Az új kormányzati ciklus kezdetén az energetikai szektor kulcsfontosságú vezetői pozícióinak betöltése jelentős lassúsággal és bizonytalansággal zajlik. Kapitány István gazdasági és energetikai miniszter felelőssége kiterjed mindkét paksi atomerőmű ügyeinek kezelésére, azonban a szükséges személycserék üteme elmarad a várakozásoktól. Számos stratégiai fontosságú tisztség továbbra is betöltetlen maradt, ami kihívások elé állítja a tárcát.
A kormányzati ciklus elején csupán néhány vezető kinevezésére került sor az energetikai területen. Tótth András államtitkár, három helyettese, valamint Bertalan Zsolt, az MVM vezérigazgatója kapott megbízatást, miközben olyan kulcsfontosságú intézmények, mint a Magyar Energetikai és Közmű-szabályozási Hivatal (MEKH) vagy a Magyar Villamosenergia-ipari Rendszerirányító (Mavir) élén továbbra sincs változás. Ságodi Attila júliusi kinevezése a Paks II. Zrt. vezérigazgatói posztjára az egyik legfrissebb döntés, ám ez sem oldja meg a teljes körű vezetői vákuumot.
Magyar Péter miniszterelnök a parlamentben azzal indokolta a vezetőcserék elmaradását, hogy válságos időszakban nem célszerű a kritikus infrastruktúra élén álló személyeket leváltani. Ezt az érvelést azonban a sajtó részleges igazságnak tartja, utalva arra, hogy Losonczy Géza, aki a MEKH elnöki posztjára aspirált, nem rendelkezik elegendő tapasztalattal a szabályozó testületben és az állami bürokráciában. Emellett a kormányzatnak először politikai döntést kellene hoznia a jelenlegi vezetés leváltásának szándékáról.
A káderhiány mögött több tényező is meghúzódik, amelyek gátolják a gyors és hatékony személyi döntéseket. A Tisza Párt már 2024 őszétől egy „Jövő vezetője” programot indított, és egy mintegy 800 nevet tartalmazó szakértői adatbázist állított össze a kormányváltás utáni pozíciókra. Ezek a felkészülési munkák azonban nem vezettek gyors és érdemi végrehajtáshoz a gyakorlatban.
Példaként említhető Losonczy Géza esete, aki az energetikai munkacsoportot vezette, de végül nem nevezték ki államtitkárnak, mivel Magyar Péter miniszterelnök egy „harcosabb” jelöltet preferált. Egy másik magyarázat szerint a tárca nem képes versenyképes, piaci szintű bérezést és juttatásokat biztosítani a vezető szakembereknek. Ez megnehezíti a nagy tanácsadó cégektől, mint a Deloitte, EY, KPMG vagy PwC, közvetlen átcsábítását a tehetségeknek.
Bár az újonnan kinevezett vezetők, mint Tótth András, Tarjányi Krisztina és Ságodi Attila korábban dolgoztak ilyen vállalatoknál, mostanra már saját vállalkozásból vagy kisebb pozíciókból érkeztek. A korábbi kormányzati gyakorlat is hozzájárult a jelenlegi szakemberhiányhoz, mivel az energiaszektor irányítása az elmúlt években zárt rendszerben működött. Ez korlátozott rálátást biztosított a külső szakértők számára a valós folyamatokra és döntéshozatalra.
A lassú személyi döntések és a betöltetlen pozíciók komoly gyakorlati következményekkel járnak az ország energiaellátása és gazdasága szempontjából. A kormányzat nem kommunikál érdemben az őszre várható gáz- és rezsiproblémákról, sem a rendszerhasználati díjak körüli feszültségekről, amelyek közvetlenül érintik a lakosságot és a vállalkozásokat. Ez a kommunikációs hiány növeli a bizonytalanságot és a társadalmi elégedetlenséget.
Ehelyett a hangsúly látszólag inkább a szélerőművek építésének előkészítésére, valamint a paksi atomerőmű körüli krízis napi politikai kiaknázására tolódott. Az energetikai stratégia kidolgozása és végrehajtása is akadályokba ütközik, mivel a választási programban megfogalmazott energiastratégiai pontok inkább jól hangzó szlogeneknek tűnnek, mint alapos, gyakorlatban is megvalósítható terveknek. A szakértői rálátás hiánya és a zárt döntéshozatali mechanizmusok aláássák a hosszú távú stabilitást.
Ságodi Attila kinevezése a Paks II. Zrt. vezérigazgatói pozíciójába szintén rávilágít a szakemberhiányra és a projekt körüli kihívásokra. Bár Kapitány István a projekt átvilágításával bízta meg Ságodit, az igazgatóságban továbbra is helyet kapott Aszódi Attila egyetemi tanár. Aszódi a korábbi, Brüsszel által is kifogásolt Roszatom-szerződések egyik aláírója volt, és munkáját egy ügyvéd jogi, tartalmi és garanciális szempontból is gyenge minőségűnek ítélte.
Ez a helyzet azt sugallja, hogy az energetikai szektorban a személyi döntések nemcsak a szakértelem hiányával, hanem a korábbi gyakorlatok örökségével is küzdenek. A kulcspozíciók betöltésének lassúsága és a stratégiai kommunikáció hiánya hosszú távon alááshatja az ország energiafüggetlenségét és gazdasági stabilitását. A kihívások kezelése sürgős és átfogó megközelítést igényel a kormányzattól.
📰 Forrás: Index — Eredeti cikk elolvasása