Magyarországon az elmúlt négy parlamenti választás mindegyike kétharmados többséget eredményezett a győztes párt vagy koalíció számára. Ez a tendencia elgondolkodtató, hiszen a minősített többségnek kivételes felhatalmazást kellene tükröznie. A választási rendszer nem csupán a leadott szavazatok mandátumokká alakításáról szól, hanem már a választások előtt befolyásolja a pártok és a választók stratégiáit.
Felmerül a kérdés, hogy milyen alapelvek mentén és milyen garanciákkal érdemes hozzányúlni a jelenlegi szabályozáshoz.
A magyar választási rendszerben 2014 óta négy országgyűlési választást tartottak, és mindegyik alkalommal kétharmados parlamenti többséget szerzett a győztes. A Fidesz–KDNP 2014-ben és 2018-ban 133, 2022-ben pedig 135 mandátumot szerzett. A legutóbbi, 2026-os választáson a Tisza párt 141 mandátumot gyűjtött a 199-ből, ami szintén minősített többséget jelent.
Ez a sorozat pártállástól függetlenül komoly megfontolásra késztet, mivel a kétharmad eredeti célja egy rendkívül széles társadalmi felhatalmazás kifejezése lenne. Ha egy rendszer folyamatosan alkotmányozó többséggé nagyítja a győzelmet, az a minősített többség kivételes jellegét ássa alá. Ezért indokolt a választási rendszer alapos átgondolása és esetleges módosítása.
A választási rendszer nem csupán egy matematikai képlet, amely a leadott szavazatokat mandátumokká alakítja. Valójában már jóval a választás előtt befolyásolja a politikai szereplők viselkedését és a választói stratégiákat. Meghatározza, hány párt lehet életképes, milyen szövetségek alakulnak, mikor történnek visszalépések, és kiket állítanak jelöltnek.
Az egyéni választókerületek egyfordulóssá tétele például nem csupán adminisztratív egyszerűsítés. Egy kétfordulós rendszerben az első forduló megmutatja az erőviszonyokat, a második előtt pedig még létrejöhet politikai koordináció. Ezzel szemben egyetlen fordulóban minden koordinációnak előre meg kell történnie, ami ösztönzi egyetlen nagy tömb kialakulását.
A több, egymáshoz közel álló párt külön indulása vereségre ítélheti mindannyiukat. A választási rendszer intézményi környezete hozzájárulhatott ahhoz, hogy a korábban különböző ellenzéki pártokat támogató választók rövid idő alatt egyetlen versenyképes kihívó mögé rendeződjenek, mint ahogy a Tisza párt esetében is megfigyelhető volt. A szabályok tehát nemcsak leképezik, hanem formálják is a pártrendszert és a politikai gondolatok szerveződését.
A választási rendszer reformjához nem kell mindent a nulláról kitalálni, mivel a szakirodalom széles körű útmutatást nyújt. Az International IDEA, egy stockholmi székhelyű kormányközi szervezet 2005-ben átfogó kézikönyvet adott ki a választási rendszerek kialakításáról. Ez a kötet nem egy konkrét rendszer mellett érvel, hanem a tervezési célokat, az alternatívák előnyeit és hátrányait, valamint a változtatás folyamatát tárgyalja.
Alapvető kérdés, hogy a reform a hatályos törvény néhány elemének javításáról vagy a politikai képviselet szélesebb körű újragondolásáról szól-e. Az utóbbi esetben akár az alkotmányos keretek is vizsgálat tárgyává válhatnak. A kézikönyv logikáját követve a tervezés hét fő, egymásra épülő lépésben foglalható össze.
Az első lépés a problémák azonosítása és a széles körű ötletgyűjtés. Ebben a szakaszban a lehető legszélesebb körben kell összegyűjteni a felmerülő problémákat, a politikai képviselettől elvártakat és az elképzelhető intézményi megoldásokat. Fontos, hogy ne korlátozza a gondolkodást a jelenlegi alkotmányos keretek vagy a hatályos jogi megoldások.
A második lépés a célok és a „vörös vonalak” kijelölése, ami az érdemi politikai és társadalmi vita kezdete. Itt kell eldönteni, mennyire fontos az arányosság, a stabil kormánytöbbség, a mandátumprémium, a helyi kötődés vagy a kisebbségek képviselete. A célokat rangsorolni kell, mivel sok kívánatos tulajdonság csak más célok rovására erősíthető.
A harmadik lépés az alternatív intézményi modellek kidolgozása, ami már szakértői feladat. Ekkor kerülnek előtérbe a társadalmi döntések elmélete, a játékelmélet és a politikatudomány. A szakértők feladata, hogy több koherens alternatívát építsenek fel, és világossá tegyék azok várható következményeit, kockázatait és költségeit.
A negyedik lépés az alternatívák alapos tesztelése és szimulációja. Nem elegendő csupán a korábbi választások szavazatait új képlettel átszámolni, mivel az új szabályok más pártstratégiákat és választói viselkedést eredményeznének. Ezért különböző pártszerkezeteket, területi eloszlásokat és választói stratégiákat kell modellezni.
Az International IDEA technikai előrejelzéseket, szimulációkat és próbaválasztásokat javasol, hogy a kevésbé valószínű kimenetek és a gyakorlati problémák már a bevezetés előtt láthatóvá váljanak. A tudomány segítségével sok következmény előre feltárható, így elkerülhető a négyéves ciklusokon át tartó várakozás, mire kiderülnek a hibák.
Az ötödik lépés a tájékozott társadalmi mérlegelés. A választási rendszer sorsáról nem szerencsés kizárólag politikusoknak és szakértőknek, zárt tárgyalásokon dönteni. Ugyanakkor egy egyszerű közvélemény-kutatás sem oldja meg a problémát, hanem egy mélyebb, tájékozott vita szükséges.
📰 Forrás: Portfolio.hu — Eredeti cikk elolvasása