A Duna rekordalacsony vízállása miatt az MVM Paksi Atomerőmű Zrt. augusztus elején kénytelen volt leállítani mind a négy blokkját, ami példátlan esemény az erőmű történetében. György László közgazdász szerint azonban a probléma természete pontosítást igényel: a Dunában még az extrém kisvíznél is elegendő víz áll rendelkezésre a blokkok hűtéséhez. A kihívást az jelenti, hogy a vízszint a fő hűtővíz-szivattyúk szívócsonkjai alá süllyedt, így nem új vízforrásra van szükség, hanem a Duna vizét kell a vízkivételhez terelni, helyileg megemelni vagy átszivattyúzni. Erre a helyzetre legalább három ideiglenes műszaki megoldás kínálkozik, amelyek gyorsan megvalósíthatók lennének.
A paksi atomerőmű mind a négy blokkjának leállítása a Duna alacsony vízállása miatt vált szükségessé. Ez a lépés az erőmű működésének történetében egyedülálló. György László elemzése szerint a probléma gyökere nem a Duna vizének mennyiségében keresendő, hanem abban, hogy a folyó vízszintje a hűtővíz-szivattyúk szívócsonkjai alá került.
A közgazdász hangsúlyozta, hogy a Dunában még a jelenlegi extrém kisvíznél is elegendő víz található a blokkok hűtéséhez. A megoldás tehát a rendelkezésre álló víz megfelelő helyre terelése, szintjének emelése vagy átemelése lenne. György László legalább három ideiglenes műszaki beavatkozási lehetőséget vázolt fel, amelyekkel orvosolható lenne a helyzet.
Az első javasolt megoldás egy ideiglenes sarkantyú vagy terelőmű építése. Ez a partból a mederbe nyúló, kőszórásos, szádfalas vagy moduláris elemekből álló építmény leszűkítené a kisvízi medret, a sodrást a hidegvíz-csatorna felé terelve. A megfelelő elhelyezés helyi visszaduzzasztást is eredményezhetne, a megvalósítási időt 5-10 napra, a költséget 0,5-2 milliárd forintra becsülik, feltéve, hogy az alapanyagok és eszközök azonnal rendelkezésre állnak. Előnye a gyorsaság, egyszerűség és az alacsony energiaigény, hátránya, hogy hidrodinamikai modellezéssel kellene igazolni a teljes termeléshez elegendő vízszintemelkedést.
A második lehetőség a szádfalas elzárás és nagy teljesítményű szivattyúzás kombinációja. Egy egymásba kapcsolódó acéllemezekből álló ideiglenes falat süllyesztenének a mederbe, mögötte ideiglenes víztér alakulna ki, ahonnan nagy teljesítményű szivattyúk emelnék át a Duna vizét. Ezt a módszert már 1983 novemberében is alkalmazták Pakson, amikor 12 nap alatt működőképessé, két hét alatt pedig stabilan üzemelővé tették a rendszert, mínusz 5 és mínusz 15 Celsius-fok közötti hidegben. A mai megvalósítási időt rendkívüli munkarendben 10-14 napra, a négy blokk vízigényére méretezett költséget 5-10 milliárd forintra teszi a közgazdász, összehasonlítva az 1983-as, egy blokkra vonatkozó 1,2 milliárd forintos (2025-ös árszinten) beavatkozással.
A harmadik javaslat egy úszó szivattyútelep vagy pontonos átemelés kiépítése. Nagy teljesítményű szivattyúkat telepítenének uszályokra vagy pontonokra, a szívóoldalt a Duna mélyebb részeire helyezve. A vizet innen közvetlenül a hidegvíz-csatornába vagy a vízkivételi rendszerhez vezetnék. Részleges kapacitásra 3-7 nap, teljes rendszerre 7-14 nap a becsült telepítési idő, a költség 1-4 milliárd forinttól (részleges termelés) akár 5-10 milliárd forintig (teljes kapacitás) terjedhet. Előnye a gyors telepíthetőség és a változó vízszinthez való igazíthatóság, korlátja viszont, hogy a teljes erőmű vízigénye rendkívül sok gépet és jelentős energiát igényelne.
György László szerint a leggyorsabb és legbiztonságosabb átmeneti rendszer valószínűleg nem egyetlen műtárgyból állna. Egy ideiglenes sarkantyú vagy terelőmű terelné és helyileg emelné meg a vizet, amit pontonos szivattyúk egészítenének ki a szükséges vízhozam biztosítására. Amennyiben ez sem lenne elegendő, a hidegvíz-csatornában szádfalas elzárással stabil vízszintű ideiglenes medence hozható létre. Ez a kombinált megoldás 7-14 napos átfutással és 2-6 milliárd forintos nagyságrendű költséggel valósulhatna meg, bár a teljes szádfalas, négyblokkos rendszer drágább lehet.
A közgazdász hangsúlyozza, hogy ma már gyorsabb gépek, pontosabb mederfelmérés, hidrodinamikai modellek, nagyobb teljesítményű szivattyúk és moduláris vízépítési elemek állnak rendelkezésre, mint negyven évvel ezelőtt. Ezért a három változatot érdemes lenne azonnal, egymással párhuzamosan megtervezni és előkészíteni. Egy ilyen néhány milliárd forintos ideiglenes beruházással akár százmilliárdos termeléskiesés is elkerülhető lenne, ami kiemeli a gyors cselekvés gazdasági jelentőségét.
Fontos megjegyezni, hogy György László maga is rámutatott bizonyos korlátokra. Elképzelhető, hogy a Duna magas vízhőmérséklete miatt egyik ideiglenes megoldás sem biztosítaná a blokkok biztonságos üzemeltetését. Az is lehetséges, hogy a szakemberek már részletesen megvizsgálták ezeket a lehetőségeket, és más okokból vetették el őket.
Ezek a javaslatok kizárólag ideiglenes megoldásokat kínálnak a jelenlegi helyzetre. A tartós megoldás a vízkivételi rendszer mélyebbre helyezése és a Duna vízszintjének hosszú távú stabilizálása lenne. Addig azonban műszakilag van mozgástér arra, hogy extrém kisvíznél is biztosítsák Paks termeléséhez szükséges hűtővizet, és a gyors, napokban és hetekben mérhető cselekvés elengedhetetlen a termeléskiesés elkerüléséhez.
📰 Forrás: Index — Eredeti cikk elolvasása