A Szajna, Párizs ikonikus folyója, évtizedekig tartó szennyezettség után ismét a városi élet központjába került. Bár a 2024-es párizsi olimpia előtt sokan kétkedtek abban, hogy a folyó alkalmas lesz a sportesemények megrendezésére, és az olimpiai versenyek során valóban adódtak vízminőségi problémák, a folyó újjászületése mára egyre látványosabbá vált. A párizsiak újra felfedezik a Szajnát, mint fürdőhelyet, ami egy évszázados álom megvalósulását jelenti.
A 2024-es párizsi olimpia előtt a szervezők bejelentették, hogy a triatlon és nyíltvízi úszóversenyeket a Szajnán rendezik meg, ami komoly aggodalmakat váltott ki a folyó rossz hírneve miatt. Az olimpia idején az aggodalmak részben beigazolódtak, mivel az E. coli baktérium magas koncentrációja és a rossz vízminőség miatt több edzést és versenyszámot is el kellett halasztani. A problémák hátterében a nyári esőzések utáni elöregedett csatornarendszer túlterheltsége állt, ami szennyvíz bejutását eredményezte a folyóba.
Bár több sportoló rosszullétről számolt be a versenyek után, közvetlen összefüggést a folyó vizével nem sikerült bizonyítani. A helyzet presztízsveszteséget okozott Franciaországnak, de egyben rávilágított a Szajna megtisztításának évtizedes céljára. Anne Hidalgo polgármester felismerte az olimpia adta lehetőséget, és a város, valamint a francia állam több mint 1,4 milliárd eurót fordított a folyó rehabilitációjára.
A gigantikus projekt részeként modernizálták a szennyvíztisztító telepeket, több ezer folyóparti épületet kötöttek rá a csatornahálózatra, és új rendszereket alakítottak ki a csapadékvíz kezelésére. A beruházás egyik legfontosabb eleme az Austerlitz-medence lett, egy óriási föld alatti tározó, amely ötvenezer köbméter vizet képes befogadni, megakadályozva a szennyvíz túlfolyását a folyóba heves esőzések idején.
A Szajna évszázadokon át fontos szerepet játszott a párizsiak életében, a XVII. században még teljesen megszokott volt a folyóban való fürdőzés. Később, a XVIII-XIX. században úszó fürdőházak és elegáns folyóparti fürdők jelentek meg, melyek társadalmi eseményeknek adtak otthont, sőt az 1900-as párizsi olimpia úszóversenyeinek is helyszínéül szolgáltak.
A folyó fénykora azonban a XX. század elején véget ért. A sűrű hajóforgalom miatti balesetekre hivatkozva a francia kormány 1923-ban teljes fürdőzési tilalmat rendelt el. A valós ok azonban a szennyezés volt: a második világháború utáni gyors városfejlődés során az ipari és háztartási szennyvíz tisztítás nélkül került a Szajnába. Az 1970-es évekre a folyó biológiailag halottá vált, a halfajok száma drámaian lecsökkent.
Jacques Chirac, Párizs akkori polgármestere 1988-ban tett ígérete, miszerint nyilvánosan megmártózik a folyóban, sosem valósult meg, és hosszú időre a francia politika egyik legismertebb kudarcává vált. A folyó megtisztításának gondolata sokáig irreálisnak tűnt, egészen a 2024-es olimpia adta lendületig.
A Szajna megtisztítása jóval többet jelent néhány olimpiai versenyszámnál; évtizedes városfejlesztési cél volt, hogy a folyó visszakerüljön a párizsiak mindennapjaiba. A beruházás nem csupán a vízminőség javítását célozta, hanem a városi infrastruktúra modernizálását is, különösen a csatornarendszer tekintetében. A XIX. századi, Haussmann idején épült, esővizet és szennyvizet együtt kezelő rendszer régóta okozott problémákat, melyeket az új Austerlitz-medence hivatott orvosolni.
Az új tározó képes összegyűjteni a viharok idején keletkező felesleges vizet, amelyet később fokozatosan vezetnek át a tisztítótelepekre, így jelentősen csökkentve a folyóba jutó szennyvíz mennyiségét. A városvezetés adatai szerint az évente mintegy tizenöt komoly szennyvízkiömlés száma mára kettő körülire csökkent. Ez az eredmény nemcsak a környezetvédelmi szempontból kiemelkedő, hanem a városlakók életminőségét is javítja, új rekreációs lehetőségeket teremtve.
Bár az olimpiai események körüli viták árnyékot vetettek a projekt sikerére, a párizsiak gyorsan megbarátkoztak az új lehetőséggel. Tavaly nyáron mintegy százezer ember használta a kijelölt fürdőhelyeket, az idei szezon pedig a rendkívüli hőhullámok miatt még nagyobb érdeklődéssel indult. A város három ingyenes fürdőhelyet alakított ki: a történelmi Bras Marie-t a Notre-Dame közelében, a Grenelle szakaszt az Eiffel-torony látványával, és a keleti Bercy-t, mely egy 67 méteres medencével várja az úszni vágyókat.
A Szajna vize továbbra sem türkizkék, inkább barnás-zöld árnyalatú, és időnként felbukkanhat uszadék, vagy az illata sem mindenkit győz meg azonnal. Az élmény azonban sokak szerint kárpótol ezekért a hiányosságokért, hiszen kevés hely van a világon, ahol valaki a Notre-Dame vagy az Eiffel-torony árnyékában úszhat. A város naponta több ponton ellenőrzi a vízminőséget, különös tekintettel az E. coli baktérium jelenlétére, és zászlórendszerrel szabályozza a fürdőzés biztonságát.
A javulás ellenére a korlátozások még mindig gyakoriak; tavaly júliusban például csak 18 napon engedélyezték a fürdőzést a hónap 31 napjából, mivel egy nagyobb nyári zápor után a vízminőség gyorsan romolhat. Ennek ellenére a Szajna újjászületése egyre látványosabb: a Grenelle-szakasz a hónap végén a nyílt vízi úszó Európa-bajnokság egyes versenyeinek is otthont ad majd, ilyen eseményre utoljára 1931-ben került sor Párizsban. A milliárd eurós beruházás megtérüléséről továbbra is vitatkoznak, de a folyó visszatérése a város életébe tagadhatatlan.
📰 Forrás: Index — Eredeti cikk elolvasása