A globális felmelegedés már elérte az iparosodás előtti szinthez képest mért 1,36 °C-os emelkedést. Európa a leggyorsabban melegedő kontinens, és ezen belül is a Kárpát-medencét egyre gyakrabban sújtják aszályok és erősödő hőhullámok, ahogy azt az e heti időjárás is mutatta. A régió az elmúlt fél évszázadban mintegy 1,1–2,0 °C-ot melegedett, a 20. század folyamán pedig mérhetően csökkent az éves átlagos csapadékmennyiség, ami súlyos aszályokhoz vezetett. A szakértők szerint a Kárpát-medence földrajzi elhelyezkedése miatt különösen érzékeny a klímaváltozás hatásaira, és akár Európa egyik legmelegebb területévé is válhat.
A felmelegedés tartós megállításának egyetlen hatékony módja a nettó nulla kibocsátás elérése és fenntartása. Ez azt jelenti, hogy a légkörbe juttatott üvegházhatású gázok mennyisége megegyezik a légkörből kivont mennyiséggel. Bár a napsugárzás-menedzsment és más geomérnöki módszerek ideiglenesen segíthetnek, alapvetően csak elfedik, de nem szüntetik meg a központi problémát.
A legfrissebb kutatások szerint a nettó nulla CO₂ kibocsátás elérése után a globális átlaghőmérséklet nagyjából stabilizálódik vagy enyhén csökken. Amennyiben a teljes üvegházhatású gáz kibocsátása eléri a nettó nullát, az évszázados léptékű, legalább 0,6 °C-os hűlést eredményezhet. Fontos azonban megjegyezni, hogy regionálisan, például az óceáni áramlások változásai miatt, helyenként újbóli melegedés is előfordulhat. Ennek ellenére a hőhullámok a legtöbb lakott térségben mérséklődnének.
A klímacélok elérését azonban számos kihívás nehezíti. A Párizsi Klímaegyezményben kitűzött 1,5 °C-os célhoz kapcsolódó hátralévő „szénköltségvetés” mindössze néhány évnyi kibocsátásnak felel meg. Ez azt jelenti, hogy rendkívül gyors és drasztikus kibocsátáscsökkentésre van szükség. A 2050-ig tartó nettó nulla kibocsátás eléréséhez évente mintegy 4 százalékkal, azaz 1,7 Gt CO₂-vel kellene csökkenteni a kibocsátást, ami a 2020-as COVID-leállás okozta visszaesésnek felel meg, de ezt minden évben meg kellene ismételni.
Ezt a helyzetet tovább bonyolítja, hogy a természetes szénelnyelők, mint az óceánok és a szárazföldi bioszféra, amelyek jelenleg az emberi eredetű szénkibocsátás mintegy felét nyelik el, gyengülnek. A 2025-ös globális szénmérleg adatai szerint a felmelegedés már mérhetően rontja a hatékonyságukat: 2015 és 2024 között a szárazföldi nyelőt mintegy 25, az óceánit körülbelül 7 százalékkal gyengítette ahhoz képest, amit önmagában a CO₂-koncentráció emelkedése okozna. A szárazföldön a melegedés csökkenti a trópusi növények produkcióját és fokozza a talajlégzést, míg az erdőirtás hatására a trópusi területek növényzete vesztett szén-dioxid-megkötő képességéből. Mindeközben a globális kibocsátás továbbra is növekszik.
A természetes szénelnyelők gyengülése azt jelenti, hogy a nettó nulla kibocsátás eléréséhez nagyobb ipari és energetikai csökkentésekre lesz szükség, mint azt korábban feltételezték. A jelenlegi, fokozatos változtatások nem elegendőek a 2050-re kitűzött globális nettó nulla kibocsátás eléréséhez, és azonnali, jelentős lépésekre van szükség az éghajlatváltozás felgyorsuló hatásainak mérséklésére és az alkalmazkodásra.
Forrás: Portfolio.hu
📰 Forrás: Portfolio.hu — Eredeti cikk elolvasása