Sulyok Tamás köztársasági elnök egyedülálló módon járt el az Alaptörvény tizenhetedik módosításának kihirdetésekor. Habár aláírta a jogszabályt, ezzel hivatalosan is érvénybe léptetve azt, egyidejűleg egy külön elnöki határozatban fejezte ki „súlyos tartalmi ellenvetéseit” a változtatásokkal szemben. Ez a kettős lépés, melyet egy korábbi videóüzenetben megfogalmazott kritikák is megelőztek, rávilágít az államfő alkotmányos dilemmájára és a módosításokhoz fűződő mély aggodalmaira.
Az államfő álláspontja szerint az Alaptörvény mostani átalakítása több ponton is sérti a jogállamiság alapvető elveit, a demokratikus működés normáit, valamint a hatalommegosztás alkotmányos rendjét. Sulyok Tamás kiemelte, hogy a jogállamiság megköveteli a jogbiztonságot és a kiszámíthatóságot, melyek sérülhetnek a hirtelen és átfogó változtatások következtében. A demokrácia alapelvei, mint a szabad és tisztességes választások, valamint a polgárok jogainak védelme szintén veszélybe kerülhetnek, amennyiben a módosítások korlátozzák ezeket. A hatalommegosztás elve, amely a különböző állami szervek – törvényhozó, végrehajtó és bírói hatalom – egymástól való függetlenségét és kölcsönös ellenőrzését biztosítja, szintén csorbát szenvedhet az elnök megítélése szerint.
Az elnöki határozat, mely szombat este látott napvilágot, árnyalt képet fest a módosításokról. Sulyok Tamás elismerte, hogy az Alaptörvény-módosítás egyes elemei üdvözlendőek, és pozitív fejleménynek tekinthetők. Példaként említette az Alkotmánybíróság hatáskörének kiszélesítését, amely elméletileg erősíthetné az alkotmányos kontrollt és a jogvédelem intézményrendszerét. Ez a megállapítás azt jelzi, hogy az államfő nem általánosságban utasítja el a változtatásokat, hanem differenciáltan közelíti meg azokat, elismerve a lehetséges pozitív hozadékokat.
Ugyanakkor az államfő súlyos kritikát fogalmazott meg a módosítások azon részeivel kapcsolatban, amelyeket „személyre szabottnak” ítélt. Különösen aggasztónak tartotta a választójog korlátozását, amely alapvető demokratikus jogot érint, és potenciálisan befolyásolhatja a választási eredményeket, valamint a politikai képviseletet. Emellett kifogásolta egyes közjogi tisztségviselők eltávolítását, ami szerinte a hatalom politikai célú felhasználására utalhat, és alááshatja a közintézmények függetlenségét és stabilitását. Ezek a rendelkezések, az elnök szerint, nem az általános jogalkotás elveit követik, hanem konkrét személyekre vagy pozíciókra irányulnak, ami sérti a jogegyenlőség és a jogbiztonság elvét.
Sulyok Tamás az áprilisi országgyűlési választás éjszakája óta tapasztalható közbeszédre is kitért, amelyet a „verbális abúzus” és a „nyílt és közvetlen fenyegetés szélsőséges formája” ural. Az államfő megfigyelése szerint egy olyan politikai kommunikációs stratégia bontakozott ki, amelynek egyértelmű célja a korábbi alkotmányos rendszer képviselőinek elhallgattatása, ellehetetlenítése és eltávolítása a közéletből. Ez a stratégia, véleménye szerint, nem csupán a politikai ellenfelekkel szembeni fellépést jelenti, hanem egy szélesebb körű törekvést az intézményi és személyi változások kikényszerítésére, ami hosszú távon alááshatja a demokratikus párbeszédet és a társadalmi kohéziót.
Az elnök elismerte, hogy ezek a törekvések a társadalom jelentős részének támogatását élvezik, ami a politikai változások legitimációs alapját képezheti. Ugyanakkor hangsúlyozta, hogy sokak számára félelmet keltő az a hatalomfelfogás, amelynek egyik mérföldköve a mostani alaptörvény-módosítás. Ez a félelem abból eredhet, hogy a gyors és radikális változások, valamint a hatalom koncentrációja bizonytalanságot és kiszámíthatatlanságot teremthet a jövőre nézve. A köztársasági elnök osztja azokat az aggodalmakat, amelyek szerint egyes rendelkezések a népfelség és a hatalommegosztás rendszerébe avatkoznak be, potenciálisan korlátozva a polgárok önrendelkezési jogát és a hatalom ellenőrizhetőségét.
Az államfő végül részletesen megindokolta, miért írta alá a vitatott módosítást, annak ellenére, hogy súlyos tartalmi kifogásai voltak. Kifejtette, hogy az Alaptörvény rendkívül szűk körben teszi lehetővé egy alkotmánymódosítás megtámadását. Az Alkotmánybírósághoz kizárólag eljárási vagy formai problémák esetén fordulhatott volna, tartalmi kifogások miatt azonban nem. Sulyok Tamás saját megfogalmazása szerint az alkotmányos kötelezettségeinek mérlegelése után nem tehetett mást: aláírta és kihirdette azt a módosítást, amely paradox módon a saját köztársasági elnöki megbízatását is megszünteti. Ez a tény tovább hangsúlyozza az államfő helyzetének komplexitását és az általa hozott döntés súlyát, amely egyszerre volt hivatalos aktus és egyúttal egy mélyreható kritika kifejezése.
📰 Forrás: Portfolio.hu — Eredeti cikk elolvasása