből származó bevételek nem fedezik teljes mértékben a visszapótlás során keletkező többletkiadásokat.
Ezt a különbözetet hitelfelvétellel finanszírozzák.
A Szövetség várhatóan azoktól a pénzintézetektől vesz fel hitelt, amelyekkel már jelenleg is hitelkerettel rendelkezik. A kölcsön futamideje előreláthatólag egy és öt év között mozoghat. A hitel pontos kamatfeltételeiről és egyéb részleteiről egyelőre nem hoztak nyilvánosságra információkat.
Ez a finanszírozási mód biztosítja a készletek folyamatos fenntartását és a kötelező visszapótlás teljesítését, azonban hosszú távú pénzügyi terhet ró a szervezetre.
A többletkiadások fedezetét szükség esetén a tagi hozzájárulások módosítása is biztosíthatja. Az MSZKSZ tagjai között számos nagy olajipari vállalat található, amelyek rendszeres befizetésekkel járulnak hozzá a szövetség működéséhez. Amennyiben a magasabb hozzájárulásokat a tagvállalatok beépítik saját áraikba, az a fogyasztói üzemanyagárakban is megjelenhet, így a stratégiai készletek felhasználásának és visszapótlásának költségei végső soron a lakosságot terhelhetik.
Ez a mechanizmus biztosítja, hogy a stratégiai készletek fenntartásának költségei elosztva jelenjenek meg a gazdaságban, de egyben rávilágít a korábbi árplafonrendszer hosszú távú gazdasági következményeire.
📰 Forrás: Portfolio.hu — Eredeti cikk elolvasása